Már a spájzban vannak! Kik? Hát az oroszok! Ki ne ismerné a kultikus magyar filmvígjáték, A tizedes meg a többiek szállóigévé vált mondását? Nemrég az újbudai Bikás parkban találkoztam vele óriásplakát-változatban. A képen a befőttes- és savanyúságosüvegekkel teli polc mögül Vlagyimir Putyin néz szúrós tekintettel a szemlélőre. A plakát a legkedélyborzolóbb alkotásként elnyerte a 22. ARC kiállítás Borz díját. Hét pályázó közös munkája. A közérzeti kiállításként ismert rendezvényre több mint nyolcszáz pályamunkával neveztek be profik és civilek. A közönség ennek jóval többszöröse, az emberek szeretnek szórakozni, kárörvendeni, magukon és vezetőiken nevetni. Az utóbbi a legfelsőbb szintig értendő, és olyankor esik a legjobban a szórakozás, ha őket érinti a szurkapiszka, bár ezt teljes bizonyossággal nem tudhatom, mert a polgárpukkasztó nagy szabadtéri tárlat pannói között sétálgatva megfigyeltem, vannak nézők, akik pléh- vagy fapofát öltenek, próbálják elrejteni érzelmeiket, gondolataikat. A fiatalok nem ilyen tartózkodók. Sokan írásban, rajzban is megnyilatkoznak, a kiállítás ugyanis nagy súlyt fektet a visszajelzésre, a véleménynyilvánításra. A korábbiaknál is több az üzenőfal, a felkínált buborék, amibe írni lehet. A szervezők ki is nyilvánították, ezzel is segíteni szeretnék a magányos, kétségbeesett embereket, talán jobban érezhetik magukat, ha kiírhatják azt, ami bántja őket. Amíg ott voltam, nem láttam senkit írni vagy rajzolni, de a nyitástól eltelt néhány nap alatt rengeteg felirat került a fehér felületre. Az egyik legkedvesebb üzenet a sok közül: „Amilyen hülye vagy, én, úgy szeretlek.” Biztató. Sokan hihették, hogy nekik szól.
Évek óta figyelemmel követem az eseményt, ha éppen olyankor Budapesten járok. Jól tükrözi a közhangulatot, egyfajta társadalmi barométer, kritikusan jelzi, mi az, ami az illető időszakban különösebben izgatja, aggasztja a polgárokat. Az idei pályázat ismétlődő fő témái például a közéletbe visszaerőltetett urambátyámos, vármegyés, ispánságos rendszer, a katasiratás, a magyarországi áldatlan oktatási helyzet, az orosz–ukrán háború, az általános felmelegedés, a jelszavas szólamok, például az „Előre, nem hátra!” túlburjánzása és így tovább. Voltak humoros telitalálatok a 22. ARC kiállítás karikatúrái, grafikai megoldásai, szöveges pályamunkái között, de most mintha visszafogottabb, laposabb, kevésbé szellemes lenne a kínálat, mint máskor. Vajon a világhálót időnként elárasztó, azonnal reagáló mémekkel nehéz versenyezni? Vagy a humorérzékünk is fogyóban van? Az aktuális pályázatra ajánlott hívószó, a buborék nem volt eléggé provokatív? Vagy én nem voltam eléggé nevetős hangulatban, amikor a Bikás parkban csellengtem? Minden lehetséges. Azt mindenesetre megjegyeztem, hogy reklámszövegként úgy beszélnek Magyarországról, mint „tízmillió buborék országáról”. A pályázati felhívás pedig így szól: „Világ buborékjai, egyesüljetek!” Legyen! De azt se feledjük, minden buboréknak van egy kényes tulajdonsága: könnyen kipukkanhat.
