Fohász versben és zenében

Szép és nemes cselekedet egy beteg kislány gyógyulásáért a zeneszóval, a vers erejével fohászkodni, hisz a művészet egymagában egy fohász – Kilyén Ilka üdvözölte ezekkel a szavakkal a Vártemplom közönségét azon a jótékonysági esten, amelyet a májbeteg Gergely Szidónia Angyalka műtéti költségeinek és kórházi ellátásának anyagi támogatása érdekében szerveztek.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Szép és nemes cselekedet egy beteg kislány gyógyulásáért a zeneszóval, a vers erejével fohászkodni, hisz a művészet egymagában egy fohász – Kilyén Ilka üdvözölte ezekkel a szavakkal a Vártemplom közönségét pénteken este azon a jótékonysági esten, amelyet a vámosgálfalvi, májbeteg Gergely Szidónia Angyalka műtéti költségeinek és kórházi ellátásának anyagi támogatása érdekében szervezett volt kolléganőnk, Járay Fekete Katalin és lánya Fehér Adél Zsuzsa. Nem ez volt az első jótékonysági rendezvény, de amint többször is beszámoltunk, a májátültetésre szoruló kislány több 100.000 eurós műtéti költségeire sajnos nem gyűlt össze a szükséges pénz, s az egészségügyi minisztérium szakbizottsága is csak ezen a héten dönt arról, hogy a kérelmek közül támogatja-e a súlyos állapotban levő májrákos kislány brüsszeli operációját.

A pénteki jótékonysági esten a fellépő művészek, köztük Kilyén Ilka műsorvezető, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja, önzetlenül mondtak igent a felkérésre. A közönség pedig, akik fontosnak érezték részt vállalni ebből a segítségnyújtásból, a forró nyári estén is hűvös templomhajóban átélhették a csodát. Azt a csodát, amelyről bevezető imájában Ötvös József esperes, a Vártemplom lelkésze beszélt, amelyhez Istenre és „emberre” van szükség.

„Amikor valami jót cselekszel, csodálatos érzés tölt el. Mintha valaki a lelked mélyén azt mondaná: Igen, mindig így kellene éreznem magam” – állt azon a képeslapon, amelyről Szidónia mosolygott a belépőkre. És valóban ezt közvetítették az előadók, akiknek sokszor tapsolhatott a marosvásárhelyi közönség, de ilyen szívből, lélekből énekelni, verset mondani, hangszeren zenélni, ritkán láthattuk, hallhattuk őket. Ezt éreztük a népviseletben fellépő mező-sámsondi citera- és dalcsoport Ég a lámpa című előadása során, megható volt a marosvásárhelyi Szabadi úti Református Egyházközség Bede István vezette Egyetértés és szeretet vegyes karát hallgatni. Molnár Tünde orgonajátéka különleges erővel, színekkel, hangzásokkal töltötte be a teret, Kozsik Ildikó megható átéléssel adott elő három gyermekverset, Kilyén Ilka előadása, szavalata olyan megdöbbentő volt, hogy tapsolni is elfelejtett a közönség, s a Kővirág együttes zenéje is új hangsúlyokkal gazdagodott a Vártemplomban. És élmény volt az énekeseket: Marton Irént, Aszalós Enikőt, Buta Árpád Attilát valamint Makkai Gyöngyvér zongorajátékát hallgatni, akik lélekhez szóló műsort állítottak össze. Az est tele padokat érdemelt volna. De a szervezőknek még sincs okuk az elkeseredésre, hisz az a félszáz nyitott szívű, jobbára átlagos színvonalon élő ember, akik jelen voltak, 80 euróval, 1500 forinttal és 3.349 lejjel támogatták a szülők és jó szándékú emberek elkeseredett próbálkozását, hogy a beteg kislány műtéti költségeit összegyűjtsék. Meglehet, hogy a család támogatói a lehetetlennel próbálkoznak, hogy talán késő van már, de hisznek abban, hogy a csodák útját nem lehet kiszámítani.

– Telefonszámok, ismerősök, idegenek, tanácsok, elképzelések, remények. Jóindulat, empátia, segíteni akarás ötvöződött egy estében. Köszönet és hála illet mindenkit, aki a lehetőségeihez mérten és eszközeivel hozzájárult Szidike javulásához: rádióállomások bemondói, újságírók gondolatai, a fényképész néni fényképei, a postás néni borítékai, az idegen telefonálók és adományozók. Idősek és nagyon idősek, fiatalok és középkorúak léptek az adományozó-dobozhoz, volt, aki mindkettőbe téve. A szülők és Szidike nevében is köszönet a művészeknek, a műsorvezetőnek, a lelkésznek, aki helyet adott az eseménynek. Nem utolsósorban pedig azoknak, akik nem segítettek, pedig megtehették volna, mert megerősítettek abban a hitben, hogy segíteni jó, jobb adni, mint kapni. Az összegyűlt összeg pedig azt bizonyítja, hogy ha mi, kisemberek össze tudtunk szedni néhány óra alatt ekkora összeget, akkor cégek, alapítványok, tehetősebb személyek részéről lehetne esélye Szidikének és családjának a kiutazásra. Még nem késő… reméljük – nyilatkozta Fehér Adél Zsuzsa, aki hónapok óta azért dolgozik, hogy a Gergely családnak támogatást gyűjtsön.