2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Sokat beszéltek, írtak, vitatkoztak „szakértők” és „elemzők” mostanában a parlamenti képviselők arcátlanságáról, arról, hogy semmibe veszik a polgárokat, felsőbbrendűeknek képzelik magukat a „normális” embereknél, és saját semmittevésüket busásan „speciális” nyugdíjakkal jutalmazzák.

Sokat beszéltek, írtak, vitatkoztak „szakértők” és „elemzők” mostanában a parlamenti képviselők arcátlanságáról, arról, hogy semmibe veszik a polgárokat, felsőbbrendűeknek képzelik magukat a „normális” embereknél, és saját semmittevésüket busásan „speciális” nyugdíjakkal jutalmazzák. Miközben a tévéműsorokban arról „értekeznek”, hogy vajon miből teremtik elő a gyermeksegély megemelése nyomán „a költségvetést megterhelő” összeget, sokan azt mondják, hogy felesleges intézkedés, úgyis csak az alkoholizmust szolgálja... Újabb téma is akadna, például az, hogy a parlamenti vakáció előtt, nem tudván, mire költsék a pénzüket, ma, amikor mindegyik honatya parlamenti asztalán laptop van, egyebek között 200 doboz irodai gemkapcsot, 800 mappát, 50 radírt, 50 ceruzahegyzőt és egyebeket akarnak vásárolni, aminek a jelenlegi körülmények között, az IT világában semmi haszna és értelme. Ezekről a dolgokról naponta sokan írnak, most azonban a honatyák által egyébként lenézett „népről” szólnánk.

Az országos statisztikai hivatal adatai szerint az év első negyedévében Romániában 7,4 százalékra nőtt a munkanélküliségi ráta, szemben az előző negyedévben jegyzett 6,7 százalékkal. A munkanélküliek száma 655 ezer (a múlt év végén 618 ezer volt). A férfiak körében 8,4, a nők körében 6 százalékos, a fiatalok között a legmagasabb, mintegy 25 százalék a munkanélküliségi ráta.

Miközben tehát növekvőben van a munkanélküliség, vannak, akiknek eszük ágában sincs dolgozni, megelégednek a szociális segéllyel. A sajtóhírek az utóbbi napokban egy Jászvásártól 35 kilométernyire található moldovai faluról szóltak, ahová a megyei munkaelosztó hivatal 300 állásajánlattal érkezett, de senkit sem érdekeltek az állások. Illetve néhányukat igen, de ezek száma nem érte el a tízet. A többiek inkább azt magyarázták el az állást ajánlóknak, hogy miért jobb nekik otthon. Különben se várja el tőlük senki, hogy „15 millió lejnél” kevesebbért munkát vállaljanak! Mondták olyanok, akikről kiderült, hogy életükben nem volt munkahelyük. Egy másik „érdeklődő” nem akart „navétázni” a megyeközpontba, ezért, ha a „városban” vállalna munkát, legalább 2000 lejes fizetést és szállást várna el. Az csak „természetes”, hogy semmiféle képzettséggel nem rendelkezik. Viszont, mint a szavaiból kiderült, „mindenhez ért”. Ezek szerint akár politikus is lehetne – tehetnénk hozzá.

A szomorú valóság az, hogy az emberek inkább az állami segélyt választották a munka és fizetés helyett.

Bizonyára nem elszigetelt esetről van szó, hiszen nemrég tanúi voltunk, amikor egy – amúgy nyugati kocsival érkezett „segélyezett” – az egyik köztisztviselő arcába nevetett, hogy képes „semmi pénzért” dolgozni. Olyant is láttunk, hogy valaki az uniós élelmiszersegélyét vadonat-új autóján vitte haza. Persze ez nem általánosítható. A lakosság nagyobb része dolgozni akar, és dolgozik is. Azonban sajnos vannak emberek, akik jól „elvannak” a mi adólejeinkből fizetett szociális segélyből. Tetszik, nem tetszik, ez is Románia!

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató