Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
De mi lesz a könyvvel?! Nehéz kérdés, szokták időhúzásként mondani az interjúalanyok, amikor hirtelen nem tudják a választ. Én sem tudom, erre most mit válaszoljak. A felvetett probléma ugyanis többféleképpen is megközelíthető, általánosabban és egyéni érintettségben is. Nyilván az első szempont a fontosabb: miközben mind markánsabb az a világtendencia, hogy a papíralapú termékeket kiszorítja a digitalizálás, lényegében megkérdőjeleződik az emberi tudás és alkotóképesség, a szellemi kincsek könyves begyűjtésének, megőrzésének, továbbadásának, a Gutenberg galaxis fennmaradásának a léte. Egyelőre talán még nem vészes a jelenség sem nálunk, sem szerte a földgolyón, de már számtalan jel mutat arra, hogy hosszabb távon ez így lesz. Még mindegyre érkeznek a hírek az újabban létesített rendkívül modern, esetleg hagyományőrző, ámító könyvesboltokról, könyvtárakról, komplex könyves csodalétesítményekről, még tömegeket vonzanak a könyvvásárok, de látod amottan... Külföldi útjaimon magam is ámultam-bámultam ilyen különös csodákon, a portugáliai Portóban például mi is sort álltunk és jegyet váltottunk, hogy beléphessünk a Livraria Lello könyvesbolt csodái közé, amelyek a Harry Potter szerzőjét is annyira megihlették, hogy onnan származtatható a varázslatos Roxfort könyvtár látványvilága. A hollandiai Maastrichtban az egykori dominikánus templomban, a nyolcszáz éves gótikus remekben létrehozott hatalmas könyvüzletben ugyancsak döbbenettel néztem, mennyire otthon tud lenni a patinás helyszínen, és élményt tud kínálni a számtalan új és régebbi kötet. Az írországi Dublinban a The Old Library különlegességei nyűgöztek le, Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban értettem meg egyből, miért ott forgattak számos nagyhírű filmprodukciót. De itthonról is sorolhatnám a pozitív példákat. A minden korosztályt megmozgató sikeres könyvvásárokat, aktuálisan például a csíkszeredait, amely május 9. és 12. között kínálja a könyves újdonságokat. És ha már Csík, akkor szóljak arról is, hogy a Gutenberg Kiadó könyvesboltja pár házzal fennebb költözött Marosvásárhely főterén, és az eddiginél tágasabb, áttekinthetőbb, kényelmesebben bejárható termekben fogadja közönségét. Vásárhelyen különben még jelentek meg újabb kis könyvesboltok, az újonnan felavatott Plaza M-ben pedig éppenséggel egy elegáns, új és nagy Cărtureşti könyvüzlet nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. Na, nem annyira pompás és bámulatos, mint a Bukarest régi központjában létesített Cărtureşti Carusel könyvesház, amely stílusában a párizsi Samaritaine áruházra emlékeztet, de mégis vonzani képes a könyvbarátokat. Városunkban szerencsére még sok híve van a nyomtatott szónak. Viszont itt jön be az előbbiekben említett egyéni érdekeltség kérdése, ami mindinkább tömeges jelleget is ölthet: mi lesz a könyvekkel, ha a gazdájuk, gyűjtőjük már nem él? Sokszor megállítanak, rám kérdeznek, mit tegyenek, kihez forduljanak, ha az elhunyt hozzátartozóik lakását ki kell üríteni, és ott a sok könyv. Ki segíthet ilyen esetben? Nem tudom. Én is szembesültem ezzel a gonddal, mert mégsem lehet az értékes vagy akár kevésbé értékes kiadványokat csak úgy eldobni, netán papírhulladékként a begyűjtőközpontba vagy a szeméttelepre szállítani! De ha a saját lakásunkban már nincs erre hely? Itt-ott érdeklődtem, igen kicsi az esély, hogy könyvtárak, közintézmények a számos gazdátlan könyvkollekciókat átvegyék, az antikváriumok sem fogadóképesek, az alapítványok, egyesületek is telítettnek tűnnek ilyen szempontból. És akkor mi a teendő? Ez az a kérdés, ami e jegyzet megírására késztetett. Talán a közgondolkodás erre a mind égetőbb problémára is talál valamilyen életképes megoldást.