Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Kihirdetés előtt áll a szenátusban nemrég egyhangúlag elfogadott törvénytervezet, amely szigorít az ittas vagy kábítószer hatása alatt vezető sofőrök büntetésén. A törvény – amint azt az államfő kihirdeti – a bűncselekmény miatti ítélet kiszabása mellett 10 évre eltiltja a fenti személyeket az autóvezetéstől. Mindezt 0,8 ezrelék véralkoholszint meghaladása esetén. A jogszabály indoklása alapvetően a balesetmegelőzésen alapul, valószínűleg emiatt voksolt rá minden honatya a parlament felsőházában.
Hogy az új jogszabály mikor kap zöld utat az államelnöktől és jelenik meg a Hivatalos Közlönyben, olyan kérdés, amire a választ csak találgatni lehet. Hogy a nulla tolerancia ittas vezetés miatt jogos-e, avagy túl szigorú büntetés, jó vitatéma. Egyesek bizonyára felhördülnek, mivel megszokták, hogy Romániában lazára veszik a törvények betartását. Az országhatárt átlépve azonnal buzgó törvénytisztelő polgárokká válnak, hiszen zsebük bánja a szabálysértésért kirótt borsos pénzbírságot. De tényleg: nem túlzás 10 évig eltiltani valakit a vezetésről, akinek a véralkoholszintje meghaladta a 0,9 ezreléket? Avagy: megéri-e italozni és kockáztatni 10 évre a jogsit? Pró és kontra érveket lehet felhozni, de a statisztika könyörtelen. Márpedig a statisztika adatai azt mutatják, hogy tavaly 4525 súlyos gépkocsibaleset történt a hazai utakon, ezek következtében 1545-en elhunytak és 3535-en súlyosan megsérültek. A kisebb baleseteket is beleszámítva, közel évi 30 ezer ütközés történik az utakon. Románia első helyen áll európai viszonylatban a balesetek számát tekintve. Mindez éppen elég lenne ahhoz, hogy az illetékesek tegyenek azért, hogy a helyzet változzon. A fekete statisztika azonban évtizedek óta változatlan, a mindenkori kormányoknak nem sikerült sem a törvénykezést szigorítani, sem a jogszabályokat betartatni, sem pedig a közlekedési infrastruktúrát korszerűvé, biztonságossá tenni. Ez utóbbi várhatóan még jó ideig nem fog változni, évi 100 kilométernyi autósztráda építése, az országutak kátyúzása, aszfaltozása nem nevezhető korszerűsítésnek, és azt sem mondhatjuk, hogy biztonságos útinfrastruktúránk van. Amin hamarabb és könnyebben változtathatnának: a kulturált, biztonságos közlekedésre való nevelés. Ez ellensúlyozhatná az egyéb hiányosságokat. Egyelőre marad azonban a „bekeményítés”. Úgyhogy vigyázat, az a kis italozás nem éri meg a 10 éves letiltást!