Fafeldolgozó üzemből fóliaházba

Körtvélyfája határában több fóliaház van, ahol zöldséget, virágot termesztenek. Az értékesítés helyben történik, hiszen a telek előtt jókora parkolót alakítottak ki, ahol korábban egy kis kávézó is várta a gépkocsivezetőket. Ma már csak egy asztalra szerényen kihelyezett termékekből lehet válogatni.

Fotó: Vajda György

Körtvélyfája határában több fóliaház van, ahol zöldséget, virágot termesztenek. Az értékesítés helyben történik, hiszen a telek előtt jókora parkolót alakítottak ki, ahol korábban egy kis kávézó is várta a gépkocsivezetőket. Ma már csak egy asztalra szerényen kihelyezett termékekből lehet válogatni.

A fóliasátrakban az Oprea család gazdálkodik. Oprea Petru 1989 előtt Marosvásárhelyen hűtőket javított. A rendszerváltást követően felszámolták a műhelyt. Nekiállt gazdálkodni a visszaigényelt és -kapott földterületen. A fóliasátrakat még a ’90-es években állította fel, leginkább zöldségpalánta-, zöldségtermesztéssel foglalkozott. Alternatív lehetőségként megpróbáltak egy kis kávézót fenntartani. Egy ideig jól ment a vendéglátóegység, majd lassan csökkent a forgalom, nem érte meg működtetni. Maradt a fóliaház. A mezőgazdasági munkába fia, Ovidiu és menye, Bianca is besegített. Mindketten faipari mérnökként dolgoztak, majd a gazdasági válság miatt munka nélkül maradtak. Nem maradt más választás, mint „főállásban” kertészkedni. Nem nagy a birtok. Mintegy 60 ár telken „gazdálkodnak”, ebből 30 fedett, ezenkívül még 10 hektáron búzát, törökbúzát termesztenek, saját fogyasztásra. Nem kereskedelmi céllal állatokat tartanak. Van még öt hektár szántóföldjük, amelyet öt éve pihentetnek, az a cél, hogy környezetkímélő legeltetést folytassanak majd rajta az APIA támogatásával. Virágokat hat éve termesztenek.

– Bár megszereztem a mérnöki diplomát, nem sokat dolgoztam a szakmában, a férjem több környékbeli cégnél és a községben is fafeldolgozó üzem vezetője volt, majd egyszer csak munka nélkül maradt. Két kisgyereket neveltünk, nem volt más választásunk, mint a kertészkedés – mondja Bianca.

Fiatal farmerekként az APIA 112-es pályázati kiírása alapján összeállították a támogatáshoz szükséges dossziét. Elvégeztek egy, az ügynökség által szervezett kertészeti tanfolyamot is. Benyújtották az iratcsomót, majd 16 hónap múlva megkapták a választ, hogy pályázatuk támogatható, azonban azóta sem utalták át a pénzt a megadott bankszámlára. Bianca kifejti, az APIA honlapja szerint a fiatal farmerek támogatására pályázók háromnegyedét támogatják, a többieknél pedig megjelent ugyan, hogy kérésüket pozitívan bírálták el, de pénzt nem kaptak. Közben több banknál is érdeklődtek kölcsön felől, de olyan kamatot és garanciális feltételeket kértek, amelyeket nem tudtak teljesíteni. Be kellett volna biztosítani a fóliasátrakat, de a biztosítótársaságok olyan nagy összeget szabtak meg, amit a magukfajta vállalkozóknak nehéz előteremteni – mondja a fiatalasszony, aki hozzáteszi, közel 25 évesek a fóliasátrak, fel kellene újítani őket, korszerűsíteni szeretnék a technológiát is. Fiatalok, szeretnének előrelépni, de az említettek miatt csak kis lépésekben lehet.

Arra a kérdésre, hogy mindezek ellenére megéri-e gazdálkodni, rövid habozás után kifejti, ez egész napos munkát igényel az évnek mind a 365 napján. Áprilisban már a jövő évi március 8-ára szánt virághagymákat készítik elő, a halottak napjára pedig már földben vannak a gumók. Ezek egy részét vásárolják, de sikerül saját termést is kivirágoztatni, ami csökkenti a költségeket. Mindezek mellett főleg a virágtermesztés rizikós, hiszen egyik napról a másikra előállhat valami betegség, amely tönkreteheti az évi termést, munkát. Majd gyors számítással próbál feleletet adni a kérdésre: a virághagyma 2 lej, cseréppel együtt a cserepes virág 5 lej, nagy tételben 7 lejnél drágábban nem lehet forgalmazni. Cserepenként, egyévi munka után, a tiszta nyereség 2 lej – ebben nincs benne a műtrágya és a növényvédő szerek ára, az öntözés, a téli fűtés. Ha ezt is aprópénzzé teszik, jóindulattal billen el a mérleg pozitív irányba.

A zöldségtermesztés terén sem rózsás a helyzet. Oprea Petru elmondja, 10 évvel ezelőtt egy kötés retekért 1 lejt kértek, az ára most is annyi, de azóta minden többszörösen megdrágult. A parkolót bérelik az útügyi igazgatóságtól, ezért tehetik ki termékeiket. Szerencsére 20 év alatt – az út miatt – olyan ügyfélkör alakult ki, hogy még Bukarestből is visszatérnek paradicsomot vásárolni. Ezenkívül évente egyszer, néhány napig, amikor többlettermésük van, a marosvásárhelyi Cuza Vodă utcai piacon is árulnak. Egy marosvásárhelyi nagy üzletlánc beszerzője sokáig átvette a paradicsomot, de a tavalyelőtt sikerült olcsóbb termékhez jutni, tavaly már nem jöttek – mondja, majd kifejti, jó lenne, ha létrejönnének a termékszövetkezetek, illetve valamilyen begyűjtőközpont átvenné a terményt, amit nagyobb tételben, jó minőségben olcsóbban adhatnának tovább.

Bianca hozzáteszi, amikor pályáztak, a feltételek egyike volt, hogy tartozzanak egy ilyen szövetkezethez. Nyárádszeredában próbálkoztak, de ott még csak beszéltek róla, Ernyében volt egy másik, de dohánytermesztésre szakosodtak. Végül Szatmár megyében találtak egy egyesületet, amelyhez társultak papíron. Mert gyakorlatilag ez még nem jelent semmit.

Amikor arról kérdem Biancát, mit tanácsolna a fiatal, kezdő farmereknek, elgondolkodik. Ahhoz, hogy fóliasátras vagy üvegházas termesztésbe fogjon bárki, a saját területen kívül legkevesebb 10.000 euró indulótőke kell. Ezenkívül megfelelő szakismeret, türelem … És kitartás, hogy pályázatot, támogatást nyerjen. Ilyen körülmények között másként nem lehet… Nekik viszont nem maradt más választásuk: külföld, vagy az itthon maradás, s a fóliasátrak.