Farkas Jenő Új román irodalomtörténeti tankönyve

• 2016-10-27 12:37:00

• Rózsa Mária

A gyulai Nicolae Bălcescu román gimná-ziumban új román irodalomkönyvet kaptak a XII.-esek, az érettségiző diákok.

Croatica Kiadó, Budapest, 2015.

A gyulai Nicolae Bălcescu román gimná-ziumban új román irodalomkönyvet kaptak a XII.-esek, az érettségiző diákok. Szerzője, összeállítója, dr. Farkas Jenő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, irodalomtörténész, a bukaresti Tudományegyetem francia–román szakán végzett 1972-ben, műfordító, számos nyelvkönyv és irodalomtörténeti tanulmány szerzője, a Palamart Könyvkiadó vezetőjeként jelen van a modern román, francia és e két nyelvből magyarra vagy viszont fordított művek ismertetőjében. Tudományos és kiadói, főleg tankönyvek kimunkálásában, fiatal korában még Bukarestben, a romániai magyar iskolák számára a francia nyelvkönyvek magyarra átültetésében, a kiadó munkatársaként vett részt, akár a nyomdai korrigálásban is. Főállásban Bukarestben a Tanügyi Újság szerkesztője volt.

Tanári munkája minden fokon, a fordítók vizsgáztatása a Budapesti Műszaki Egyetemen mind hozzájárult ahhoz, hogy szakavatott kézzel fogott hozzá, és újszerűen érdekes, de a műfaj mindig vitatható érvényes állományához képest nem a mostanság divatos színes magazinszerű tankönyvet írt meg és állított össze, hanem az irodalmi műveltség mai követelményeinek megfelelő, tanulható irodalmi anyagot visz be a gimnázium utolsó
osztályába a román irodalmat tanuló diákoknak. Ezzel azt is szeretném elkönyvelni, hogy milyen haszna lehet ebből a hazai, a romániai magyar iskolák 12. osztályai számára is, bár a két kerettanterv különböző, az írók és az irodalmi korszakok tekintetében megvan az azonosság. Emlékeimben és talán az utánam jötteknek is nehéz volt, sohasem volt könnyen hozzáférhető iskolai tanulmányainkban a román irodalom. Nagyon rövid és órákon át diktált szövegből tanultunk (magoltunk), az elemzendő könyveket eredetiben nem olvastuk, esetleg később, egyetemi éveinkben. Jó lett volna egy ilyenszerű (bár az akkori nyomdatechnika is messze volt ettől) tankönyv, később, amikor a rendszerváltás után kiváló könyveket olvashattunk volna, nem volt elegendő indíttatásunk, a nyelvi képzésünk alig segített.

Néhány évtized elteltével mások a viszonyok. Az új tankönyv a tanulók kedvében akar járni, mindent elébük tárni, amit olvassanak. Ez a tankönyv magyar közegben élő román fiataloknak készült, különleges pályázatra, a kétnyelvű közegben élő, de főleg román anyanyelvű diákoknak.

Íme hát, a többi gimnáziumi osztályé mellett elkészült egy olyan irodalomkönyv, a modern román irodalom összefoglalása, amely valójában kettős rendeltetést is betölt-het, jóleső számítással nagy hasznára lehet a romániai magyar iskolák tanárainak, tanulóinak. Megismerése, elolvasása után az is kiderült, hogy olvasmányélménnyé válhat.

A célkitűzés, a tankönyv meghatározása

A könyv nyelvi lektora Gheorghe Chivu, a Román Tudományos Akadémia levelező tagja, aki a szerző előbbi munkájáról, a Román nyelvtanról írta: „A szerző alapvető nyelvelméleti és gyakorlati ismeretek segítségével teszi érthetővé és áttekinthetővé a mai román irodalmi nyelv alaktani kérdéseit… A gazdag gyakorlatanyag hozzásegíti a románul tanulókat, hogy precízen rögzítsék a modern szemléletben fogant elméleti ismereteket.” Mindezek mellett az irodalomkönyv a nyugatos modernség, a román nyelv árnyalt kifejező erejének, állandó gazdagodásának bizonyítéka, autentikus, szüntelenül frissülő forrás. A szerző Bukarestben töltött fiatal éveinek, a számos ösztöndíjjal szerzett párizsi összehasonlító nyelvismereti tanulmányainak köszönhetően éri el ezt az olvasmányosságot, a szemléletességet. A tankönyvet magas mérce és követelményrendszer jellemzi, nyolc fejezetben tizenhét író húsz művét, illetve verseit és színművét elemzi. Irodalomelméleti jegyzetek, kor- és stílus irányzat egészíti ki az elemzéseket. A minden írónál érdekes
részlettel bizonyított, kiválasztott szöveg az életmű meghatározó jegyeit tükrözi.

