Ha medve nincs, jó a leopárd is. Ha fekete párduc, még jobb. Attól lehet csak igazán megremegni! Még az árnyéka is megriaszt. Az ország nagyobb részét medve koma tartja lázban, délen nehéz beadni a népnek, hogy napjainkban ő az igazi veszély. De Bulgária kéznél van, pontosabban a szomszédban, onnan egy ilyen vérengző nagymacska is nyugodtan átsétálhat a hídon. Mégis elképesztő. Csak úgy, a semmiből, egy fekete párduc! Talán ha rózsaszínű lenne. Bár úgysem őshonos a Balkánon. De ne legyünk kishitűek, miért ne csatangolhatna ő is ide-oda a migránsok taposta ezernyi úton? Lehet, hogy valamelyik bolgár milliárdos kacsalábon forgó várkastélyából szökött meg. Vagy valamelyik cirkuszból. Cseberből vederbe? Cirkusz itt is van mindenfelé és szakadatlan. De ugyan biza miért vágyna a romániai cirkuszba egy ilyen ínyencségekre alapozó, kényes bendőjű nemes vad? Az itteni cirkuszi költségvetésből a fél fogára való sem telne ki. És még mi jön ezután a bejelentett szigorú megszorítások fényében! Az, amire gondol, kedves olvasó. És esti fény. Máris hunyoroghatunk. Persze ennél több történik. Aki csak teheti, elkezdett tüntetni, tiltakozni. Miközben mindannyian tudjuk, hogy üres az államkassza, küszöbön a csőd, tenni kell valamit, hogy csökkenjen a deficit. Egyetértünk, mondják innen is, onnan is, de miért éppen rajtunk kezdik?! Én is sűrűn emlegetem, hogy miért éppen nekünk, nyugdíjasoknak kell a zűrből kihúznunk az országot. Jó párszor már megtettük. Legyen elég belőle! Bezzeg azok, akik mindebből hasznot húztak, hatalmas vagyonokat, előjogokat, különjövedelmeket élveznek, akiktől ténylegesen származhatna némi társadalmi méretű megtakarítás, továbbra is védettek, érinthetetlenek. Erről kevésbé visszhangzik a média, napok óta annál elsöprőbb a rémhírcunami. Medveinvázió, párducriadó, kullancstámadás, viperavész, földrengés, tűzvihar, villámcsapás, hőségrekord, szökőár stb. Figyelemelterelés lenne? Nem én nevezem így, olyan szakértők és politikusok fejtegették a minap általam látott tévéműsorokban, akik nálam, sőt egy másodikosnál is okosabbnak tartják magukat. Azt mondták, hogy a közvélemény-formálók találták ki az egészet, mert jobb, ha ilyesmik borzolgatják az idegeket, kavargatják a közhangulatot. Hagyják a dagadt árakat másra! Azokhoz a jónép nem ért. Azt ilyen bulvártémákkal lehet etetni. A hírcsatornák is ilyesmikkel vannak tele. A nyomtatott sajtóra már szinte oda se figyelnek, azt áthelyezték a vesztes oldalra. Megnövelt héával is sújtják. Nem elég, hogy az újságok már hosszú ideje kétségbeesetten küzdenek a túlélésért, most még újabb drágításokkal is próbálják megrövidíteni lapjaink végnapjait. Ilyesmi vár a könyvkiadásra is. Én meg itt reszelem a körmöm, és párducról, medvéről szövegelek. A válsághelyzet megoldását pedig nem találják, legfeljebb látni vélik, mint a fekete vadállat árnyékát. Valamire biztos jó lesz a nagy megszorításhalmaz, de az eget súroló árakkal nem tudom, mit fogunk kezdeni. Már rég túl vagyunk azon, hogy kijelenthessük, mi mennyi. A vendéglői óriásszámlákról, borravalócsúcsokról is kéjes ájuldozással számolnak be a tévék. Luxusosabb helyekre rég nem merjük betenni a lábunk. De már a gyorsétkezdékben sem biztos, hogy minimális fogyasztásra elég lesz a pénzünk. Jut eszembe, ma van a pizza világnapja. Sokan eszik, sokan veszik. Tudják, mennyibe kerül? Mire e sorokat olvassa, annál is többe, kedves olvasó.
