Felavatták Marossárpatak felújított református templomát

Október 4-én, vasárnap hálaadó istentiszteletre került sor Marossárpatakon, ahol teljesen felújították az 1926-ban épült református templomot. Az ünnepi eseményen Veress Árpád-Róbert, a Görgényi Református Egyházmegye esperese hirdette Isten igéjét.

Az avatáson az egészségügyi szabályok betartásával több mint 150 személy vett részt. Az egyházközség vezetősége gondoskodott arról, hogy minden egyháztag szájmaszkot viseljen, és betartsák az előírt távolságot. Mindenki befért a templomba, nem volt szükség padok kihelyezésére az udvarra. A hálaadó istentiszteleten többek között jelen volt dr. Vass Levente parlamenti képviselő, az egyházkerület részéről Sütő Alpár, valamint azok a vállalkozók, akik a templomfelújításban munkálkodtak.

Veress Árpád-Róbert esperes a Zsolt. 26., 8.12. igeverssel – Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyén… áldom az Urat a gyülekezetben – szólította meg a gyülekezetet. Elmondta, öröm és hála kell legyen a szívekben, amikor egy teljesen megújult templomba lépünk be. Elismeréssel beszélt a hálás utókorról, amely a templomépítő ősök nyomdokaiba lépve vállalta a templom felújítását. A templomépítés óta eltelt 94 év alatt sok víz  lefolyt a Maroson, a templom falairól a vakolat mállani kezdett, a tetőgerendák kezdtek megszuvasodni, a padok és a szószék megöregedett, Isten úgy rendelte, hogy hálás adakozók, segítőkész emberek és az Erdélyi Református Egyházkerület jóvoltából az istenháza megújuljon. „A templom jelzi számunkra Isten jelenlétét, közelségét, ami életünknek biztonságot ad. Isten gondoskodó szeretetével átölelve tart bennünket. A gyülekezet tagjainak élete ott van Isten kezében. (…) A felolvasott igében a zsoltáros Isten iránti szeretetéről vall. Leborul Isten elé, és elmondja, hogy szereti az Urat és az Ő házát. Ez egy szerelmi vallomáshoz hasonlítható. A zsoltáros tudja, aki Istent szereti, az mindig biztonságban van. De nemcsak Istent, hanem az Ő házát, a templomot is szeretni kell, mert az Isten dicsőséges lakóhelye. Kívánom, hogy valahányszor beléptek e hajlékba, mindig biztonságban érezzétek magatokat, és legyen veletek Isten szeretete – hangsúlyozta az esperes.

Stupár Károly helyi református lelkipásztor köszönetet mondott a szolgálatért, majd egy igével köszöntötte a gyülekezetet és a vendégeket: „Szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged”. A lelkész elmondta, ez egy jól ismert ige, amely a templom bejárata fölött egy márványtáblán áll, amit a reformáció 500. évfordulója alkalmából állított a gyülekezet. „Az ige mindig időszerű, de ma különösképpen az. Várva vártuk, hogy visszatérhessünk Isten szent házába, hogy leborulva áldjuk Mennyei Atyánkat. A mai nap a hálaadásé. Áldott legyen Istennek háromszor szent neve, hogy mindeddig velünk volt, megtartott és megsegített. Kegyelméből megújulhatott a templomunk, és most együtt imádkozva, énekelve, Isten igéjét hallgatva, hálaadó istentiszteletet szentelhetünk Mennyei Atyánknak, megvallva, hogy egyedül Istené a dicsőség” – hirdette a lelkész, s külön köszönetet mondott Kozma Barna polgármester-presbiternek, aki oroszlánrészt vállalt abban, hogy új ruhába öltözhessen az épület.

Kozma Barna polgármester elmondta, nagy öröm számára, hogy megvalósulhatott ez az álom, és megújulhatott a templom. „Én azt mondanám, hogy közösségünk három fontos pilléren áll: templom, iskola és önkormányzat. Úgy gondolom, ez a három fontos tartóoszlop az elmúlt 12 évben hozzájárult ahhoz, hogy erős közösséget építsünk. A templom felújítása is arra sarkall, hogy merjünk álmodni, mert Isten segítségével ezek az álmok rendre valóra válnak” – tette hozzá az elöljáró, és elmondta, hogy büszke az utóbbi évek megvalósításaira. 

