Fácánfélék családja (2.)

A középkor kultúráiban vallásos tisztelet övezte a közismert, szép külsejű pávát (Pava cristatus). A dölyfösség megtestesítőjének tartották. Úgy gondolták, hogy véd a villámcsapástól és a gonosz tekintetektől. A kínai és a hindu művészetben már ezelőtt négyezer évvel kiemelt szerepet kapott. A kurdok egyik szektája a pávakakas királyban napjainkban is isteni megtestesítőt tisztel. 

A páva hangja csúnya rikácsolás. Viszont mint díszmadár rendkívül kedvelt. Nemcsak állatkertekben, hanem a Kárpát-medence számos településén magánszemélyek is szívesen tartják, hogy gyönyörködjenek benne. Színes és fehér változata is van, fehérből jóval kevesebb. 

Kecses alakjával, színpompás tollazatával a magyar népköltészetben és népművészetben már évszázadokkal ezelőtt helyet vívott ki magának. 

A Vadrózsák (erdélyi népi alkotások gyűjteménye) 1893-as kiadásában már többféle műfajban, letisztult formában ott találjuk a jelképes jelentésű pávát. A Kimentem a hegyre című népdalban az alábbiakat olvashatjuk:

 

Hej páva, hej páva, 

Tarka farkú páva, 

Mért nem lehetek én

Bár egy percig páva?

Hej páva, hej páva!

Ha én páva volnék, 

Szárnyam csattogtatnám, 

S tollam hullogatnám, 

Tollam hullogatnám, 

S az én édesemmel

Koszorúba fonnám! (Közlő: Kriza János)

 

A Vadrózsák II. kötetében a 82-es számot viselő táncszó a nagyleányt a büszke pávához hasonlítja. 

A nagyleány benn a házba

Ugy öltözik mint a páva, 

Azért, hogy egy kicsit ragyás

Ő az én kedvesem, nem más.

 

Barabás László néprajzkutató a Forog az esztendő kereke című kötetében hiteles adatokkal és alkotásokkal bizonyítja, hogy Alsósófalván, Parajdon, Siklódon már régen kialakult hagyománya van a közismert pünkösdi népszokásnak, a hesspávázásnak. A szájhagyomány szerint a  hesspávázás szokása már a 18. században, Mária Terézia császárnő korában megvolt; azóta Parajdon, Alsó- és Felsősófalván a gyermekek minden pünkösdkor éneklik és játszszák. Íme, néhány jellegzetes sor:

Hess páva, hess páva,

Királyné pávája. 

Ha én páva volnék, 

Jó reggel fölkelnék. 

 

Jó reggel fölkelnék,

Folyóvízre mennék, 

Szárnyam csattogtatnám, 

Szép tollam hullatnám. 

 

Szép legény fölvenné,

Kalapjába tenné, 

Hess páva, hess páva, 

Királyné pávája.

Ady Endre a friss, új társadalmi szemlélet szükségét tartja kiemelkedően fontosnak a Fölszállott a páva című nagy hatású költeményében. Gondolatainak keretét a népköltészetből kölcsönzött pávamotívum adja. 

»Fölszállott a páva vármegye-házra, 

Sok szegény legénynek szabadulására.»

Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, 

Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.

 

Áprily Lajos az Álom a vár alatt című elbeszélő költeményébe beleszövi a parajdi népszokás néhány fontos elemét: 

Pünkösd másodnapján

gyönyörű a hajnal, 

hangos pünkösdölők

indulnak a dallal:

»A pünkösdi rózsa

kihajlott az útra, 

gyere bé, viloja, 

szakassz egyet róla…«

Megindultunk mi is

frissen, kora reggel, 

csilingelő szavú, 

cifra gyermekekkel. 

Százszor mondják a dalt, 

soha el nem vétik, 

elkísértek vele

a falu végéig. 

S onnan azon túl is

szólott a nótája: 

»hej páva, hej páva, 

császárné pávája…«

 

Összeállította: Márton Béla