Értékeld a vizet!

Március 22-e a víz világnapja

1993-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete március 22-ét a víz világnapjává nyilvánította. Azóta minden évben ezen a napon világszerte intézmények, civil szervezetek hívják fel a figyelmet az észszerű vízgazdálkodásra, a környezetvédelemre, a folyók, állóvizek és vizes területek fontosságára. Annak ellenére, hogy jó ideje minden évben nálunk is több rendezvényt szerveznek a világnapon, ha körülnézünk, úgy tűnik, hogy hiábavaló minden népszerűsítő, parttakarító akció. 

Jelenleg a Földön mintegy 2,2 milliárd ember úgy él, hogy nincs hozzáférése vezetékes ivóvízhez. Nagy részük szennyezett, fogyasztásra kevésbé alkalmas vizet használ naponta. A globális felmelegedés miatt – leginkább a forró égöv térségében levő országokban – egyre több az aszályos időszak, területek sivatagosodnak el, és így tovább csökken az ivóvízforrás. A kutatók világszerte keresik a megoldást arra, hogy ezt a folyamatot miként lehet megállítani. Leginkább olyan fenntartható fejlesztési tervekkel, amelyek célkitűzése az, hogy vezetékes ivóvizet juttassanak el minden talajvízszegény övezetbe, ugyanakkor legalább ennyire fontos a lakott települések csatornázása, a szennyvíz környezetkímélő kezelése. Az Agenda 2030 – a fenntartható fejlődési program – előírja, hogy világszerte 2030-ig minden egyes településen rendezni kell az ivóvíz- és szennyvíz-infrastruktúrát. Ez azonban nehéz gyakorlati kérdéseket vet fel a világjárvány árnyékában, amikor gazdasági recesszió elé nézünk. És a pandémia akár erre is felhívja a figyelmet, hogy milyen fontos megteremteni az egészséges életkörülményeket. Ahol van ivóvíz, ott fel sem tudják mérni, mit jelent az ivóvíz hiánya azoknak, akik több kilométert tesznek meg naponta egy kanna vízért, vagy valamilyen sáros kútból merik ki a vizet.

Értékeld a vizet! – ez az idei víz világnapi jelmondat. Ahol van, ott valahogy nem értékeljük, nem becsüljük. Olyan közös vagyonnak tartjuk, amelyet szennyezhetünk, a folyók partjára dobhatjuk a szemetet, kíméletlenül halászhatunk, és nem sporthorgászunk, tönkretehetjük a medret a kavicsért, felszámoljuk a biológiai sokféleséget őrző vizes élőhelyeket pár négyzetméter mezőgazdasági területért, és folytathatjuk a sajnálatos példákat. 

A Maros Vízügyi Igazgatóság mint a nevet adó folyó medencéjét kezelő hatóság a víz világnapján minden évben rendezvényeket szervez. Munkatársai kitakarítják a folyó- és a tópartokat, és évek óta – a Marosvásárhelyi Művészeti Líceummal összefogva – a víz központi témájával alkotásra ösztönzik a középiskolás diákokat. Örvendetes, hogy ilyenkor ebbe az akcióba bekapcsolódnak önkormányzatok, iskolák, civil szervezetek. Az idén a világjárvány miatt kissé visszafogottabbak voltak a kezdeményezések, de a folytonosság jegyében jelezni kívánták, hogy azért fontos a vizek, a környezet tisztasága. Erre hívta fel a figyelmet Cosmin Rareş Butilcă, a Maros Vízügyi Hatóság vezérigazgatója által a szerkesztőségünkbe juttatott közlemény is. De vajon elég-e mindez? Sajnos nem. Érdemes kisétálni ilyenkor tavasszal a folyópartokra, a patakok mentére, tavak környékére. Lesújtó a látvány. Azt jelenti, hogy nem értékeljük eléggé a vizet. Gondoljunk azokra, akiknek nincs lehetősége ilyen vízforrásokban gazdag környéken élni. Ők biztos minden értéküket eladnák, csak hogy ilyen helyen éljenek. És sokszor rájuk mondjuk, hogy civilizálatlanok…