Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az éppen zajló labdarúgó-kontinensviadal kapcsán az utóbbi időben a regáti médiában elterjedtek a magyar futballt, illetve a kötődő létesítményeket dicsérő hangok. Hasonló beszámolók más területhez, a fegyveriparhoz is kapcsolódhatnának, mert ezen a kevésbé látványos, de gazdaságilag legalább ugyanannyira fontos területen még szembetűnőbb a kontraszt.
Nálunk az volt a hír a múlt héten, hogy a kormány megmenti a craiovai repülőgépgyárat. Az egykor szebb napokat látott román repülőipar e létesítménye hosszú évek óta egyre mélyülő adósságcsapdában vergődik, úgy sem sikerült nyereségessé tenni, hogy az észak-atlanti csatlakozás után adódott volna rá számos esély. Ám túl sok volt a megkenni való zseb, így érdemleges üzlet azóta sem állt házhoz. A céget még azért tartja életben a kormányzat, mert ez a gyár tudja karbantartani a légierő gyakorlógépeit, bár anyagilag lehet, jobban megérné az országnak, ha egyszerűen átállnának más gépekre a gyakorlórepülésekhez. Ehelyett inkább úgy döntöttek, hogy az adósságot váltják részvényekre. Ez magyarul annyit tesz, hogy az üzem veszteségeit megtérítik az adófizetők, s megy minden tovább a megszokott balkáni úton.
Mindeközben az amerikai hadsereg pályázatot hirdetett több mint hatezer könnyű harckocsi leváltására. A már hosszú ideje körvonalazódó program egyik esélyes pályázója egy német és amerikai cégekből álló csoport, amelynek a harceszközéhez a kutató-fejlesztő munka java részét az anyaországban végzik, és az alkotóelemek egy része is a magyar üzemből kerül ezekbe a gépekbe. Mivel az utóbbi időszak amerikai kormányzatai a hazai beszállítóikat részesítik előnyben jelentősebb fegyverzetbeszerzési ügyleteknél, megtörténhet, hogy nem a részben magyar érdekeltségű harceszköz lesz a befutó a most zajló pályázaton. De a fejleményeket a katonai szövetség többi tagállama is figyelemmel követi, és ezek soron következő beszerzéseinél már nem feltétlenül protekcionista szempontok fognak számítani, hanem az, hogy a szóban forgó harceszköz tényleg kiváló képességekkel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy ez az utóbbi években az országba vonzott beruházás vagy most fog hatalmas hasznot hajtani a magyar gazdaságnak, vagy később. Egyértelmű nyereség, csak a mérték és az időhatár kérdéses.
A lehetőségek folytonosak. Ahol nincs ész, a meglévőkből sem lesz érdemleges eredmény, ahol pedig az ész mellé vízió, akarat és cselekvőképesség is társul, ott meg is valósulhatnak a hosszú távon is hasznot hozható esélyek.