Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Tíz napja hivatalosan veszélyhelyzetben élünk, ami számomra félszabadság megélését jelenti; habár a félszabadság is csak olyan, mint a féligazság, ami alapjában véve félrevezető állítás. Mivel eddig – törvényesen – még nem éltem veszélyhelyzetben, érdekelt elmélete és gyakorlata egyaránt, de mindkettő felemásra sikeredett.
A veszélyhelyzet egyfajta minősített időszak, amikor különleges jogrend lép életbe – olvasom a Wikipédián, és azt is, hogy nem tévesztendő össze a vészhelyzettel.
Kedvenc helyemnél, a Gutenberg könyvesüzletnél kezdem a veszélyhelyzet gyakorlati valóságát feltérképezni. Ugyanolyan jó érzés oda belépni, mint fél évvel ezelőtt, a kedves és szimpatikus elárusítónő száján az előírt maszk, de szeme csillog a viszontlátás örömében, és ez boldoggá tesz. Nyugodtan szemlézhetem a régi és új könyveket, mert a megengedett három ott tartózkodó személyből egyelőre csak ketten vagyunk. Mosolyogva veszem számba, hogy megérkezett az áprilisi és májusi Székelyföld, valamint a Helikon három száma. Ergo: Székelyföldön a két hónapos szükségállapot idején is dolgoztak, bizonyítékul a nagyvilág és a balkáni főváros felé – Székelyföld létezik, és nem hagyja magát.
A főtér alsó felén Feri szakszerűen rakosgatja a Népújságot és a Korunk friss számait, majd elégedetten árulja el: már egy hete újból árul, ha nem is sokat, de a koronavírus nem vitte el a főtéri magyar sajtót. Ez is siker, egyfajta győzelem. Írhatnám, félgyőzelem, de ugyanaz, mint a féligazság.
Közben az egykori Művész mozi előtt megjelenik egy igénytelenebbül öltözött, sovány, barna képű fiatalember, száján az előírt maszk, enyhén sántít, hadd figyeljünk fel rá, és sajnáljuk meg, kezét kérően felénk tartja. Visszajöttek a kéregetők, jelezvén, lassan visszaáll az élet a főtéren. A cukrászdából lehet rendelni és hazavinni süteményt, de még várni kell arra a feledhetetlen hangulatra, amikor nagyapának és unokájának együtt le lehet ülni az asztalhoz, mert az igazi szabadság ott kezdődik, amikor a büszke nagyapa felszabadultan és boldogan fagyizik az unokával.