A geometria és a Bolyaiak vonzásában (1. rész)

Weszely Tibor munkássága „kiszabadította Bolyait a paralellák börtönéből, s megmutatta azt a mérhetetlenül tágasabb teret, amit lángelméje túl a paralellákon a matematikai gondolkodás egész világába nyitott... Weszely nem annyiban lezár, mint inkább megnyit kérdéseket, melyek útbaigazítanak a múlt roppant bajosan áttekinthető terepén”. (Vekerdi László)

Weszely Tibor munkássága „kiszabadította Bolyait a paralellák börtönéből, s megmutatta azt a mérhetetlenül tágasabb teret, amit lángelméje túl a paralellákon a matematikai gondolkodás egész világába nyitott... Weszely nem annyiban lezár, mint inkább megnyit kérdéseket, melyek útbaigazítanak a múlt roppant bajosan áttekinthető terepén”. (Vekerdi László)

A közismert marosvásárhelyi Bolyai-kutató, középiskolai és egyetemi tanár, az MTA külső tagja munkásságának lényegét összefoglaló Vekerdi-idézetet a Magyar Tudományos Akadémia Tudomány és magyarság 4. című füzetéből idéztük, amely a magyar tudományosság legmagasabb fórumának 2013-as kitüntetettjeit mutatja be. Marosvásárhelyről dr. Weszely Tibor immár a harmadik a sorban, akinek életművét az Arany János-díjjal jutalmazza a tudományos társaság.

2011-ben Feszt György, 2012-ben Csedő Károly, a MOGYE nyugalmazott professzorai vehették át a rangos elismerést. A kiemelkedő tudományos teljesítményért járó díjat 2013-ban Erdélyből Tánczos Vilmos egyetemi tanárnak, néprajzkutatónak ítélték oda.

Az Arany János-díjjal évente egyszer azoknak a kutatóknak az életművét ismerik el, akik a határon túli magyarság képviselőiként a nemzeti tudatot erősítő értékteremtő munkát végeztek. Az MTA 180. közgyűlése keretében megtartott ünnepélyes díjátadás helyszíne május 4-én az Akadémia díszterme volt, s a tudományos élet jeles képviselői mellett Orbán Viktor kormányfő is részt vett rajta.

Az idei Arany János-díjas Bolyai-kutatóval családi házának teraszán beszélgettünk, s az asztal hamarosan megtelt az elegáns kivitelezésű díj mellett legfontosabb köteteivel, valamint azzal az ereklyének számító vaskos könyvvel, amely Bolyai Farkas 600 oldalas Tentamenjét és Bolyai János mindössze 29 oldalas Appendixét tartalmazza.

Weszely Tibor büszkén mutatja azt a rendkívül szép kivitelezésű kötetet is, amely a budapesti Vince Kiadónál 2002-ben megjelent Bolyai János. Az első 200 év című könyvének a német fordítása. A munkát, amellyel az volt a szerző célja, hogy a zseniális tudóst nemcsak a matematika művelőihez, az átlagolvasóhoz is közelebb hozza, Menfred Stern Halléban élő matematikus fordította német nyelvre, s a Birkhäuser Verlag svájci szakkönyvkiadó Vita mathematica sorozatának 16. köteteként jelent meg. Az eredeti szöveget a német anyanyelvű, magyarul is jól beszélő matematikus a külföldi olvasó számára fontos kiegészítésekkel és gazdag képanyaggal bővítette.

Az asztalon van a Bolyai-kutatás első nagy műve, a Bolyai Farkas, a matematikus. A több száz oldalas könyvet doktorátust megszerzett fiatal tanárként írta, s 1974-ben magyar és román nyelven a Tudományos Könyvkiadónál jelent meg. 1975-ben a Dacia Könyvkiadónál publikálta A Bolyai-Lobacsevszkij geometria modelljei című második kötetét.

Bolyai János matematikai munkássága a bukaresti Kriterion gondozásában látott napvilágot, s igazi sikerkönyvként az 1981-ben megjelent legjobb természettudományi könyvnek nyilvánították. Értékét a Korunk Bolyai-díjával, majd Magyarországon a Beke Manó-díjjal ismerték el. Weszely Tibor 1983-ban könyvet írt Vályi Gyula kiváló matematikus életéről és munkásságáról. Latinból és franciából magyarra fordította Teleki Sámuel, Erdély kancellárjának világhírű tudósokkal folytatott levelezésének egy részét, s foglalkozott az első aranyérmes matematikus Sipos Pál szakmai tevékenységével. És még nem is említettem a Matematikai és Fizikai Lapokban közölt szakmai cikkeit, a Természet Világában megjelent tanulmányait (amely folyóiratnak a szerkesztőbizottságában is részt vesz), továbbá tudománytörténeti írásait, amelyek a különböző folyóira-tokban és lapokban, köztük a Népújság hasábjain jelentek meg.

– A kissé hosszúra nyúlt bevezető után azt kérdezem, hogy milyen érzés volt átvenni a az egyik legrangosabb díjat, amelyet erdélyi magyar tudós kaphat?

