Fejlődő község varázslatos tájban

Bővülő infrastruktúra, elidegenedő lakosság – helyzetjelentés Mikefalváról

Maros megye egyik legnagyobb községében – mind népesség, mind terület szempontjából –, a világhírű Szászcsávási Zenekarnak és a 170 éves szászcsávási dalárdának is otthont adó, 4300 lakosú Mikefalván jártunk. A hét, területileg nagyon szétszórt faluból álló, a Küküllőmente egyik legszebb vidékén fekvő településen az addigi alpolgármester, Béres János a tavaly megnyerte a polgármester-választást. Vele beszélgettünk tervekről, megvalósításokról, beruházásokról, célokról és gondokról.

Új hidak, felújított és újonnan épített épületek

– Alpolgármesterként három mandátumom volt, ám mind a kollégákat, mind engem a volt polgármester kizárt a pályázatokból, egyedül rendezte azokat. Emiatt a pályázati munka nagy részét a tavaly kezdtük el. Az Országos Településfejlesztési Programon (PNDL II) keresztül van négy nyertes pályázatunk: az egyiknek köszönhetően lesz egy új orvosi rendelőnk, gyógyszertárunk, fogtechnikai és fogászati rendelőnk 1.550.000 lej értékben – az ezeknek otthont adó épület 80 százalékban már készen van, egy-két hónapon belül átadjuk; a désfalvi iskolát kibővítjük egy új emelettel 2.200.000 lej értékben – sok gyerek van, akik délelőtt és délután járnak iskolába, a bővítés után egyszerre tanulhatnak mindannyian; 13 híd van a község területén, ebből hét nagy (hat méter nyitású), amelyből négy összeköti Désfalvát a gálfalvi községgel, ezek nagyon rossz állapotban voltak. A 77.000.000 lejes pályázatból öt nagy hidat már felújítottunk, most következnek a kisebbek. A két további nagy híd – egy Szászcsáváson, egy pedig Somostelkén – és a két közepes méretű, négy méter nyitású híd felújítására a közeljövőben kerül sor. A negyedik PNDL II-s pályázatunk keretében Szászcsáváson 1.250.000 lej értékben egy óvodát építünk, mert a régit ezelőtt pár évvel a református egyház visszaigényelte, de sajnos nem fektettek bele, emiatt olyan állapotba került, hogy a gyerekeket ki kellett költöztetni onnan.

A vidékfejlesztési ügynökség (AFIR) programjának keretében a nagy kultúrotthonok felújítására pályáztunk 26.000.000 lej értékben. Teljes felújításról van szó, a padlózattól a tetőzetig. Haranglábon, Mikefalván és Szászcsáváson 50-60 százalékban már elkészültek. Ugyanebben a programban pályáztunk a kultúrotthonok felszerelésére – székek, irodai berendezések, asztalok, függönyök, hangtechnika – is. Megnyertük a pályázatot, már csak a beszerelés, felszerelés van hátra, természetesen a belső munkálatok elkészülte után.

Az idén fogtunk neki egy új halottasház építésének Haranglábon. Ez lesz a község nagy falvaiban a negyedik halottasház. 60-70 százalékban már elkészült, körülbelül két hónap múlva átadjuk. Az idén Abosfalván is tervezünk egy kisebb méretű halottasházat építeni. 

Aszfaltút a község szinte teljes területén

Községszinten hat kilométernyi utca maradt aszfaltozatlan, de a múlt héten erre is elkészültek az előtanulmányok, várjuk a kiírást, hogy pályázhassunk. Ezeken az utcákon kívül a község mindegyik útja, utcája aszfaltozott, és ha sikerül ezeket is leaszfaltoznunk, akkor elmondhatjuk magunkról, amit nagyon kevesen, hogy egy apró utcácska sem maradt földút! A kanalizáláshoz szükséges előtanulmányt éppen ezért úgy készítettük, hogy az út két oldalán vezetnek majd a csatornák, így nem kell majd az aszfaltréteget felszedni, a legrosszabb esetben is csak átfúrnak alatta néhány helyen, ha szükséges. Több mint 30 térfigyelő kamera van a községben, ezek számát is bővíteni kívánjuk. 

Az idei költségvetésünkben szerepel még egy-két parkoló kiépítése és egy műfüves sportpálya kialakítása. Persze ezekre is pályázunk, ha nem nyerünk, akkor önerőből valósítjuk meg. Az utóbbi harminc évben a község területén nem épült park, sportpálya, semmi olyasmi, amit a fiatalok használhatnának. 

Nagy gond, hogy nincs vízhálózat

A község legnagyobb gondja az ivó- és a szennyvízhálózat, azaz ezek nemléte. A leendő vízhálózatunk szerepel az uniós mestertervben, több más Maros megyei településsel egyetemben, de az Aquaserv nem hajlandó az előtanulmánynál tovább lépni. Kilépni azonban nem engednek, és arra sem kapunk engedélyt tőlük, hogy önerőből kiépítsük a vízhálózatot. Belefoglaltak egy uniós nyertes pályázatba, és arra hivatkoznak, hogy ha kilépünk, ők elveszítik a pályázatot. Ugyanakkor a vizet sem vezetik be. De legalább a szennyvízhálózat nem szerepel ebben a pályázatban, így a csatornázáshoz szükséges előtanulmányokat az idén elkészítettük, és amint kiírják, erre is pályázunk.

