Felfedezni fel a diákokban rejlő tehetséget

Egyre gyakrabban merül fel az a kérdés, hogy mi az iskola igazi szerepe, és miben kellene elsősorban segítse a diákokat. A tananyag elavult, a pedagógusok egy része pedig belefásult a munkába. Ebből kifolyólag nem mindig veszik észre a tehetségeket, pedig az oktatási intézményeknek az lenne az egyik feladatuk, az hogy felismerjék és gondozzák a fiatalokban rejlő tehetséget. Bár vannak próbálkozások, ha a teljes képet nézzük, akkor az iskola és a szigorúan vett oktatási rendszerek nyújtotta alternatíva nem mindig elegendő. Továbbá a szakirodalomban leírt formaságok, technikák sem mindig vezetnek jóra, ami a tehetséggondozást illeti, nem mindig elegendők, sokkal nagyobb szükség van arra a tapasztalatra, amit a pedagógusok a karrierjük során összegyűjtöttek – vélekedett a Népújságnak dr. Setényi János, a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetének vezetője. 

Elmondta: az igazán tapaszalt pedagógusok képesek megérezni, hogy egy adott diáknak van-e tehetsége a tudomány valamelyik területéhez.

A tehetség felfedezése önmagában viszont nem elég, azt gondozni kell. Ebben pedig korlátozottak az iskolák lehetőségei. Az egyik opció a tantárgyi tehetség, A kiemelkedő tudás, ilyenkor az illető diákot elkezdik versenyekre küldeni. A másik lehetőség, hogy szakkörök révén tágítják a tanuló látókörét és érdeklődését. Dr. Setényi János aláhúzta, hogy a tehetséggondozás nem ér sokat a családok, a szülők támogatása nélkül, hiszen az otthoni kultúra meghatározó. A tehetség nagyobbik része a mai napig elvész, merthogy semmilyen pozitív megerősítést nem kap a gyermek otthon, sőt egyes esetekben morálisan éppen a szülők húzzák vissza, emelte ki a szakember. Elmondása szerint egyes családokban mindössze annyi a lényeg, hogy a gyermekkel ne legyen gond az iskolában, kapjon elfogadható osztályzatokat, minden más pedig fölösleges luxus, amire nem lesz szüksége, mert úgyis dolgozni fog. Ennek fényében a családok meggyőzése arról, hogy egy különleges gyermekről van szó, aki figyelmet és odafigyelést igényel azért, hogy tudja kamatoztatni a tehetségét, sokszor kimondottan nehéz feladat. Ez a meggyőzés még nehezebb, ha a gyermek tehetségét nem lehet beskatulyázni valamelyik iskolai tantárgyba.

Dr. Setényi János ugyanakkor arról is beszélt, hogy az élet, akár egy patak, előbb-utóbb kivájja a saját medrét, azaz a tehetséges gyermek fog találni magának egy mentort. Például egy esti séta alkalmával meglát egy hirdetést egy fényképészszakkörről, ahol felfedezik azt, hogy jól tud fényképzeni, viszont sokkalta tehetségesebb a rajzolásban. Innen pedig felpörögnek az út megtalálásához vezető események. Az MCC Tanuláskutató Intézetének vezetője kiemelte, hogy a tehetségnek mindössze 1%-a a puszta inspiráció, a többi 99%-át pedig a munka adja meg. Pusztán a tehetség, vagyis az a képletes 1% el is tűnhet, ha nem művelik ki. A kiművelt tehetség kezd már igazán érdekes lenni, de ehhez állhatatos munkára van szükség, amikor a diák a mesterével, mentorával közösen dolgozik, tanul és fejlődik.

Nagy kérdés a vidéken élő gyermekek tehetsége, hiszen az ő esetükben sokkal nehezebb a helyzet, vélekedett dr. Setényi János. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezeket a vidéken élő tehetséges gyermekeket ki szokták menteni a környezetükből, és beviszik őket a városba, ahol sokkal több lehetőség kínálkozik számukra is. Régebb, 100-200 évvel ezelőtt, a falusi környezetben a pap, a jegyző vagy a tanító dolga volt, hogy felfigyeljen a tehetséges gyermekekre. A szülők akkoriban szívesen „odaadták” ezeket a gyermekeket, hiszen a földművelésben amúgy sem igazán vettek részt. Arany János is egy ilyen felfedezésnek köszönhette azt, hogy a tehetsége további művelést kapott.

A tehetséges diákoknak segítséget nyújthatnak a különböző programok, azonban nem mindenki kerül ide be, és akkor marad a közoktatás. A közoktatás, amely hatalmas gondokkal küzd, folyamatosan lehet tüntetésekről, sztrájkokról hallani. Arra, hogy ez milyen mértékben vetheti vissza a gyermekek tehetségének kibontakozását iskolai szinten, nem lehet konkrét választ adni, nyomatékosította a szakember. Elmondása szerint Kelet-Közép-Európának sincs más választása, mint hogy a bérek tekintetében is felzárkózzon a Nyugathoz. Ez az informatika, a szakmunkások és az orvosok esetében már megtörtént, most pedig a tanárok, pedagógusok következnek. Azonban, előreláthatólag, mivel nagy foglalkoztatási számmal bíró csoportról van szó, a bérek csak lassan fognak emelkedni.

Dr. Setényi János hozzátette, hogy napjainkban van egy másik nagy lehetősége a tehetséges gyermekeknek arra, hogy fejlődjenek, attól függetlenül, hogy hol élnek. Ezt a lehetőséget a digitális világ hozta el. Mentor nélkül még így is nehéz a tehetség kiművelése, azonban az online tér segít a tanulásban és abban, hogy az illető ne legyen teljesen magára utalva.