– Az Arany János-díjjal, amelyet évente egyszer ítélnek oda a határon túli részeken élő magyar kutatóknak, egy élet megvalósításait ismerik el, ezért egy bizonyos kort el kell érni, s támogatókra is szükség van. Szép gesztusnak érzem a magyar állam részéről, hogy gondol a határon kívül élő és dolgozó magyarokra. Az átadás egy átlagon felüli ünnepély keretében történt, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, ahol az MTA elnöke, Pálinkás József és Orbán Viktor kormányfő nyújtotta át a díjat. Megmondom őszintén, nagyon jó érzés volt kezet fogni a kormányfővel, amit ott helyben is közöltem. A miniszterek közül is sokan jelen voltak, hasonlóképpen az akadémia leköszönt elnökei, Vízi E. Szilveszter és Glatz Ferenc. A díjazottakról egy rövid bemutatófilmet is vetítettek, amelyen legnagyobb örömömre a Sapientia Egyetem képe is megjelent rövid időre. A nagy ünnepélyen csak én vehettem át a díjat, mivel haza kellett térnem, hogy az óráimat megtartsam az egyetemen.

– Mit tanít Weszely tanár úr?

– Az analitikus és differenciált geometriát, mivel én írtam a tankönyvet, s kollégámat, akinek nyugdíjazásom után folytatnia kellett volna az oktatást, Kolozsváron katedrafőnöknek nevezték ki.

– Az asztalon egymás mellett még ránézésre is soknak tűnik, amit dr. Weszely Tibor egy életen át alkotott. Hogyan, mikor született, hogy érett meg a matematikát kedvelő diákban, majd a későbbi tanárban a Bolyaiak iránti érdeklődés?

– Hetedik osztálytól az akkor 2-es számú fiúlíceumnak nevezett Református Kollégiumba jártam, ahol Pálffy Antal volt a matematikatanárom, aki sokat beszélt a Bolyaiakról. 1952-ben, Bolyai János születésének századik évfordulóján Kolozsváron rendeztek egy nagyon szép kiállítást, amit elhoztak Marosvásárhelyre is. A jelenlegi biológiai laboratóriumok helyén állították ki a gyönyörű anyagot, s ma is a szemem előtt vannak a kék alapon meghúzott fehér vonalak az Appendixből, amelyekre kilencedik osztályos diákként csodálkoztam rá. Mindig kíváncsi voltam, mindig vonzott, hogy mi a lényege annak, amit Bolyai János alkotott. Mivel a kéziratokat is kiállították, gyermekfejjel arra gondoltam, hogy milyen nagy dolog látni azokat a lapokat, amelyek fölé valamikor Bolyai János hajolt. S mivel az arcát nem ismerjük, az a papír még látta a vonásait – érintettek meg gyermekes elképzelésként a látottak. Tizenegyedik osztályos koromban fogtam hozzá elolvasni az Appendixet, aminek megjelent a magyar fordítása, de csak a felét értettem meg. Pedig matematikából jó voltam, hisz úgy kerültem a bukaresti tudományegyetem matematika szakára, hogy nem kellett felvételiznem. A matematika tantárgyverseny országos döntőjén díjat nyertem, s jutalomképpen hívtak meg az I. C. Parhon Egyetem matematika-fizika karára. Akkor kaptam az iskolától ajándékba a Tentamennek és az Appendixnek az 1832-es, eredeti kiadását – mutatja az értékes latin nyelvű könyvet, amelyet külön lapra kinyomtatott ábrákkal illusztráltak, s csodálatos módon a térben is be tudták mutatni a lapszöget például, s amelyen látható a híres hetedik ábra is, ami azóta is a könyvkiadók kedvence.

A könyv külön értéke számomra dr. Farczády Elek főkönyvtáros, a hatodik magyar nyelvemlék felfedezőjének gyöngybetűs első oldali beírása a „marosvásárrhelyi Bolyai Dokumentációs Könyvtár fölös pél-dányaiból”, Marosvásárhely, 1954. június 15.

További érdekesség, hogy a Tentamen első lapját ki lehet nyitni, s bemutatja a matematika két ágát, az aritmetikát és a geometriát, a gyökereket az axiómák jelentik, s felül, mint korona, a matematikai
analízis, a felsőbb matematika helyezkedik el.

A Tentamen összesen 600 oldal, az Appendix az ábralappal együtt mindössze 29. Sarlóska Ernő magyarországi filozófus és tudománytörténész gyönyörű megfogalmazásában „a Tentamen a sasszárny, amely az Appendix néhány oldalnyi eltűnődését az egekbe röppentette, és az Appendix jelentősége mentette meg a Tentament, hogy az oly sok gondolati kísérletezés között észrevétlenül el ne süllyedjen” – mondja lelkesedéssel dr. Weszely Tibor, s a beszélgetés folytatását egy következő lapszámunkban olvashatják.

A kitüntetettet május 13-án, hétfőn 18 órától a marosvásárhelyi Bolyai Tudomány és Technika Házában nyilvános rendezvényen köszöntik.