A tankönyv oktatóeszköz volta az anyag rendszerezése, sokféle áttekinthetősége, az irodalmi fogalomtár rovat, a szójegyzék és az interaktív tárgyalásra szánt feladatsor nem nehezíti, hanem színesebbé, változatossá, vonzóvá teszi.

Keretbe foglalt életművek

Érettségi tételként szerepelnek az írói életművek a vizsgán, a tankönyv kiemelten tárgyalja ezeket, hozzátéve a világirodalom kortárs műveinek rövid ismertetését, lehetőleg kitűnő fotókkal. Önmagában bármelyik kiegészítő rovat kiválóan hasznosítható. Ilyen például Tihanyi Lajos portréja Tristan Tzaráról, a dadaizmust megalapító román származású poétáról.

Két életmű feldolgozásáról sokat lehetne írni, bár a modernek és posztmodernek bizonyára jobban érdeklik majd a fiatalokat.

A XX. század regényirodalmának remekművei közül a II. fejezetben George Călinescu, a legtöbbet olvasott író, esztéta, irodalomtörténész bemutatása, tárgyalása elemzése méltó helyet kapott, nemcsak regényírói munkássága, hanem máig korszakos munkája, A román irodalom története a kezdetektől című, 1941-ben megjelent 1000 oldalas műve okán.

Regényei közül az Enigma Otiliei Otília titka vagy A titokzatos lány címmel jelent meg magyarul, a típusteremtés és a karakterek ábrázolása, látványos helyszínek és hiteles korrajz jellemzi. A tankönyvi anyag a nemzeti irodalom jeles és sokat olvasott értékét közel hozza az olvasóhoz, életének élményévé teszi, akár ha kötelezően olvasta is. Balzac és Proust rövid bemutatása tartozik a regény elemzéséhez, annak is bizonyítására, hogy Călinescu a balzaci technika útját választotta. Otilia Mărculescu és Felix Sima szerelme, a női lélek örök rejtelmei megfejtés, sajátos víziónk döntése elé állítanak. Bár tankönyvanyagként és olvasmányként kapjuk a regény címének, tárgyának értelmezését, a leírások érdekességének jellegét, a filmváltozat képei is hatást váltanak ki, végül a regény epilógusának értékelése teljessé teszi a regényről alkotott képet.

A korabeli, máig sokat emlegetett Bukarest sokszínűsége, lüktető élete, bizarr történetű családok együttélése, gazdag öreg zsugoriak és még gazdagabb parvenük feltűnése, vágyaik és összeomlásuk, kívülről messze indázó, zöldellő kertek, villák tárulnak elénk, amelyek belül szőnyegekkel, képekkel zsúfoltak, ahonnan szabad levegőre vágynak a fiatalok. Ám vágyaik szerelmük árán valósíthatók meg. A regény minden szépségét vitatható vagy megfejthető értékét segít felfedezni a tankönyv.

A fejezetben nagylélegzetű életmű, amelyet ugyancsak ismerni kell, Marin Preda tehetségének kibontakozását követi, kezdeti novellái, de főleg a Moromete család történetében. Kiválóan rajzolja elénk az író faluját, a regény színhelyét (Siliştea Gumeşti – Teleorman), a Duna mentén élő román paraszt családot, különös tekintettel arra, hogy mit jelent számukra a föld, a szokásaik, az életet adó természet. Hogyan változik meg mindaz körülöttük, amibe beleszülettek, a cél, amiért Moromete küzdött, hogy valamikor nyugalomban, megbékélve élhessen. Bújtatott, rejtett érzelmekkel telített világ, minden lassú, a vágyak sem szárnyalnak. A nagy család szerteágazó élete és mégis együvé tartozása, a becsület és a kitartás hősiessége, ahogy kezdődik és véget ér a Nagy Színjáték. A Duna menti falu változásai a történelem, társadalmi rend változásával egy család és a falu hagyományainak ősi, merev, de folytonosságot biztosító pillérei lassan inogni kezdenek, mintha elköltöznének a mindennapok kis örömei, a régi házak, az öreg fák megbecsülése. A Moromete család, Marin Preda életműve, ami sajátos és egyetemes jellegű benne, a diák számára, az érettségire a tananyag fontos része.

