Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az idei és a következő esztendőben esedékes négyrészes választási előadás első felvonásának végére értünk. Nagyon kevés kivételtől eltekintve csak az nem derült ki ebből a kampányból, hogy a következő öt évben a képviseletünkre jelentkező politikusok mit készülnek tenni az érdekünkben az európai parlamentben.
Mert a pártok többsége számára ez a választás csak egy erőfelmérő az év második felében következő elnökválasztási hadjáratra. Ez tisztán látszott a kampányból, és világosan kivehető a minap közzétett utolsó felmérésből is, ahol a válaszadókat már az elnökválasztási opcióikról is kérdezték, holott vasárnap még nem az elnökjelöltek méretkeznek meg. Ezért is érdemes szkeptikusan közelíteni a felmérés eredményeihez, mert ha a kérdéseket így keverik, az a válaszokat is befolyásolhatja, főleg a kevésbé tájékozott szavazóréteg körében. Szokták mondani, hogy a számok sosem hazudnak, ám azt már ritkábban teszik hozzá, hogy ha jól célzottan csoportosítják a számokat, akkor azok kiválóan képesek a felmérések megrendelőinek tetsző, de a valósággal nem biztos, hogy köszönő viszonyban levő képet mutatni. Ezért fordul elő gyakran, hogy a felméréseket készítő szakik a választások éjszakáján mindenféle szociológiai hókuszpókuszba csomagolva magyarázzák a kutatásaiktól sokszor az azokban megadott hibahatár többszörösével is eltérő valós eredményeket. Nem egyszerű ám a manipulációs kísérleteket tudományos virágnyelven eladhatóvá tenni a laikusok számára.
A választásnak az unió szintjén az a tétje, hogy a következő öt évben az európai parlamentben és az uniós intézmények vezető testületeiben hozott döntések merre viszik tovább ennek az államközösségnek az ügyeit. Ezt most még a legjobb indulatú jelöltek sem tudnák megmondani, mert a politikai erőviszonyok alakulásától függ, hogy a programokból és az ígéretekből mit lehet beváltani. A román pártok legtöbbjének jelöltjei nemigen kötötték a választóik orrára, hogy mit gondolnak az unió ügyeiről, ők inkább egymással voltak elfoglalva. Kimondottan uniós hatáskörű kérdésekre koncentráló kampányt szinte csak a magyar képviselet jelöltjeitől láthattunk, ezért erdélyi magyar választókként nekünk a legegyszerűbb döntenünk. Dönteni mindenképp fogunk, hiszen egy lehetőséggel élni vagy azt elutasítani már magában egy döntés. A játékból az sem marad ki, aki nem szavaz, mert az arról dönt, hogy átadja a döntési szabadságát aktív polgártársainak. Ám ha időnként legalább egy hétszázmilliomod résznyi lehetőséget kapunk szabadon véleményt nyilvánítani annak az államközösségnek az ügyeiről, amelyiknek az adóinkat fizetjük, jobb az aktív oldalra állni, semmint kibicként nézni a pálya széléről.