Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Mintha égig emelték volna hirtelen az Országház Vadásztermét az itthoni szívmelengető dallamok, amikor a Szervátiusz Alapítvány szeptember 15-i jubileumi díjátadó ünnepségén Fülei Balázs zongoraművész megszólaltatta Kodály Zoltán zongorára írt táncrondóját, a Marosszéki táncokat. Valahogy úgy éreztem, a marosvásárhelyi Kultúrpalota is ott van a pompás épületben, talán azért is, mert tudtam, hogy a zeneszerzőnek milyen sokat jelentett városunk s a Székelyföld, illetve Vásárhely mekkora becsben tartja a nagy magyar zenetudós emlékét, életművét. Fontos felvillantani az ilyen személyes jellegű benyomásokat is, a tényekre, információkra alapozó hírügynökségi tudósítások a tudnivalókat közlik ugyan, az érzelmi tényező azonban, ami igazán emlékezetessé teheti az eseményt, többnyire elmarad. Persze így előtérbe kerülhet a szubjektivitás, és lehet, hogy másokban más húrokat pendített meg, mint bennem ez az évfordulós ünnepség. De talán mégsem, hiszen ha a 120 esztendeje született Szervátiusz Jenőről és az alapítványt 20 évvel ezelőtt létrehozó fiáról, az ugyancsak kivételes jelentőségű szobrász Szervátiusz Tiborról beszélünk, akkor elsősorban mégiscsak Erdélyre, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Csíkszékre, a Gyimesekre gondolhatunk. Az anyaországra is nyilván, ahova áttelepülve a két alkotó a megbecsülés minden vonatkozását érezhette, meg minden olyan helyre, ahol nemzettársaink élnek. Ez az alapítvány elnöke, a rendezvényt levezető Szervátiusz Klára ünnepi beszédéből és az egész műsorból is kiviláglott, bennem mégis az eseményen végig lokálpatrióta énem igyekezett felülkerekedni. Nem viaskodtam vele, noha ezúttal kolozsvári művész, a hosszú ideje Budapesten élő és dolgozó kiváló festő-grafikus, Árkossy István vehette át a Szervátiusz Jenő-díjat. Megérdemelten, tegyük hozzá, és azt is, hogy felesége, Toszó Ilona színművész révén egy kicsit ő is vásárhelyi. Árkossy a 21. képzőművész, akit ez a megtiszteltetés ért. Marosvásárhelyről Kákonyi Csilla és Barabás Éva festőművész is magáénak tudhatja az elismerést. A szovátai szobrász Bocskay Vince ugyancsak. Csíkszeredából Márton Árpád. Az elhunytak közül Páll Lajost és Gaál Andrást említhetem. Erdélyi kitüntetett a magyarországi Berkenyén lakó grafikus Bardócz Lajos is, moldvai csángó a keramikusművész Petrás Alina és Petrás Mária. A többi díjazott Délvidéken, Kárpátalján, Felvidéken, Magyarországon vált elismert alkotóvá. A 20 éves Szervátiusz Alapítvány két átfogó kiállításon mutat be válogatást munkáikból. Az elsőre október 3-án kerül sor a Csíki Székely Múzeumban. A következő Budapesten, a Műcsarnokban várja a közönséget 2024 februárjában.
A Szervátiusz Alapítvány évente egy alternatív díjat is kioszt olyan személyeknek, akik, akárcsak a képzőművészek, munkájukkal jelentősen hozzájárulnak a magyar nemzeti identitástudat erősítéséhez. Ebben az évben Bánky Zsuzsanna anyaországi gyöngyékszerkészítő mester a díjazott. És van még egy fontos kezdeményezése az alapítványnak: a Szervátiusz Tibor-ösztöndíj. Ezt egy éven át egy művészeti oktatásban kitűnt, tehetséges diák kapja. A 2023-as kiválasztott ösztöndíjas szintén Marosvásárhelyt képviseli. Dregics Dániel az itteni művészeti líceum végzettje, egyetemi szinten folytatja tanulmányait. Mint mondta köszönőbeszédében, az anyagi támogatás erkölcsi ösztönzőként is hatalmas biztatás számára a továbbiakban.
Jó adni, hangsúlyozta az alapítvány elnöknője. Ennek jegyében az ünnepi díjátadón adományozásnak is tapsolhattak a jelenlevők. Szervátiusz Tibor Krisztus-domborművét az Országház alakuló imacsoportjának ajándékozták, a fából faragott, festett Színes Madonna a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tulajdonába került. Berhidai Piusz tartományfőnök lélekteli köszönetében hangsúlyozta: „Számunkra fontos ez az emberközelség, és köszönjük, hogy hivatásunknak erre a mozzanatára is emlékeztet ez a szobor.” Az egyszerű, közvetlen, emberközeli megnyilatkozás és stílus abból az archív filmrészletből is sugárzott, amelyen Szervátiusz Jenő vallott néhány szobráról és ars poeticájáról. A díjazottak cizellált szavakkal megformált laudációit pedig Jánosi Zoltán irodalomtörténésztől, illetve Igyártó Gabriellától, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének elnökétől hallhattuk. A bensőséges hangulathoz Lázár Csaba színművész, Tímár Sára népdalénekes, zeneszerző és Szabó Dániel cimbalomművész megkapó közreműködése is nagyban hozzájárult. A műsorzáró Kodály-mű ismételten a kezdő szintre izzította az ünnepi összejövetelt.