A forradalom titkos művészete

T34-es harckocsi a Magyar Nemzeti Múzeum előterében. Az Arany János-szobor mellett látható tank ágyúcsöve az impozáns épületre irányul. Szokatlan látvány hónapok óta. A hat évtizeddel ezelőtti eseményeket idézi fel. Akkor, a forradalmi megmozdulások, majd a beözönlő szovjet gépezet elleni harcok idején hozzátartozott a Múzeum-kert és a körút lövések szabdalta képéhez. Ma magyarázat társul a harckocsihoz. Benn, az emeleten a Rejt/jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete című kiállítás tudatosít olyan dolgokat, amikről eddig kevesebbet tudhattunk. Azt például, hogy ilyen-olyan formában számos képzőművész örökítette meg a forradalom eseményeit. És az akkor született művek, sőt az 1956 ihlette későbbi művek közül is sok hosszú ideig nem kerülhetett a nyilvánosság elé. Az elnyomó hatalom tűzzel-vassal irtani próbálta ezeket, büntette alkotóikat. Erdélyi művészek is voltak az akkori történések rajzoló tanúi között.

A fiatal Kusztos Endre is éppen Budapesten volt akkor rokoni látogatáson. Később bizalmas embereinek, barátainak titkon elmesélte, hogy magukkal sodorták a forradalmi események, s vázlatfüzetébe hol itt, hol ott lerajzolta a számára különösen megrázó, benne mély nyomokat hagyó történéseket. A skiccek sorozattá álltak össze, több rajz túlélte a viszontagságos időket, s jelenleg is mesél tragédiákról, hősiességről, önfeláldozásról, kegyetlenségről az évfordulós múzeumi kiállítás mai közönségének. A festő grafikus oly jellegzetes későbbi munkáin is felfedezhetünk sok olyan jelképet, ami az ’56-ban történtekre utal.

A művészettörténész Sümegi Györgynek a Magyar Szemlében közölt tanulmányaiból értesülhetünk arról is, hogy Kós Károly és Nagy Imre is Budapesten tartózkodott a forradalom idején. Zsögödi Nagy Imre az akkori eseményekben meghatározó szerepet játszó írók köreiben töltött több hetet. Jó barátja, Tamási Áron is vendégül látta otthonában, náluk találkozott olyan jelentős egyéniségekkel, kivételes tollforgatókkal, mint Németh László, Illyés Gyula, Féja Géza, Sinka István, Szabó Pál, akikről kiemelkedő jelentőségű portrésorozatot készített. Ezek az ’56-os íróportrék a festő életművének nagy értékű ciklusát képezik. A legtöbb és legelmélyültebb arcmások természetesen azok, amelyeket Tamásiról alkotott. 

Ezek a művek nem láthatók a közvetlen eseményekhez kapcsolódó, sokrétű tárlaton a Nemzeti Múzeumban. Ott olyan festők, grafikusok, szobrászok képviselik a forradalom titkos művészetét, mint Borsos Miklós, Amberg József, Szántó Piroska, Marosán Gyula, Nagy Éva, Ambrus Győző, Szalay Lajos. Hazai és határon túl élt alkotók, a leghíresebbek közül például Chagall és Kokoschka. A tárlat november 13-ig még megtekinthető. Aki arra jár, ne szalassza el!