Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Látott-e ön „ölelőfüggönyt”, kedves olvasó? Én Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban október 31-én zárult World Press Photo 2021 kiállításon találkoztam vele. Új találmány, egy brazíliai idősotthon dolgozója készítette Sao Paulóban. Az ott garázdálkodó, könyörtelen Covid–19 és mindaz, ami vele járt, adta az ötletet a gondozottjai fájdalmát és szomorúságát szívvel-lélekkel enyhíteni próbáló nővérnek. Egy köpenyszerű felöltőt készített magának jól szigetelő tusolófüggöny-anyagból, ami a karját, kezét is fedi. A közvetlen érintkezést elszigeteli, azt viszont lehetővé teszi, hogy aki hordja, átöleljen valakit. Ha viselője arcát maszk fedi, elhárul a fertőzés veszélye. Az ápolónő élt az eséllyel, a szeretet legtermészetesebb megnyilatkozásaként, öleléssel próbálta vigasztalni az otthon lakóit. A dán fotóriporter, Mads Nissen egy ilyen megható, bensőséges pillanatot rögzített, és az Első ölelés című felvételével elnyerte a világhírű pályázat nagydíját. Angyalszárnyszerű képzetet kelt a képen a látvány, az év sajtófotójává nyilvánította az igényes nemzetközi zsűri. Brazíliát borzasztóan megviselte a világjárvány, az öregotthonokban hónapokon át tilos volt a látogatás, a rokonokat se láthatták az idős emberek, a gondozóknak is kerülniük kellett a fizikai kontaktust velük. Ez az egészségeseket is nagyon megviselte. Innen az nővér indítéka. Ez is találmány? – mondhatnák egyesek. Igen! Egyszerű, de nagyon is emberi. A 85 éves Rosa néni számára, akinek öt hónap teltével ez volt az első ölelése, felbecsülhetetlen értéke lehetett ennek a „találmánynak”. Ezt a fotó nagyszerűen érzékelteti.
A kiállítás egyébként, amelyet a földgolyó 120 helyszínén rendeztek meg, 151 díjazott felvételen tükrözi hitelesen, megrázóan az előző esztendő világeseményeit, történéseit. 130 ország 4315 fotóriporterének 74470 képéből válogatták ki a látottakat. Ha tehetem, minden évben megnézem ezt a rangos és rendkívül beszédes fotós seregszemlét. Rengetegen teszik ugyanezt, és akárcsak én, biztos a maguk valóságára is gondolnak, amikor ezzel a provokatív, értelemre, érzelemre egyaránt ható, lehangoló, de humort is felmutató képanyaggal szembesülnek. A 2020-as évet mindenütt a koronavírus-járvány uralta. Nálunk is ez határozta meg tavaly az életünket. Annyira nem, hogy a Romániában készült fotókból bekerülhetett volna valamelyik az idei válogatásba. Jövőre talán már nem így lesz. A 4. hullám döbbenetes áldozati adatai, a kórháztüzek, amelyek covidos kezeltek halálát is okozták, biztos elérik a válogatók ingerküszöbét. Elkeserítő, hogy ide jutottunk. De van, amit egy kis ijedtséggel megúsztunk. A sok megrendítő esemény között, amikkel az egyedi fotók és a sorozatok, fotóriportok foglalkoztak 2020-ban, nagy hangsúlyt kapott a bejrúti kikötőben bekövetkezett robbanás. Borzalom, amit az ammónium-nitrát okozta baleset kiváltott. 190 halott, 6000 épület, 300000 családi otthon van az áldozati listáján. A helyszíni fotókat szinte jobb lenne nem látni. Különösen azoknak, akik, mint mi, vásárhelyiek egy ilyen „puskaporos hordó” közvetlen közelében élünk.
Persze ennél sokkal gazdagabb a bajok forrása. Társadalmi problémák mindenütt adódnak, világszerte dühöngnek a regionális konfliktusok, egymást érik a természeti katasztrófák, csődöt mond a környezetvédelem, mélyül a menekültválság, kifogyóban az üzemanyag-tartalék, teljében a faji gyűlölködés és így tovább. Sorolni sem lehet minden tragédiát, komédiát, amiben a sajtófotósok dúskálhatnak. A pandémia mellett a tavalyi fotózni valók között ott szerepelt a klímaváltozás, az erdőtüzek, a vulkánkitörések, az állat- és növényvilág pusztulása, az azeri–örmény háború, a Black Lives Matter mozgalom, faji zavargások a George Floyd-ügy miatt, közel-keleti vérengzések, sáskajárás és még megannyi rettenet. Nyilván üdítően ható, jó dolgokról is készültek felvételek, de ezek részaránya elenyésző a WPP-tárlaton. Attól tartok, hogy ez a jövő évi rendezvényen sem lesz másképp. Csak remélni lehet, hogy Románia 2021-es fotós tükörképe sem fér majd bele a nagy tragédiák, társadalmi drámák búskomor tömkelegébe. Bár ha belegondolok, kicsi vagy nagy, a tragédia mégiscsak tragédia marad. Akár láttatják, akár nem, rátelepedhet mindannyiunk életére.