Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
a jókedv és az ünneplés ideje is. Szilveszteri kabarét idén is kaptunk a kormánytól, de olyat, melyen csak illékony jókedvvel lehet mulatni, mert a fejleményektől már inkább sírhatnékunk lesz.
Kabaréba illik, ahogyan a kormány igyekszik saját maga alól kirántani a szőnyeget a csúnya bankárok és multik kapzsiságának megadóztatásával. Válságos időkben hasonló mutatványokat több országban is bemutattak már, de általában véve még ott sem sült el túl jól a dolog, ahol nem első fokon több évre ítélt „szakik” diktálták a gazdaságpolitikát a tévészózatokban, hanem hozzáértő szakemberek komoly számítások után hoztak döntéseket. Az ehhez hasonló sarcokból mindig az adófizető húzza a legrövidebbet, mert a multikkal vívott csaták nyomán az állam jövedelme gyarapszik, ami az államkasszának és a politikusoknak jó, de azok a fránya nagymenők a sarcot mindig visszahajtják a szolgáltatásaik árának növeléséből. Mert erre számtalan eszközük van, és ők azért üzletelnek, hogy nyereséget szerezzenek, nem azért, hogy bárkinek is sült galambbal szolgáljanak. Épp ezért értelmes kormányok inkább arra szoktak törekedni, hogy kölcsönösen előnyös, jó viszonyt tartsanak fenn a cégszférával, mert akkor mindenkinek jól megy a bolt: az államnak is, az adót fizető vállalkozónak is, és végső soron az adófizető is jól jár.
Hasonló radikális adóemeléseket jobb helyeken akkor vezetnek be, ha válsághelyzet folytán sürgősen sok pénz kell az államnak, és rendszerint az így befolyt adópénzből igyekeznek beruházásokkal serkenteni a gazdaságot, és csökkenteni az állam adósságait. Nálunk egyelőre nincs akkora válság, ami ilyen lépéseket indokolna, de a kormány keményen megdolgozik azért, hogy legyen. Mert abból, amit eddig tudni lehet, eszük ágában sincs beruházni, minden pluszbevétel arra megy, hogy a fogyasztás szinten tartásával, vagy ha lehetséges, a serkentésével táplálják tovább az utóbbi időben látott gazdasági „növekedést”. Csakhogy ahol az egyik héten még kormányfőtől szakminiszterig és pártelnökig mindenki kórusban azt szavalja, hogy nem lesz adóemelés, aztán a gazdasági szférával való bárminemű egyeztetés nélkül ekkorát csavarnak az adóprésen, ott világos, hogy nem állnak komoly számítások a háttérben a lehetséges következményekről. Csak az számít, hogy a következő, két választást hozó esztendőre, meg ha lehet, a parlamenti választásokat hozó 2020-asra is legalább papíron legyen fedezet az állami bérekre és nyugdíjakra. Ez a legjobb recept a görög mintájú államcsődre, a hellének röpke másfél század alatt ötször is kipróbálták, még most sem tértek magukhoz igazán a legutóbbiból. Csak fokozza a kabarét, hogy a mihaszna ellenzék sem jobb a kormányosoknál, így a sírva vigadás mind biztosabbnak tűnik. Reméljük, inkább utóbb, mint előbb.