Félelem a hagymától
Nemrég egy hölgy az egyik városi piacon kétnyelvű feliratokat osztogatott a termelőknek. A feliratokon a termékek megnevezése szerepelt két nyelven: magyarul és románul.
Nemrég egy hölgy az egyik városi piacon kétnyelvű feliratokat osztogatott a termelőknek. A feliratokon a termékek megnevezése szerepelt két nyelven: magyarul és románul. A termelők, többnyire egyszerű parasztemberek, nem vették rossz néven, elfogadták. Aztán kiderült, hogy ezt nem szabad, a piac igazgatója „felsőbb utasításra” elszedte a termelőktől a kétnyelvű feliratokat. (Ugye még emlékszünk arra, amikor a víkendtelepi rádió magyar bemondója megtagadta a magyar nyelvű segítségnyújtást egy elveszett kisgyerek esetében?) Aztán a minden piacok igazgatója (aki ugye, román ember) kifejtette, hogy ő itt az élet és halál ura. És ez márpedig izgatás, feszültségkeltés. És ha ő azt mondja, akkor az úgy van. Aztán jött a városi rendőrfőnökké átprofilált „kék szemű”, és ő is kifejtette, hogy ez nacionalista izgatás, és különben is engedély kell a szórólap-osztogatásra (gondolom, ezt jól megtanították neki még annak idején). Tehát a hagyma magyarul leírva izgatás. Izgága, partizánkodó, netán idegen államok vagy renitens pártok által pénzelt, obskurus hátterű egyének akciója. Márpedig hiába akarják felheccelni a békés román és magyar lakosságot, az okosabb annál. Minél? Annál, hogy magyarul beszéljen/írjon. Hogy leírja/kimondja például azt, hogy hagyma. Vagy azt, hogy Szabadság utca. A minap érdekvédelmi szervezetünk helyi „tagozata” féléves mérleget vont. A mérleg nyilván pozitív. Sikert sikerre halmoztak. Kész diadalmenet. Pl. Bernády. És még sok más is volt. Bocs, most más nem jut eszembe.
Nemrég a vasarhely.ro-n F. I. ironizált, csipkelődött a CEMO-val (Civil Elkötelezettség Mozgalom) annak ürügyén, hogy milyen alapon támadják, kérik számon érdekvédelmi szervezetünktől a sikertelenségeket. Ugyanezen az oldalon egy másik cikk is megjelent, mely azon kesereg (joggal), hogy milyen gyenge a civil kezdeményezés Vásárhelyen. És F. I. pont azon kevesekbe rúg, akik politikai hátszél nélkül még ki merik nyitni a szájukat és el merik mondani, ami fáj, amin változtatni kell. Ne adj Isten, kérdőre merik vonni választott képviselőinket tevékenységükről (vajon nem a civilek dolga a számonkérés egy egészséges társadalomban?). Ha mást nem, azt tisztelni kellett volna a CEMO tevékenységében, hogy a kétnyelvűség kérdését tematizálta. És tette ezt teljes ellenszélben. (Mert amikor néhány éve a Művészeti Iskola osztályainak összevonása kapcsán a magyar főtanfelügyelő-helyetteshez fordultunk, ő csak annyit mondott, hogy nem tehet semmit, a dolog el van döntve. Hogy mégsem úgy alakult, az a CEMO-nak és a szülők kiállásának köszönhető. És lám, nem harapták le senki fejét.)
Mind ez idő alatt az érdekvédelmi szervezet megyei elnökétől minden újabb jogtiprás után egy erőtlen, sajtóba kiküldött tiltakozó levélre futja. Én pedig azt hittem, hogy a tiltakozó levél a civilek eszköztárához tartozik, pont amiatt, hogy nincsenek benne a döntő testületekben és nincs más módjuk kifejezni nemtetszésüket. Nos, a tiltakozó leveleken túl sikerült más lépéseket is tenni? Nem úgy tűnik. Most megint egy abszurd történet tanúi vagyunk: az irredenta hagyma kitiltása a piacról. Elnök úr, lehet, hogy naivitás, de valahogy többet várok egy tiltakozó levélnél.
Kiss Lóránd
