Fejlesztési kényszer Székelyföldön

A realitás nem annyira fekete, mint ahogy azt a mutatók jelzik. A székelyföldi megyék közül egyedül Maros megyének sikerült enyhén javítania helyezésén, úgy tűnik, a megyét kevésbé viselte meg a jelenlegi válság.  

Székely Termék-bemutató Tusványoson

Az autonómiavitákban többször is érvként szerepelt a székely megyék gazdasági fejletlensége. A valós helyzet megismerése és a megoldáskeresés szempontjából ezért is rendkívül jól időzített a Pro Minoritate szerkesztősége, amikor a legutóbbi 2011. nyári számát a Székelyföld gazdasági fejlesztése témakörben állította össze.

A lapbemutatóra szinte jelképesen is a nemrég zárult tusványosi táborban került sor. Kósa András László, a folyóirat főszerkesztőjének – a Népújság külső munkatársa – sikerült több olyan fiatal közgazdászt, banki szakembert és szociológust tanulmányírásra felkérnie, akik a banki hitelezések elemzésétől az EU-forrásokra alapozó fejlesztések tervezésétől el egészen a székelyföldi termékmárkák létjogosultságán át a kárpótlási alapokkal való jó sáfárkodás és a gazdasági kooperáció esélyeiről értekeznek.

A régió megítélése szempontjából érdekes képet festett Nagy István, a Piraeus Bank csíkszeredai kirendeltségének közgazdásza, aki a lakossági és vállalati hitelek alakulását vizsgálta. Hargita, Kovászna és Maros megye hitelállomány-növekedéséből és a törlesztési fegyelemből azt a következtetést vonta le, hogy a gazdasági fejlettség, pontosabban fejletlenség miatt kisebb volt a lakossági hitelnövekedés. Ugyanakkor a kulturális tényező (nem szoktak banki kölcsönhöz folyamodni a tartós fogyasztási cikkek beszerzése vagy lakásvásárlás esetén) is meghatározó tényezőnek bizonyult viszonyítva akár az ország keleti megyéihez képest. A hiteltörlesztések esetében nagyobb fegyelem volt tapasztalható, ugyanakkor a magas munkanélküliségi ráta, az alacsony jövedelmi szint miatt Kovászna és Hargita megye gyengén, míg Maros megye közepesen szerepelt.

A lakossági hitelekhez hasonlóan a vállalati hitelek növekedési hulláma is a 2005–2008 közötti időszakra tehető. Ezen időszakban Hargita megyében az országos átlaghoz hasonlóan (195%), míg Kovászna és Maros megyékben sokkal lassabban növekedett (115%, illetve 149%). A szerző szerint Székelyföldön az aktív vállalatra eső hitelek alacsony mértékének oka Maros megyében a bezárt vállalatok nagy mértéke, Hargita megyében az alacsony urbanizációs fok, a mezőgazdasági és fafeldolgozó szegmensben tevékenykedő cégek alacsony tőkésítése és gyenge hitelképessége.

A végkövetkeztetés az, hogy a realitás nem annyira fekete, mint ahogy azt a mutatók jelzik. A három megye közül egyedül Maros megyének sikerült enyhén javítania helyezésén, úgy tűnik, a megyét kevésbé viselte meg a jelenlegi válság.

Szinte válaszként a helyzetelemzésre Csutak István eszközként az EU-forrásokra alapozó fejlesztések metodológiáját ismerteti – a Pro Minoritatéban egy hosszabb tanulmány részlete olvasható. A szerző hangsúlyozza, hogy számvetést csak akkor lehet végezni, ha előre kitűzött célok mérhető mutatóinak várt és megvalósult eredményeit hasonlítjuk össze. Ehhez viszont fejlesztési terv szükséges.

Tusnádon a szerző látványos előadásában érzékeltette azokat a csapdákat, amelyeket a populista, szavazatszerzés céljából végzett útfoltozás, sportcsarnok- és kultúrházépítés rejt magában. Ebből nem lesz gazdasági fellendülés. A pénzforrásokat a stratégiákban megfogalmazott célkitűzések megvalósításhoz kell rendelni. Ezért lenne hasznos, ha a következő (2014-2020) pénzügyi előirányzatait is figyelembe véve, megszületne a Székelyföld és a Részek külön fejlesztési terve. A szakmai-módszertani tanulmány bármely pályázat elkészítéshez szükséges alapokat nyújt.

Nemcsak székely furfang a székely termék világmárka – állítja Gáll Zoltán tanulmányában. Több szellemi műhely, vállalkozók, politikusok és civil szervezetek csiszolgatják a Székelyföld „brand”-et. A legfrissebb és egyben leglátványosabb próbálkozás a főként élelmiszeripari termékek népszerűsítése, támogatása. A rövid időn belül öt jegyezhető jellegzetes termékcsoportra szorítkoznak. Mindegyikük az eladható székely, illetve Erdély hívószavakra építkezik. A politikai elit kezdeményezése a Székely-, illetve Székelyföldi Termék védjegy. Ezek mellett két sikeres, a civil szférában gyökerező mozgalom bontotta ki szárnyait: a Transylvania Authentica és a Székely Gyümölcs. E helyi szinten – és Maros megyében is kapható – leglátványosabb eredményeket az üzleti alapokon nyugvó Góbé Termék érte el.

A magyar és a román kárpótlás összevetéséből azt a következtetést vonta le Bíró Albert tanulmányában, hogy mind a közösség, mind az egyének szempontjából sok lehetőséget szalasztottunk el az elmúlt években, de még mindig nem elhanyagolható potenciál van benne. Például a visszaszolgáltatott ingatlanok és földek, a magyar közösség jövője szempontjából előnyt biztosít egy autonóm gazdasági fejlődéshez. De ezek feltőkésítése elengedhetetlenül szükséges. A visszaszolgáltatott ingatlanok a turizmusnak, szolgáltató szektornak képezhetik alapját – állítja Bíró. A kárpótlás egy jó és stabil alapot teremtett, amelyre lehet építeni, csak világos és kiszámítható stratégia kell.

Az elmúlt húsz évben sok szó esett a szövetkezetesítésről. A téren szinte semmi nem valósult meg. Somai József tanulmányában nemcsak újabb érveket sorakoztat fel, hanem a működési kereteket és a pozitív példákat is elemzi ( pl. az alig két éve alakult Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetségét). Az együttműködésbeli hiányosságokat sem hallgatja el. Nagy szívfájdalma a szociális szövetkezetek létrehozását garantáló törvények hiánya.

A folyóirat e legutóbbi számát a Székelyföld gazdasági problémáinak taglalása mellett a Duna makrorégió stratégiájáról szóló elemzések és dokumentumok teszik hasznos olvasmánnyá.