Ezt követően a községvezető köszönetet mondott Kató Béla püspöknek és a magyar államnak a nagy méretű anyagi támogatásért, dr. Vass Levente és Csép Éva Andrea parlamenti képviselők hathatós segítségéért, valamint a vállalkozóknak a minőségi munkáért. 

Dr. Vass Levente parlamenti képviselő elmondta, hogy a polgármester által elmondott három fontos pillért további három kell kiegészítse az életünkben: a család, ami elsősorban a szeretetet jelenti, a hit és a remény. A politikus szerint éle-tünkben ritkán adódik meg az a lehetőség, hogy kegyelmi pillanatként valami olyan maradjon meg az agyunkban, amit akár halálunk pillanatában is felidézhetünk. A hétköznapokban gyakran fényképek segítenek abban, hogy életünk korábbi szakaszait, perceit felidézzük, de a legfontosabb eseményeket nem feledjük. A sárpatakiak számára a mai nap fontos, igen nagy jelentőséggel bír. „Kegyelmi időt jelentenek azok a vasárnapok, amikor templomba jöhetünk, ahol imádkozhatunk, találkozhatunk Istennel. Gondoljuk el, 1926-ban, Trianon után milyen lehetett a hangulata az akkori sárpataki embereknek. De tudták, hogy a templommal együtt reményt építenek közösségük, családjuk számára. Én azt hiszem, kegyelmi pillanatnak tekinthetjük, hogy mi is részesei lehettünk a dolognak. Minden szó hasztalan, mert a templomfelújítás bizonyította, hogy a közösség építésével, egymás szeretetének megerősítésével elérhetjük céljainkat, megvalósíthatjuk álmainkat” – fogalmazott dr. Vass Levente. 

Ezután alkalomhoz illő verset mondott Balázs Gizella és Kali Zsuzsanna, énekelt Berekméri Réka.

 Bár megkésett a munkálat, a felújított templomról elmondhatjuk: jó munkát végzett Magyarosi Jenő magánvállalkozó munkacsoportja. Az ajtók, ablakok mellett a padokat és a szószéket is kicserélték, új a padló, a világítótestek, felújították a tetőszerkezetet, a tornyot, a két karzatot, új fűtőtesteket szereltek.

Múltidéző

A régi marossárpataki templom a XIII. században épült a jelenlegi új temető helyén, a gróf Teleki és báró Bornemissza családok sírboltjai mellett. Eredetileg római katolikus templom volt, a reformáció idején lett református. A feljegyzések szerint az évek során Sárpataki Márton, Erdély főjegyzője (1660-ban) és gróf Teleki Lajosné Bethlen Kata (1762-ben) eszközöltek nagyobb javításokat a templomon. 1926-ban újabb általános javításokat terveztek a megrongálódott épületen, azonban báró Bornemissza Andrásné és gróf Teleki Arthúr, építészszakértők javaslatára, a presbitérium, a gyülekezet beleegyezésével, lebontatta az omladozó épületet.

A patrónusok vállalták az új templom építéséhez szükséges összeg biztosítását. A toronyépítés kültsége a gyülekezet és a másik patrónust, gróf Teleki Józsefet terhelte. Az új templom építésére gróf Teleki József a falu közepén, a kastélyával szembeni kertjéből 240 négyzetöl területet ajánl fel, s a torony építéséhez készpénzben 50 ezer lejt. A gyülekezet odaadással vette ki a részét az építésből.

1926. október 3-án Soós Adolf lelkész bejelentette a templomépítés befejezését. A felszentelésére azonban csak a következő évben kerülhetett sor, mert a presbitérium ragaszkodott ahhoz, hogy az ünnepségen Makkai Sándor püspök hirdesse az igét.