A földek telekelése is problémát jelent. Azzal van szerencsénk, hogy községszinten egy-két nagy cég dolgozik a földeken, amelyek nagyon sok földet felvásároltak, és egyúttal telekeltették is azokat. A következő hónapban elkezdjük mi is a telekelést, amely gyorsabban fog menni, mint máshol, éppen az előbbi ok miatt. Remélem, ilyen szempontból rövid idő alatt utolérjük majd a szomszédos községeket. 

További gondunk, hogy nincsen központi iskolánk, ezért úgy döntöttünk, hogy kibővítjük a désfalvi intézményt, és központi iskolává tesszük. Körülbelül 700 gyerek él a községben, de csak 350-400 jár rendszeresen iskolába. Az óvoda mindegyik faluban megmarad. A tanárok máshonnan ingáznak, helyiek kevesen vannak. Az önkormányzat több állást is meghirdetett, de sajnos oda jutottunk, hogy egyszerűen nem jönnek az emberek. Legutóbb egy sofőrposztot hirdettünk meg a mikrobuszra, 2100 lejes nettó fizetéssel, de azt mondták, annyiért nem jönnek dolgozni.

Van, és még sincsen elöregedés

A fiatalok helyzete, számaránya községszinten faluról falura változik. Haranglábról a fiatalok elmennek külföldre dolgozni, de visszajönnek, megveszik és felújítják a régi házakat, tehát itt maradnak. Désfalván, Szászcsáváson ez kevésbé jellemző. Általános tapasztalat, hogy akik iskolát végeznek városon, azok már nem jönnek vissza. A családi házakat már csak hétvégi háznak használják. Két-három falunk sajnos nagyon kiöregedett. Somostelkén az ott maradt, néhány idős mellett például már szinte csak cigányok laknak. Szászcsávásról, amely nagyon erős magyar falu volt, a fiatalok nagy része elköltözött. A község lélekszámát jelenleg 55 százalékban a magyar, 35 százalékban a roma és 10 százalékban a román közösség képezi. A magyar és a román közösség lélekszáma csökken, a roma közösségé nő. Emiatt nem mondhatjuk, hogy elöregedő a község. A gondot az jelenti – ahogyan számos más település esetében is –, hogy nagyon nehéz integrálni őket. Szászcsáváson és Haranglábon, amikor a szülők két hónapig külföldön dolgoznak, az iskola szinte teljesen üres. Hiába megyünk ki, és hozzuk be a gyerekeket, a harmadik napon már úgysem jönnek. Désfalván már elértük azt, hogy legalább iskolába járnak rendszeresen. Rengeteg szociális segélyesünk van – körülbelül 300 iratcsomó, mindegyikben legalább 3-4 személy… Számos felzárkóztatási programot kezdeményeztünk vagy láttunk vendégül, kurzusokat tartunk idősebbeknek, fiataloknak, de nem jönnek el ezekre sem.

Hanyatló kulturális élet

A kulturális élet az utóbbi 15 év alatt csak hanyatlik. Szászcsáváson nagyon híres, régi és látogatott tánctábor működött, ennek a megszervezése körülbelül két éve leállt. A 170 éves, szintén nagyon nevezetes kórus működik, a cigányzenekart próbáljuk támogatni, ám ezeken kívül sajnos semmi sincs. Nincsen aki foglalkozzon az emberekkel, és már igény sincs rá. A járvány nagyon elidegenített egymástól mindenkit, ez sem segít a kulturális élet újraindításában. Régebb kiültek a kapu elé, beszélgettek, ma már nem. Ezelőtt 10 évvel felújítottuk a kuglipályánkat, de pár hét elteltével megszűnt iránta az érdeklődés. Be kellett zárjuk. A járvány előtt több rendezvényt is szerveztünk évente, kosarasbálokat, szüreti bálokat, falunapokat – reméljük, ismét sikerül. 

Jó az új út, de nem a községnek!

Az egyik legnagyobb gondot a községen keresztül vezető, frissen felújított megyei út okozza – Mikefalva és Abosfalva lakói keményen megszenvednek miatta. Eltűntek a sáncok, ami falun elképzelhetetlen. A kivitelező föld alatti csatornát fektetett le, ami szinte semmihez sem csatlakozik, így a két héttel ezelőtti nagy esőzés miatt a dombokról lezúduló víz 30-40 házat árasztott el. De a tervezőt ez nem érdekli. A cégtől kezdve a megyei tanácsig mindenhova küldtem átiratot az ügyben, jelenleg a válaszra várunk. 

A határban lévő sáncok, patakok takarítási kötelezettségét az önkormányzatokra sózták, és ez rengeteg pénzbe kerül, pályázati lehetőségek pedig nincsenek. Lehet, hogy az árvíz kialakulását ez is befolyásolta, de legnagyobb részben az új út és a felszámolt sáncok miatt történt, ami történt. És ez évente többször meg fog ismétlődni, ha nem találnak rá megoldást. Arról nem is beszélve, hogy számos lakos mindmáig nem tud a saját udvarára autóval bemenni, mert feltörték a járdát, és semmit sem alakítottak ki helyette. A híd melletti gyalogátjárót összetörték, így az iskolába járó gyerekeknek ki kell menniük az úttestre. Mindezeket felsoroltam, remélem, a megyei tanácsnál megoldást találnak rá – mondta Béres János polgármester.