Fotókiállítás a Víkendtelep múltjáról

Esős idénynyitó

Idénynyitóval egybekötött fotótárlatot avattak pénteken délelőtt a marosvásárhelyi Víkendtelep Maros felőli bejáratánál. A műanyag pannókra magyar és román szövegkísérettel együtt kifüggesztett fotókon végigkövethetjük a Víkendtelep fejlődését a kezdetektől, az 1930-as évektől az első aranykoráig, az 1970-es évekig. 

A kiállítást az Azopan magán-gyűjtőcsoportosulás állította össze, Szőcs Edgár, az Azopan csoport vezetője és Portik Vilmos, a Víkendtelepért felelős alpolgármester nyitotta meg. 

Tulajdonképpen ez az első olyan hivatalos fotó- és helytörténeti kiállítás, amely a Szőcs Edgár által gyűjtött Azopan csoportosulás kezdeményezésére valósult meg. 

A fotókat készítőiktől vagy felajánlóktól szerezték, digitalizálták, majd az adományozóktól, illetve a korabeli újságokból szerzett információkkal egészítették ki, és állították össze a pannókat, amelyek a teniszpályák kerítésére függesztve láthatók. A bevezető szövegben – amelyet érdemes elolvasni – az áll, hogy négy építkezési, fejlődési szakasz különíthető el a Víkendtelep történetében. Az ún. hőskorszak az 1930–1960-as években volt, amikor valahol a mai sziget körüli holtágnál és a szigeten létesítették az első házikókat. 

Mint ismeretes, a Víkendtelep jelenlegi csónakázója az egykori bútorgyár nyersanyagszállítását szolgálta, vagyis idáig úsztatták a Felső-Maros mentén kivágott rönköket tutajjal, és innen húzták be a gyártelepre. Érdekes történeti adalék, hogy a Maros és a holtág közötti terület Krenn Konrád tulajdonában állt, és csak 1943-ban került a város tulajdonába, majd vette használatba az 1932-ben megalakult Maros Sportegylet evezősszakosztálya. Tulajdonképpen az 1960-as évekig épültek meg azok a faházikók, amelyek a Víkendtelepen üdülők „kényelmét” szolgálták, de a helyet jórészt az evezősök használták. 1960-as években a Muresul Sportegyesület működtette a Víkendtelepet, és tulajdonképpen az 1960–1970-es években indult meg a fejlődés, amikor a sokak által még nosztalgiával említett egykori trambulint és a medencéket építették, és kihelyezték a Sirály „sörhajót”.  A ’70-es években rengeteg önkéntes munkával, a szakszervezetek szorgalmazásával épültek fel a gyári üdülők és azok az épületek, amelyek ma is felújított, átalakított formában a helyükön állnak. Az 1989-es rendszerváltás előtti időkig hanyatlott az élet, majd a 2000-es évek elején fogtak hozzá a felújításhoz. A munkálatok perek sorozata miatt álltak, végül sikerült rendezni mindezt, és korszerűsödhetett a Víkendtelep. 

Sajnos az utóbbi 10 évben nem sokat fejlődött a telep, így teljes felújításra szorul. A tárlatmegnyitót követően Portik Vilmos, a Víkendtelepért felelős alpolgármester elmondta, jövőre bezárják a telepet, mert azt tervezik, hogy teljesen felújítják a szabadidőközpontot, így várhatóan egy újabb történeti szakaszába lép majd a létesítmény. 

A kiállításmegnyitón Szőcs Edgár a gyűjtőmunkáról beszélt, Portik Vilmos hozzátette: örömmel karolták fel a magánkezdeményezést, hiszen ez is hozzájárul a város patinájának fényezéséhez. A kiállításon olyanok is részt vettek, akik a 30-40 évvel ezelőtti képeken szerepelnek, és nosztalgiázva emlékeztek vissza a „régi szép idők hangulatára”. 

Érdemes tehát figyelmesen végignézni a fotókat és elolvasni a kísérőszöveget, hiszen a ma már más megyékben is ismert szabadidőközpont Marosvásárhely egyik egyedi és jellegzetes sarka, nem csak lokálpatriótákként lehetünk büszkék erre a helyre, amely reméljük, hogy végre az új nemzedék igényeinek is megfelelően fogadja a kikapcsolódni vágyókat.