A választási kampányban hetek óta tele volt a postaládám drága, színes szórólapokkal, és szerényebb, napilap formátumban nyomtatott választási kiadványokkal. Érdeklődve olvastam, hogy melyik jelölt hogyan látja Marosvásárhelyt, ezt a jelentőségét mind jobban elvesztő várost a fantázia világában.
Rengeteg ötlet, lehetőség papírra került, így már nem is lehet letagadni, ha netalán a nyertes nagylelkű polgármester- vagy megyei tanácselnökjelölt elfelejtkezne betartani, legalábbis a leghangzatosabbakat az ígéreteiből. A szórólapok azért is érdekesek, mert betekinthettünk a jelöltek életébe, megismerhettük a származásukat, bevallott vagyonukat. Meg is lephetett, hogy 1000 hektáros földtulajdon és mi minden egyéb van azok birtokában, akik megyei vagy városi tisztségre, azaz „a köz szolgálatára” jelöltették magukat. Voltak jól szerkesztett, rövid, lényegre törő, könnyen áttekinthető szórólapok, és terjedelmes kiadványok, amelyekben a szépen kozmetikázott szavak között a magyarellenesség is „felütötte a fejét”. Feltehetően csak véletlenségből.
Hogy minden, amit a jelöltek ígértek, megvalósuljon ebben az évekre eladósított városban, ahhoz a mesék aranyat termő kincsesládája sem volna elég. Az pedig katasztrofális lenne, ha egy újabb mandátumra a részeg járdák, a hamar megkátyúsodó aszfaltszőnyegek bajnokai jutottak volna a szavazatok többségéhez. Miközben mind kisebbé zsugorították a város jelentőségét, már sem az összeborult egyetemek alkotta szövetség, sem a kórházak színvonala nem jelenti azt a húzóerőt, hírnevet, mint hajdanában. Köztisztaság, közszállítás, a parkolók és minőségi parkok, zöldövezetek hiánya, a távoli ígéretként lebegtetett erdélyi autópálya, amely ki tudja hány év múlva ér el a határig, a munkanélküliség, amely a hazatelepedett, és egyelőre a határokon túl „még-már” nem szívesen látott személyekkel még nagyobb méreteket ölt, a romaprobléma, amely egyre láthatóbbá válik, és a komoly gazdasági szempontokat még nem is emlegettem.
A választási szórólapokat szorgalmasan elolvastam, aláhúztam és betettem egy vaskos irattartóba. Néhanapján hasznos lesz elővenni, és számon kérni a fantázia és a valóság viszonyát a vasárnapi nap győzteseitől.
