Fények és árnyak a városünnepen

Mozaikkockákban a 25. Marosvásárhelyi Napok

Fiatalos fesztiválhangulatot tervezett a városvezetés a 25. Marosvásárhelyi Napokra, így a korábbi évektől eltérően nem egyetlen helyszínre összpontosult a programkínálat – a várba, a főtérre, az Enescu és a Bolyai utcába, valamint a Víkendtelepre és a Ligetbe is jutott a városünnepi mozgásból. Összeállításunkban a hétvégi történésekből villantunk fel pár pillanatképet.

A csütörtök délutáni toronykoncert és a várbeli koncertek – elsőként az opera- és operettműsor – szépszámú érdeklődőt odacsalogatott, fűbe telepedett kisgyermekes családokat és unokával a karjában táncoló nagymamát is lehetett látni a megunhatatlan dallamok bűvöletében. Péntek délelőtt azonban a Gyermekek parkjának nevezett ligeti térben teljes „szélcsend” volt. A román és magyar gyerekkiadványok minivásárán néhányan ugyan nézelődtek – „ezt a »rájderes« füzetet megvesszük, de semmi többet”, kötötte ki ottjártunkkor egy kisfiú édesanyja –, a 15 lejért három, illetve öt percig élvezhető vidámparki játékok – gumivárak, elektromos autók, katapult – viszont nem tűntek túl népszerűeknek. A játszótéri ingyencsúszda ennél sokkal vonzóbb célpontnak bizonyult, és a két függőágy sem marad üresen. Összességében azonban nem volt „nagy élet” a Ligetben. 

A természettudományi múzeumban péntek délig tíz gyermek tanult meg palántát ültetni, a legkisebb résztvevő alig hároméves volt. A múzeum munkatársai arra is felhívták a kis kertészek figyelmét, hogy miért nem szabad túl gyakran öntözni a növényeket, amelyeket – a cserepek díszítése, egyedivé tétele után – haza is vihettek.

Bár a vár területén az ötven éve házasok köszöntésén kívül péntek délelőtt nem szerveztek rendezvényeket, a történelmi és régészeti múzeum előtt fegyvereket ábrázoló rajzokat színezett egy gyereksereg, nem messze tőlük tizenéves lányok táncos koreográfiát próbáltak, a fűben pedig újra megjelent néhány piknikezéshez szükséges takaró.

Szabadságsziget és egy elmaradt érzés

Az igazi fesztiválhangulat péntek este az Enescu utcába jött meg. Fiatal marosvásárhelyi zenekarok – az Instantén és a Mel’amour –, majd a szintén itthoni Vizi Imre koncertjén lazult a székekre, padokra és hatalmas babzsákokra telepedett közönség, amelynek jelentős részét a páréves és kicsivel idősebb – a fellépések alatt és között önfeledten fogócskázó, akadálypályázó – gyerekek tették ki. Szüleik – többnyire harmincas vásárhelyiek – mellett az idősebb korosztályok is képviseltettek ezen a szabad, meghitt szigeten, ahol kerekesszékes, színes bőrű és pár maszkot viselő hallgató is jól megfért egymás mellett.

Szombat délelőtt az Untold és a Neversea fesztiválok szervezői a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház és a megyeszékhelyi vérközpont együttműködésével – a városnapokhoz kapcsolódva – Blood Network nevű véradó kampányukra várták a vásárhelyieket a színház épületébe. A nemes gesztust Untold-fesztiválbérletekkel és ételjegyekkel jutalmazták.

A városünnep talán legizgalmasabbnak ígérkező helyszíne a Bolyai utca volt (lett volna). Az utcaművészetnek megnyilvánulási lehetőséget kínáló térben szombat este néztünk szét, hazai és határon túli üdülőközpontokban szerzett élmények alapján ugyanis úgy gondoltuk, hogy a szürkület utáni sejtelemben indul itt be igazán az élet. A hangulatot azonban mindössze a környékbeli vendéglátóegységek zenéje pótolhatta (volna). Egy pincértől megtudtuk, hogy a korábbi órákban valóban szaxofonozott itt egy zenész, és élőszobrok is megjelentek, de mindennek estére nyoma sem maradt – pedig a hamisítatlan fesztiválérzést akkor lehetett volna felébreszteni.

Piros és fekete pontok

A főtéri Szintaxis-koncerten ezzel szemben egészen jó volt a hangulat, a várbeli nyüzsgés pedig még inkább városünnepre emlékeztetett. Néhány résztvevőtől megkérdeztük, mi tetszett és mi nem az idei Marosvásárhelyi Napokon.

Zsófi, egy kétgyermekes édesanya leginkább a várbeli fajátékokat, a magyarországi Tiszakécskéről érkezett Boglárka Hagyományőrző Kulturális Egyesület gyermekeknek szóló kínálatát dicsérte, amely a rendezvény hivatalos programjából kimaradt, így igazi meglepetésnek számított.

– Célba dobás, gólyalábazás, rucatöltés, minden bejött – sorolta az édesanya, aki a pozitívumok között említette a civilizált, tiszta környezetet is, hiányosságként pedig azt hozta fel, hogy a várbeli színpadnál nem volt kivetítő, így a Tóth Gabi-koncertre begyűlt tömeg miatt nem is láthatta az énekest.

– Több ilyen rendezvényre lenne szükség, mert nagy a város, és igényli a szórakozást – értett egyet egy őszülő szerelmes pár, Marci és Edit, akiknek az Enescu utcai hangulat is elnyerte a tetszését.

Városnapi benyomásaikról egy tinédzsercsapatnál is érdeklődtünk.

– Az Eternis együttes zenéje tetszett a legjobban. A tegnapi (pénteki) koncerteken nem tudtunk szórakozni, el is jöttünk, de most nagyon jó a hangulat – foglalta össze a társaság véleményét egy 16 éves fiú, aki utólag a szombat esti tűzijátékról azt mondta, minden idők legjobbja volt. 

Gyermeköröm díjmentesen

Szombat este nem sokkal 10 óra előtt alig tudta összepakolni felszerelését a Tiszakécskéről érkezett Lőrincz Teréz, a várbeli aprónép ugyanis még szívesen körhintázott, játszott volna a megannyi ötletes kellékkel. A sepsiszentgyörgyi származású hölgy a koncertek hangtechnikájáért felelő cég egyik illetékesének meghívására hozta el Marosvásárhelyre száz népi és történelmi tematikájú fajátékából a harminc legnépszerűbbet, köztük a nagy kedvencnek számító Sárkányölőt is.

– Egyszerű szabályokat kell betartani, mégsem könnyű végigvinni ezeket a székely furfangon alapuló, saját készítésű játékokat – tudtuk meg Teréztől, aki azt is megjegyezte, hogy a famóka szigetén nemcsak gyermekeket, de felnőtteket sem látott mobilozni, és kínálatára – amelyért egy banit sem kellett fizetni – román családok is kíváncsiak voltak.

Talán ilyen meghívottakból kellene kicsivel – vagy inkább jóval – több a város ünnepére. A lakosságot mindenesetre így is sikerült megmozgatni, leginkább a hétvégi esték központi utcaképe bizonyította, hogy Marosvásárhely vevő a jóra.