Fodor József, az első magyar Nobel-díj várományosa

A százhúsz évvel ezelőtt, 1901. március 20-án, 57 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Fodor József a magyar közegészségtan megteremtője volt. Akár ő lehetett volna az első Nobel-díjas magyar tudós, mivel 1901-ben a Magyar Tudományos Akadémia felterjesztette a világ első alkalommal meghirdetett orvosi- élettani Nobel-díjára. Korai halála azonban megakadályozta a végső jelölését, mivel a legrangosabb tudományos kitüntetést csak élő személynek ítélhetik oda. 

Fodor József szerteágazó szakmai eredményeket ért el az egyetemi oktatás, a közegészségtani kutatások, az iskolaorvosi és tisztiorvosi munka, valamint a társadalmi kapcsolatok jobbításában.  Személyében nem csak a magyar közegészségtan „atyját”, hanem ezen belül a magyar iparegészségtan megteremtőjét, az elsősegélynyújtási ismeretek minél szélesebb körű oktatásának szorgalmazóját, az iskolaorvos-képzésnek és az egészségtan oktatásának a bevezetőjét is tisztelhetjük. Aki éppúgy lényeges feladatnak tekintette az iskolai egészségügyi felvilágosítást, mint az orvosnemzedékek szakszerű és a kor kihívásainak megfelelő képzését, avagy a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjaként kifejtett tudományos tevékenységet. 

Az újkori magyar közegészség-tudomány megalapítója nemcsak rendkívül gazdag életművet hagyott maga után, hanem egykori kezdeményezései, megvalósításai évszázadnyi távolságból is helytállóak, létezőek. A magyar közegészségtan megteremtője egyúttal a modern közegészségügy világszerte elismert tudósa, az egyetemes orvostudomány egyik jelentős alakja, a világon másodikként létrehozott közegészségtani tanszék és intézet alapító igazgatója volt. Munkássága számos elismerésben, egyesületszervező és szaklapíró-szerkesztő tevékenységekben domborodott ki.

Életpályájának erdélyi vonatkozása, hogy külföldi tanulmányokat követően, gazdag tapasztalatok birtokában a Kolozsváron éppen létrejött Ferenc József Tudományegyetem nyilvános rendes tanárává nevezték ki 1872-ben. Egy éven át oktatott a kincses városban, miután hazatért megalapítani a közegészségtani tanszéket, és egyúttal a közegészségügy országos tudományos központi intézetének a létrehozását sürgette. A Kolozsvár és Budapest közötti vasúti összeköttetésnek köszönhetően az egyetemalapításkor számítottak a budapesti tanárok munkájára. Akárcsak 1945-ben a frissen létrehozott kolozsvári magyar egyetem orvosi karának megszervezésekor, a marosvásárhelyi orvosképzés létrejöttekor a szintén fővárosi, magyar állampolgárságú professzorok döntő szerepet játszottak. 

Kolozsvári kötődése mellett megemlíthetjük a temesvárit is. Egyrészt 1881-ben környezet-egészségügyi könyve megkapta a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Temesvári Vándorgyűlésének a pályadíját. Másrészt tanítványai között tartják számon Victor Babeşt is, aki a temesvári orvosegyetem névadója. A százhúsz évvel ezelőtt elhunyt Fodor Józsefről viszont Budapesten az egykori Országos Közegészségügyi Intézetet nevezték el, amelynek jelenlegi neve: Fodor József Országos Közegészségügyi Központ.