Franciaország választ
Idén elnökválasztás van. Az első és a második forduló előtt pár nappal érdemes végigtekinteni a jelöltek útján és a kampányon, amely az első fordulóig, azaz április 10-ig tartott. Érdemes belegondolni, hogy mi várható április 24-e után, azaz ki lesz Franciaország elnöke?
Először vegyük szemügyre a jelölteket, akik az első fordulóban összemérték az erejüket. Kezdjük a regnáló elnökkel, Emmanuel Macronnal, aki korábban a szocialisták minisztere volt, aztán, időben felismerve a süllyedő hajót, kilépett a pártból, és megalapította saját centrista En Marchét. 2017-ben kis különbséggel tudta megelőzni a mostani ellenfelét, Marine Le Pent. A 2017-es választás legérdekesebb mozzanata az volt, hogy a republikánusok akkori jelöltje, Francois Fillon mindössze egy hajszállal maradt le Le Pen mögött, így nem tudott bejutni a második fordulóba, annak ellenére, hogy hosszú ideig őt mérték a legesélyesebb jelöltnek. Macronnak elnöksége alatt több nehézséggel is meg kellett küzdenie, például a sárgamellényesek tüntetéseivel az üzemanyagárak miatt, és a koronavírus-járvány kezelése sem könnyítette meg a dolgát. Mindezek ellenére megfelelően képviselte a centrista elveket, és megpróbálta kielégíteni mind a bal-, mind a jobboldaliak igényeit. Számára, és a pártja számára is, az európaiság az egyik legfontosabb érték. A brexit és Merkel visszavonulása is segített neki abban, hogy Franciaországnak egyre fontosabb szerepe legyen az Európai Unióban. A mostani francia EU-s elnökség nagymértékben hozzájárul ennek az imidzsnek az építéséhez. A háború kitörése után megnőtt a népszerűsége, ugyanis a lehető leghamarabb elítélte az orosz agressziót, és sürgette a többi uniós tagállamot a szankciók elfogadására. Ugyanakkor Le Pent jogosan támadhatta a Putyinnal ápolt szoros korábbi kapcsolatával, ami a jelenlegi helyzetben nagymértékben segíthette a kampányát.
Ahogy négy évvel korábban, most is a jelöltek listáján szerepelt Marine Le Pen, a Nemzeti Tömörülés vezetője. Már a harmadik alkalom, hogy az ő neve alatt fognak össze a jobboldali francia szélsőségesek. Választásról választásra erősödik. A mostanin jobbról próbálta előzni Zemmour újságíró, ezért a jobboldali szélsőségesek is megosztottak voltak.
Nem szabad megfeledkezni Jean-Luc Mélenchonról sem, aki a baloldali radikálisok vezetője. Ő is újra megmérettette magát. 2017 után arra számított, hogy meg tudja szerezni azokat a baloldali volt szocialista szavazókat, akik nem lennének hajlandóak Macronra szavazni.
Érdekes helyzetben volt Valérie Pécresse, a mérsékelt jobboldaliak jelöltje, aki egy ideig nagy népszerűségnek örvendett, viszont mind a szélsőséges jobboldaliak, mind a centrista Macron szavazókat vett el tőle, mivel nem tudta jól megragadni a háború témáját.
A felsoroltak próbáltak reális eséllyel Európa egyik legerősebb államának a vezetői lenni, kisebb-nagyobb sikerrel. Az adatok teljes feldolgozottsága után, 74%-os részvétel mellett, Macron 27,8%-ot ért el, majdnem 4%-ot javítva az előző választáshoz képest, a második helyen Le Pen végzett 23,2%-kal, ő 2%-ot javított. Az egyik legnagyobb meglepetést Mélenchon okozta, aki, majdnem 3%-ot javítva, 22%-ot ért el, ezzel majdnem megelőzve Le Pent. Zemmour 7 %-ot szerzett, Pécresse 4,8%-ot, a szocialista Hidalgo 1,8%-ot.
Mit vehettünk észre az első fordulóban? Először is elmondható, hogy Macron és Le Pen uralják a politikai mezőnyt, ugyanis mindketten erősödtek a 2017-es választáshoz képest. Megfelelőjű üzenetük és infrastruktúrájuk volt, hogy új szavazókat tudjanak szerezni.
Zemmour nem tudott a francia Trumppá válni. Voltak ilyen felmérések is, amikor a 63 éves tévésztár még Macron után szerepelt, viszont a háború kitörésével, azáltal, hogy nem határolódott el Putyintól, megbüntették a választók, és csak 7%-ot szerzett.
Érdekes, hogy a baloldali Mélenchon tovább erősödött, és majdnem eljutott a második fordulóig. Az ő támogatóinak jelentős szerepük lesz a második fordulóban. Mélenchon a választást értékelő beszédében nyíltan kijelentette, hogy meg kell akadályozni Le Pen hatalomra jutását.
Összességében nézve, ezzel a választással megpecsételődött a régi nagy pártok sorsa, ugyanis a republikánusok Fillon 20%-a után mindössze 4,8%-ot tudtak szerezni, és a 2017-ig elnököt adó szocialisták csak 1,8%-ot szereztek. Ezek ismeretében véleményem szerint kijelenthető, hogy a második forduló azon fog múlni, hogy a két jelölt mennyire tudja megragadni, illetve hogyan tematizálja az orosz–ukrán háborút, és hogy mennyire tudják megnyerni az első fordulóban elvérzett jelöltek szimpatizánsait. 2017-ben Macron 66%-ot szerzett, míg Le Pen 33%-ot. Nem lenne nagy meglepetés, ha Macron megtartaná a hatalmát, viszont a különbség a két jelölt között mindenképpen kisebbnek ígérkezik, mint négy évvel korábban.
Ifj. Szepessy László
