Franciaországi nemzetközi kórusfesztiválon szerepelt az Eufónia pedagóguskórus

Az Eufónia pedagóguskórus a franciaországi Saint-Raphaëlben megrendezett rangos nemzetközi kórusfesztiválon és versenyen (International Choir Competition in Provence 2026) képviselte Marosvásárhely kulturális értékeit. A dr. Strausz Imre-István karnagy által vezetett együttes a verseny szakrális zene kategóriájában szerepelt magas művészi igénnyel összeállított versenyrepertoárjával. A versenyprogram mellett az együttes közreműködött a fesztivál reprezentatív nemzetközi gálahangversenyén is, amelyen Németország, Spanyolország, Olaszország és Kína kórusai mellett lépett színpadra. 

A többnapos rendezvényen négy kontinens 16 országának 27 kórusa és több mint ezer énekese vett részt, így a fesztivál hűen tükrözte a nemzetközi kórusélet sokszínűségét és magas művészi színvonalát. Az Eufónia pedagóguskórus  a szakrális zene kategóriájában igényesen összeállított műsorral, stílushű előadásmóddal, kiegyensúlyozott hangzásvilággal és magas színvonalú zenei interpretációval szerepelt. A versenyen való részvételt és az együttes teljesítményét a szervezők hivatalos oklevéllel ismerték el. A franciaországi szereplés az Eufónia pedagóguskórus nemzetközi koncerttevékenységének újabb jelentős állomása, amely ismét lehetőséget teremtett arra, hogy az együttes külföldi szakmai közegben mutassa be művészi munkáját és repertoárját.

Amikor a kórustagok az élményeikről beszéltek, főként az összetartozás, a közösségi érzés erősödését emelték ki. A beszélgetésekből kitűnik, hogy egy csapat életében a siker nem magától értetődő; sok munka, elkötelezettség, szervezés (köszönet érte Szabó Emíliának és Strausz Imre István karmesternek), a kórusmuzsika szeretete, a karnagyra és az egymásra figyelés vezet ahhoz az egységélményhez, amit a kórus a hallgatósággal szeretne megosztani. Ennek a munkának mondhatni a jutalma a külföldi fesztiválokon való részvétel. Noha a fellépések sok izgalommal járnak, ezt ellensúlyozza az együttlétből adódó erő és a koncerthelyszínek felfedezésével járó sok szép élmény. 

Franciaország, ahogy én láttam. Kórusverseny, ahogy én éltem meg  

Szentpétery Emese:

A felkészülésünk a franciaországi kórusversenyre nagyon feszes volt, sokat próbáltunk, néha tán el is fáradtunk benne. De hajtott a kíváncsiság és az előző évi szenzációs prágai fesztivál emléke. Tudtuk, éreztük, hogy van mondani- és énekelnivalónk, meg akartuk osztani a tudásunk legjavát, bízva abban, hogy az asztalon túl értő fülekre, még inkább értő szívekre talál, amit magunk leglényegéből adni akarunk. A szervezőcsapat nagyon lelkes volt, készségesen válaszoltak minden felmerülő kérdésünkre, a megérkezésünk után minden nagyon olajozottan működött. Autóbusz várt a reptéren, ami a szállodáig vitt minket. Saint-Raphaël egy tüneményes kisváros Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban, kicsivel több mint 37 ezer lakosa van. A szállodánk közel volt a főbb helyszínekhez, minden bejárható, sétatávolságon belül helyezkedett el. A tenger karnyújtásnyira volt a szállásunktól, az illata, a hangja, a sirályok kacagása, a kabócák éneke most is kísér. A fesztiválon lehetőségünk volt egy minden fény- és hangtechnikával felszerelt nagyszínpadon énekelni. A komfortzónánkból kilépve, kissé ismeretlen terepen, egy Abba-dalokból összeállított válogatással készültünk. Csodálatos volt megérezni azt, hogy ahogy az első hangok felcsendültek, a közönség velünk együtt lélegzett és énekelt! Tapsvihar kísért minden dalt, fantasztikus érzés volt ezt megtapasztalni. Másnap délelőtt volt a verseny, a mi kórusunk a „sacred”, azaz az egyházi művek kategóriában indult. Az éneklés közben azt éltük meg: soha ilyen egymásba kapcsolódva nem énekeltünk még! Utóbb megfogalmaztuk magunknak: olyan volt, mintha egy buborékban léteztünk volna – csak mi voltunk, a zene, a hangok, a gyönyörű templom és a mi drága karmesterünk. Előkelő helyezést nem hoztunk haza, de ezt az szívünk mélyéről fakadó érzést, a pillanatokat, amiket akkor, ott megéltünk, és az örömkönnyeinket mindig őrizni fogjuk.  

