„A szerencsésen bekövetkezett ugorkaszezon legérdekesebb látványossága most az új uszoda…”
„A szerencsésen bekövetkezett ugorkaszezon legérdekesebb látványossága most az új uszoda. Mindenkinek majdnem sikerül kiszorítani a 32 fillért, hogy azt megtekinthesse, és bizonyára még egypár napig lesz is látogatója elég, amíg az újdonság ingere tart. Délelőtt fehér és kreol bőrű asszonykák meg lányok lubickolnak ott a ketrecekben [vö. medence], gondosan mosogatván vállaikat a közeli gyári [Bürger-féle sörgyár] füstök finoman odatelepedő korompelyheitől. A szomszédos férfiuszodában az életnek örvendő éretlen tacskó kölykök az elválasztó deszkakerítés bogjait kilökdösve szemérmetlenül átkukucskálnak, sőt a kerítésre is felmászva nézegetik mamájaik és nagymamájaik liliomtermetét. Ezenközben különféle hangoktól kísért megjegyzéseket is megreszkíroznak, sőt tovább is mennek, és olyan éktelen lármát, fecskendezést és kalabalát rendeznek, hogy a pihenve fürdőzni akaró idősebb urak nagymértékben zavarva vannak. Jó volna, ha a 32 fillérért nemcsak jódillatú fürdőruhát, hanem azoknak az ifjoncoknak mogyorófapálcát is adnának.
Más panaszokat is hallottunk a többiek között. Az uszodában szombat délután megint szerencsétlenség történt. Dr. Tischler Márton fiatal ügyvéd fürdőzés közben a fürdő fenekén egy üveggel súlyosan elvágta a lábát. Nem ez az első ilyen eset, mely ha még ismétlődik, senkinek sem lesz bátorsága odamenni fürödni. Talán lehetne ezen a bajon segíteni úgy, ha a Bürger sörgyár munkásainak szigorúan megtiltanák, hogy üveget dobjanak a Marosba. Mindenesetre intézkedést várunk.
Végül ezt hallottuk: Egyik jeles helyi ügyvéd neje a napokban fürdés előtt lehúzta jegygyűrűjét, s kabinjában hagyta. Mire visszatért, a gyűrű eltűnt. A felszólításra a bérlő kijelentette, hogy ő azért nem felel. Tessék őrizet alá adni a pénztárhoz, csekély 4 fillérért megőrzik, és akkor felelnek érette. Nos hát ez a sok fillér mindenért egyszerűen bosszantó. Köteles Molnár úr a fürdőben úgy a személyi, mint a közbiztonságról díj nélkül gondoskodni. Vagy talán nem elég a 32 fillér? Hiszen Kolozsvárt a modern kényelmes uszodában éppen félannyit, 16 fillért fizetnek. Persze az itt nem elég.”
A fentiekhez nem sok kommentár fűzhető. Az világosan kitetszik, hogy a cikkíró agg, és gyomorpanaszokkal küszködik, és ebből kifolyólag utálja a strandot, de különösen a bérlőt, Molnár (Kornhauser) Sándort (Szidort), akinek a pénzén felépült a strand. Egész idő alatt, 1902 és 1904 között rajta köszörülte nyelvét. Mikor végre készen lett a hidegfürdő, fanyalgott egy jóízűt.
A sorokból azt is meg kellett tudnom, hogy nem mi találtuk ki az ötvenes évek végén a kabinban leskelődés kémtudományát az akkor új vagy Május 1. strandon, már nagyapáink is bőven és kedvvel művelték.
Na és arról se feledkezzünk meg, amit úgy hívnak, hogy Marosvásárhely–Kolozsvár rivalizálás, amely őseink nemzeti sportjának elidegeníthetetlen része volt.
A 32 krajcárt bárki a polgárság soraiból meg tudta fizetni. Ez egy jobb napszám ára volt városon. Az említett Tischler Márton utóbb kíméletlen törtető, vagyongyűjtő és összeférhetetlen alak lett, aki még az Agrárbank igazgatói székét is megszerezte. Szívinfarktusban halt meg 50. életéve előtt. Az üvegszilánkok pedig azért kerülhettek bele a strand vizébe, mert az akkori uszoda, ami kb. a valamikor régi vagy Voinca strand helyén állhatott, a Malomárok medrébe ágyaztatott be, és az átfolyó vízhez nem készült sűrű szűrőháló, csupán nagy lyukú rács. (Legalábbis ez derül ki a korabeli leírásokból.) A létesítmény nyomát hasztalan keresnők, az 1912-es árvíz mindent elvitt. Lassan már a régi strandét is…