Szeretni fogják a tanulók Nicolae Labiş rövid életének, de fájdalmasan gazdag költészetének bemutatását, Az őz halálának magyarázatát, gyönyörködni fognak a mellékelt képekben, a költő mesebelien kedves szülőházában.

A modern próza képviselői rövidebb tárgyalásban: Mircea Eliade, Cornel Ţoiu, Nicolae Breban, Augustin Buzura (milyen reveláció volt számunkra!), Gabriela Adameşteanu (Az elveszett délelőtt írója, egy átmentett fővárosi életforma csodálnivaló üvegfiguráinak és életrevaló társaságának megidézője), megéri olvasni őket és róluk nem csak a tanulóknak.

A költészet fejezeteiben a legújabb megjelenéseket is megtaláljuk, jelesen Marta Petreu értékőrző, látomásos verseit, magyarul a Márta jelenései címmel olvasható kötetét, regényét „Armaghedon” mezejéről.

Nem győzöm csodálni a tankönyv illusztrációs anyagát. Milyen hatásos információs és nevelő eszköz mindezekkel egy máskor unalmas, de a művészetek közös jegyeit ilyenformán nem érvényesítő irodalom tankönyv.

Nem kis szerepet és terjedelmet kap a tankönyv szerkezetében, a VII. fejezetben, a magyarországi románok irodalmát, folyóiratait, irodalmi életének történetét, kultúrája jelenének tárgyalását tartalmazó részletes bemutatás. Ilie Ivănuş, Lucia Borza, Lucian Magdu, Alexandru Hoţopan ismert nevek a románok irodalmában, néprajzában. Ana Radici Repisky és Maria Berényi szép könyveit, verseit, bensőséges publicisztikáját, Teodor Misaroş egyháztörténeti tanulmányait érdeklődés övezi a határon kívül is. Nyelvőrzők, népnyelvet frissítők, a tájnyelvi források közlői, fiatalok és korosabbak, tanárok és műfordítók, a magyar költészet közvetítői egyben, a román műfordító irodalomban is. Érdemes figyelni rájuk. A szerző elismerése, tisztelete az érdekes fejezetben megnyilvánul irántuk, és a tanulókat is erre ösztönzi.

Eléggé részrehajlóan, csak a számomra fontos vagy emlékezetes anyagrészeknél időztem, az irodalomelméleti fejezetet szakértőre bízva, mégis eljutottam ahhoz a régi meghatározáshoz, hogy az irodalom tankönyv sajátossága a műfajában, hogy egy tantárgy ismertetése, tárgyalása bár egyben művészi alkotás, jellegét az irodalmi művek kisugárzása, az élmény befogadása biztosan meghatározza.

Akárcsak a „doina”, az édes ének varázsa, a nemzeti kultúrán kívül az örök érvényű világörökség is érdemeként felhozható.

Elképzelem, hogy azok a fiatalok, akik a modern román nyelvvel ilyenszerű tankönyvekből tanulva, akár anyanyelvükként, akár második, a közéletben vagy a munkahelyükön is használatos nyelvként, két irodalom jó ismerőjeként dolgoznak, alkotnak, akár a politikai, akár az üzleti asztaloknál, tárgyalásokon, szórakozáson, rendezvényen, olyan módon társaloghatnak egymással, olyan módon vitatkozhatnak, hogy nem küzdenek nyelvi nehézségekkel, hogy kölcsönös megértéssel fogadják be a jóra törekvő kezdeményezéseket, érveket és megegyezést, hogy szerepe lesz benne, ha nem is látványosan, az irodalomnak, a Szépnek és a Jónak.

Szeretném, ha e „jó kézből” kikerült tankönyvből szerzett ismeretekkel, az irodalom szeretetével minden diák jól érettségizne.