Lunka Tekla Amália: A provence-i kórusfesztivál számomra nemcsak szakmai, hanem közösségi szempontból is meghatározó élmény volt. Nagy inspirációt jelentett más országok kórusainak meghallgatása, hiszen különböző hangzásvilágokkal, előadásmódokkal és zenei megközelítésekkel találkozhattunk.

A fesztivál legnagyobb ajándéka számomra mégsem elsősorban a verseny volt, hanem az az egy hét, amelyet együtt tölthettünk. A közös utazás, a próbák, a fellépések, a kirándulások olyan élményekkel gazdagítottak bennünket, amelyekre még sokáig örömmel fogunk visszagondolni. Provence lenyűgöző tájai, a mediterrán hangulat, a tengerpart szépsége, a hangulatos utcák és történelmi városok különleges hátteret adtak ennek az útnak. Jó érzés volt együtt felfedezni ezt a gyönyörű vidéket, megállni egy-egy szép kilátónál, sétálni a tengerparton vagy egyszerűen csak élvezni a közösen eltöltött pillanatokat.

A hétköznapokban a próbákon általában a zenei munkára koncentrálunk, egy ilyen többnapos utazás azonban lehetőséget adott arra is, hogy jobban megismerjük egymást emberileg. Olyan kórustársakkal is hosszabban beszélgethettünk, akikkel korábban kevesebb alkalmunk volt, új barátságok születtek, a meglévők pedig még szorosabbá váltak. Rengeteget nevettünk, közösen izgultunk a fellépések előtt, együtt örültünk a sikeres szerepléseknek, és ezek a közös élmények még inkább összekovácsolták a csapatot.

Úgy érzem, hogy ez a fesztivál nemcsak zeneileg fejlesztett bennünket, hanem közösségként is megerősített. Még inkább megtapasztaltuk, milyen sokat jelent az egymás iránti bizalom és a támogatás. Hazatérve nemcsak szép emlékeket és szakmai tapasztalatokat hoztunk magunkkal, hanem egy még összetartóbb, egymásra jobban figyelő közösséget is. Hiszem, hogy ezek az együtt átélt pillanatok a jövőben is érezhetők lesznek a próbákon, a koncerteken és a közös munkánk során, hiszen egy kórus erejét nemcsak a hangok harmóniája, hanem az emberi kapcsolatok is meghatározzák.

Mátéfi Enikő:

Egy-egy fesztivál, amin részt veszünk, nagyon sok munkának a megkoronázása, egy hosszú tanulási folyamat végeredménye. Amikor elkezdünk ismerkedni egy művel, ütemről ütemre haladva ugyanaz a folyamat zajlik le bennünk, mint amikor a Kis herceg barátkozik a rókával: lassan, türelmesen közelebb kerülünk egymáshoz. Rácsodálkozunk részletekre, szépségekre, mélységekre. Aztán egyszer csak elkezd élni bennünk minden hang, minden szünet. Beépül a lényünkbe egy harmóniasejt, örökre. Ahány megszeretett mű, annyi harmóniasejt. Ha így áll fel a kórus énekelni, biztos a libabőr. Ezt az élményt az idei fesztiválon, Saint-Raphaëlben sikerült megélni nekünk és a hallgatóságnak is.  

Pedagógusszemmel nézve, az utóbbi fesztiválokon azt látjuk, hogy a fiatal kórusok formabontóak, mozgással, koreográfiával gazdagítják az előadásukat. Ily módon könnyebbé vagy akár interaktívvá teszik a művek befogadását. Az is szembeötlik, hogy Kína nemcsak a világpiacon nagyhatalom, de a kóruskultúra területén is nagyot hasít, a kínaiak minden fesztiválon nagy számban vannak jelen, és igen sikeresek.

Amit hazahoznék a provence-i hangulatból, sok minden mellett, azok a köztéri gondolkodtató szobrok. A franciák túl vannak azon, hogy folyton emléket állítsanak a múltnak. Az alkotók a jelenben vannak és műveikkel a továbbgondolásra ösztönöznek.  

Strausz Imre István, az Eufónia pedagóguskórus karnagya a kórus közösségi oldalán osztotta meg gondolatait: Csodálatos élmény volt a Notre-Dame de la Victoire bazilika falai között megszólaltatni ezeket a kivételes művészi alkotásokat – szerk. megj.: Anna Rocławska-Musiałczyk: O Oriens, Orbán György Missa Nona (9. mise) című művének Agnus Dei tétele, Santiago Veros: Land of Angels. Ezek a kompozíciók sokkal többek hangok egymásutánjánál: imádságok, lélegzetvételek, csendek és találkozások. Egy olyan zenei utazás, amelyben a kottaképen túl feltárul a szerző gondolatvilága, a szöveg mély üzenete és az előadók lelke. Minden megszólaló hang egy újabb lépés a zene időtlen terében. 

Aki kíváncsi a kórus előadásaira, megtekintheti őket az Eufónia Pedagóguskórus Facebook-oldalán.

(H. É.)