Ünnepi istentiszteleten mutatták be a vártemplomi gyülekezet tulajdonában lévő székely népi díszítésű, virág- és madármintás, kék színű bútorgyűjteményt, amelyeket Henter György lelkipásztor kezdeményezésére mentettek meg az enyészettől.
Henter György lelkipásztor Fotó: Kiss Gábor
Az örökség megtartó ereje
A kiállított bútorok örökségünk azon színes szeletét villantják fel, amelyet hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani, holott minden darabja előkelő helyet érdemelne mindennapi környezetünkben.
Az ünnepi istentiszteleten dr. Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a hit örökségének megtartó erejéről hirdette az igét. Czirmay Csaba Levente, a Marosi Egyházmegye esperesének bevezető imája készítette fel az ünneplő gyülekezetet az igehirdetésre. Köszöntőt mondott dr. Nagy Éva, a bútor restaurálását támogató Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa.
Dr. Kolumbán Vilmos József püspök igehirdetésében kifejtette, hogy az ember egész életében a lét és a halál feszültségében él. Ahogy múlnak az évtizedek, az elmúlás egyre fenyegetőbbé válik, s ezért minden ember arra törekszik, hogy valami maradandót alkosson, ami kiállja az idő próbáját. Ennek jegyében készülnek el tárgyi örökségeink azzal a célzattal, hogy minél hosszabb ideig fennmaradhassanak, emléket állítsanak, s hirdessék, hogy valamikor léteztünk, tartoztunk egy közösséghez, egy családhoz, egy faluhoz, egy városhoz. A közösségekből jöttek létre a nemzetek, a közös nyelv és kultúra. Egy nemzet addig létezik, amíg összefog a közös kultúra és a nyelv, amíg érezzük a közös felelősséget. Ahogy ezek megszűnnek, a nemzet elvész. Van példa erre a Kárpát-medencében: a jászok, kunok, besenyők vagy avarok példája. De eltűntek a kultúrameghatározó, világraszóló birodalmat építő városok, mint Karthágó, Ninive, Trója vagy Babilon. Csak az emlékük maradt meg. Az emberek évezredek óta keresik, hogy mi a megtartó erő vagy hatalom ebben a világban. Az idők folyamán számtalan válasz született, de rendre kiderült, hogy mindez hamis ábránd.
Dr. Kolumbán Vilmos József Fotó: Kiss Gábor
A püspök Mózes 5. könyvéből (6. fejezet 4-9) az örökségről szóló igerészt tolmácsolta, amely a Biblia legszebb hitvallása, a legmélyebb teológiai látlelet arról, hogy miként él tovább az Istenhez tartozó közösség az idők folyamán. „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.”
Nemcsak vallási szabályokat ad, hanem az örökség, a hagyomány és a hitátadás egész rendjét határozza meg. Ez tartotta meg a választott népet úgy, hogy nem volt saját országa, sőt egy idő után még közös nyelve sem. De volt a hitvallás, ami erősebbnek bizonyult hatalmaknál, az asszimilációs nyomásnál. Ez volt az az örökség, amit nemzedékről nemzedékre átadtak. Ennek rendelődött alá az élet minden területe. Ebből fakadtak a tárgyak, épületek, szokások, mindaz, ami kiegészíti a megtartott örökséget. Számunkra az örökség gyakran tárgyakat, emléket vagy intézményt jelent. A bibliai gondolkodás arra tanít, hogy az örökség sokkal radikálisabb fogalom, mint egy tárgy vagy létrehozott intézmény. Az örökség akkor lesz megtartó erő, ha életforma lesz, kapcsolatot teremt Istennel, a múlttal és jövendővel. Meghatározza a múltból fakadó erőt, ami a jövendőre tekint. Az örökség forrása az Úr! – fogalmazott dr. Kolumbán Vilmos József püspök.
A festett bútorokat új életre kellett kelteni
Henter György lelkipásztor elmondta, hogy a népi bútorokat az egyházközség 1933-ban adományba kapta, az ifjúság használatában volt, de az utóbbi harminc évben már csak raktári tárgyakként szerepeltek, és nagyon rossz állapotba kerültek. Összesen 44 székről, négy asztalról, egy könyvesszekrényről, egy fogasról és egy kisebb szekrényről van szó. A festett székely bútorok mellett egy másik értékes darabot, egy 1786-os feliratú irattartó szekrényt is sikerült megmenteni a régi a parókia fásszínjéből.
Arra nem derült fény, hogy a múlt század elején ki készítette a festett bútorokat, viszont olvasható rajtuk az adományozók neve. Többek között az egyik asztalon dr. Makkai Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, egy széken Babos Sándor lelkipásztor neve olvasható, aki 1933-tól 15 évig Mandzsúriában misszionáriusként szolgált. Az adományozók között van dr. Czakó József és felesége, dr. Zágoni Bodola Ferenc és neje, dr. Ugray Gábor és Gáborné, dr. István Mihály, dr. Nagy István, dr. Kelemen László, Vargha Géza, Nagy Márta, dr. Roediger Jenő. A bútorok sanyarú sorsát kellett megváltoztatni – mondta a lelkipásztor. Amíg pályázati lehetőség adódott, évekig próbálkoztak, s végül 2025-ben a megpályázott összeg majdnem felét sikerült elnyerni. A restaurátor műbútorasztalos 124 ezer lejért vállalta a munkát, a Vallásügyi Államtitkárság pedig 50 ezer lej támogatást nyújtott. A költségek több mint felét adományokból fedezték, vállalkozók, hívek adományából gyűjtötték össze. Dr. Benedek Imre kardiológus professzor jelentős összeget adományozott, továbbá Jakab István, a vártemplomi gyülekezet presbitere, valamint Frunda György, Petry Endre Zalán, Kolozsvári Tibor, Nyulas Bernát, Kikeli Szabolcs, Szász István vállalkozók szántak adományokat a bútor restaurálására.
Kulturális örökségünk darabjai
A restaurálási munkát Márton Ferenc udvarfalvi műbútorasztalos és Márton Adrienn restaurátor végezték. Utóbbi elmondta, hogy a régi festett parasztbútorok restaurálása különleges folyamat, hiszen nem csupán bútordarabok, hanem kulturális örökségünk darabjairól van szó, amelyek művészeti értéket is képviselnek. A felület tisztítása, a faelemek kiegészítése után hagyományos, visszabontható festékanyagokat használtak. Meghagyták az eredeti mintákat, a hiányzó mintarészeket pedig pótolták, de csak annyira avatkoztak be, amennyire szükségesnek látták – magyarázta a restaurátor.
Márton Adrienn restaurátor Fotó: Kiss Gábor
Dr. Nagy Éva hangsúlyozta, hogy a Henter György lelkipásztor kezdeményezésére elindított és megvalósított projekt révén újabb értékekkel gazdagodott az egyház „ékszerdoboza”. Fontos, hogy az értékes bútordarabok ismét funkciót találjanak a szakemberek fáradhatatlan keze munkája révén.
Végül Birizdó Szabolcs Mihály vártemplomi lelkész arról számolt be, hogy az egykori adományozókról szóló ismertetőket roll-up pannókon jelenítették meg és állították ki a Vártemplomban.
Az ünnepi istentiszteleten a Psalmus vegyes kar szolgálatát hallhatta a gyülekezet.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
