Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A fürdőtelepről a „falu” felé sétáló turisták a Géra és a Csendes utcák kereszteződésében a kiépített, tömény sós vizű forrás mellett érc emléktáblát láthatnak. A táblával a Géra-fürdőt alapító Veress Józsefnek állítottak emléket az 1878-as fürdőidényt Szovátán töltő vendégek.
Az 1870-es években a vármegye tehetősebb birtokosai mellett egyre több marosvásárhelyi hivatalnok, kereskedő, iparos, háztulajdonos tölti a nyár egy részét vagy hathetes évi szabadságát egy-egy ismertebb fürdőhelyen.
A vásárhelyiek hagyományos nyaralóhelyei Borszék, Tusnád, Előpatak, Homoród, Korond és Szejke voltak. 1872 után egyre népszerűbbé válik a vármegyeszékhelytől alig 4-5 órás kocsiútra levő Szováta a Veress József fürdőtulajdonos által kiépített Géra fürdővel, olvashatjuk a Marosvásárhelyen megjelenő Marosvidékben.
Veress József fokozatosan építi ki fürdőjét. Első lépésként az 1855 és 1860 közötti években medencébe gyűjti a Géra körüli tömény sós vizű források vizét, majd kádfürdőt is létesít a gyógyulni vágyóknak. Cölöpgáttal növeli a Sósárokban lévő Fehér-tó mélységét, majd fürdővállalkozásába bevonja a Fekete-tót is (1876). Fürdőalapító munkájában a döntő lépést viszont magának a fürdőtelepnek a kiépítése jelentette.
A makfalvi Dósa Dániel és a torboszlói Bereczki Sándor biztatására, az akkoriban Székelyföld egyik legnépszerűbb fürdőhelyének számító Korond-fürdő mintájára 1872-ben felépíti öt lakóházból, 25 vendégszobából, vendéglőből és tágas táncteremből álló fürdőtelepét.
Az 1878-ban Szovátán nyaralók csak az elismerés hangján szóltak Veress József fürdőjéről. Kiemelik a csodálatos környezetet, a tiszta, üdítő levegőt, a százados tölgyerdőket és a bennük megbúvó meleg vizű sós tavakat. Igen népszerű volt a Fehér György által vezetett vendéglő. Kitűnő konyhájának köszönhetően a nyaralók döntő többsége innen hordatta ételét. A szobák nagyok, tiszták és világosak voltak. A táncterem mérete elérte a Korond-fürdőét. A gyerekeket kiépített játszótér, a felnőtteket tekepálya várta. A ’78-as idényben a zenét a kitűnő székelykeresztúri zenekar szolgáltatta.
Az elégedett fürdővendégek meglepetést szereztek a fürdőalapítónak. Érc emléktáblát rendeltek a következő szöveggel:
SZOVÁTAI
VERESS JÓSEFNEK,
E FÜRDŐ ALAPITÓJÁNAK,
A SZENVEDŐ EMBERISÉG
ÉRDEKÉBEN TETT ÁLDOZAT-
KÉSZSÉGÉÉRT ÁLLITTATOTT
EZ ÉRCZLAP AZ 1878-IK ÉVI
FÜRDŐVENDÉGEK ÁLTAL.
1878 AUGUSZTUS 20-ÁN
A fő szervező, természetesen, a torboszlói Bereczki Sándor országgyűlési képviselő, az 1848-49-es szabadságharc egyik vezéralakja volt, viszont mindmáig nem ismertük a táblát állító „1878-ik évi fürdővendégek” neveit. Igen nehéz helyzetben lenne a helytörténész, ha a tábla tavaly nyáron készült volna, mikor Erdély legnevesebb fürdővárosában szinte naponta cserélődött a többezres vendégsereg.
Szerencsénkre a 19. században a vendégek nem pár napot, hanem egy teljes fürdőidényt, akár több hónapot is tölthettek a nyaralóhelyeken. Tovább könnyíti nyomozómunkánkat, hogy 1878 igen esős nyarán kevesen utaztak fürdőre. A korabeli sajtótudósítások szerint szinte minden félórában eleredt az eső. Szovátán jórészt csak a visszajáró régi vendégeket találjuk, kik jól tudták, hogy még esős időben is kellemes napokat lehet tölteni nemcsak a Géra-fürdő kádjaiban, hanem a Sóhegy langymeleg tavaiban is.
Az 1878-as fürdővendégek névsorának az összeállításában, mint fő forrásra, a marosvásárhelyi Törpényi Jánosnak a Marosvidékben megjelent tudósításaira támaszkodhatunk. A Géra- fürdő kiépülése után Szováta a marosvásárhelyiek kedvenc fürdőjévé vált. 1878-ban is innen érkezett a vendégek döntő többsége: dr. Sombori Elek (ki a fürdőorvos hiányában a vendégek orvosi ellátását is ellátta) és családja, Debreczeni Nagy János és családja, Ugrai Gyula és családja, Koncz Józsefné tanárnő, Jakab Károlyné, Bednainé, Csákány Joachimné, Istvánfi Mari k. a., Kathonay Gyula, Istvánfi Antal, Dicső Károly és családja, Göldner Mari k. a. és a két Göldner fiú. A vásárhelyieken kívül Szovátán nyaralt a már említett Bereczki Sándor és családja Torboszlóból, Ilyés Sándor és családja Mezőbándról, Dózsa Gábor és családja Csíkszeredából, Farkas Lajos és családja Nyárádszeredából.
Az emléktáblát az augusztus huszadiki ünnepségek keretében adták át, majd reggelig tartó táncmulatsággal ünnepelték a fürdőalapítót. A zömök, nagy bajuszú, életvidám Veress József együtt mulatott, táncolt vendégeivel.
Veress József fürdőtelepének sikere megnövelte az építkezési kedvet Szovátán. Bereczki Sándor 1877-ben építi fel új nyaralóját. A régi nyaralótulajdonosok, Dósa Dániel és özvegy Tolnai Lajosné tovább bővítik meglévő épületeiket. Rajtuk kívül Tibód Mihály, Gálfi Sándor és Stephani Demeter épít új nyaralóvillát 1878-ban.
Az érctáblát a Géra-fürdő vendéglőjének falára helyezték, később a fürdő bejáratához került. Hányatott sorsa a kommunista diktatúra éveiben kezdődött. Az 1950-es években leszerelik és a Fürdővállalat raktárában, műhelyében, kazánházában rejtegetik. Az 1960-as években került vissza a Géra bejáratához a fürdő 1970-es pusztulásáig. A műhelyben hányódik, míg Szász István, a Fürdővállalat kazánfűtője, kinek a nevéhez több pótolhatatlan emlékünk, így dr. Bernády György fiatalkori fényképének megmentése is fűződik, hazaviszi, otthon rejtegetve a megsemmisítés elől. 1990-ben a szovátai reformátusok templomuk torony felőli bejáratába helyezik. 2012-ben a szovátai önkormányzat kiépíti a Géra-csorgót, és itt lelt méltó helyre az emléktábla is. Újraavatása 2012. június 5-én történt.