Gombapárok (12.)

Már beköszöntött az ősz, és megjelennek az erre az évszakra jellemző gombák.

Lila pereszke

Már beköszöntött az ősz, és megjelennek az erre az évszakra jellemző gombák. A mostani kedvező időjárás jóvoltából még a nyárutó, őszelő gombái is gyakoriak, főleg a hegyvidéken. Van még rókagomba (az ibolyás változata), vargánya, érdes tinóru, ilyenkor bújik elő tömegesen a korhadó vagy élő fák törzseiből, gyökerei körül a gyűrűs tuskógomba (másként a gebe), ami alapanyaga lehet a gombás zakuszkának. Őzlábgomba is van bőven. Az erdők talaján gyakran pereszkefélékkel találkozhat a természetjáró. Akinek még nem sikerült elég gombát eltennie télire, az most pótolhatja a nyári szárazság okozta lemaradást. S ha már a pereszkékről esett szó, akkor ezek közül következzen a legkedveltebb, talán a legismertebb: a lila pereszke, az ősz szimbóluma. Aki már jól ismeri ezt az ízletes gombát, az nem tévesztheti össze a hozzá hasonló, lilás színű pókhálósgombákkal. Bár a sötétlila pókhálósgomba jó ízű, ehető, vigyázni kell, mert a lila hagymatönkű pókhálósgomba mérgező, és több lilás faj is élvezhetetlen, rossz ízű.
Lila pereszke (Lepista nuda) Lomb- és fenyőerdők talaján, gyakran mogyoróbokrok tövében, boszorkánykörökben terem szeptembertől decemberig. Még az enyhébb fagyokat is tűri. Kalapja csupasz, kezdetben domború, majd kiterül. Eleinte ibolyás lila, később barnásan kifakul. Lemezei lilák, a leszedett gombánál fakulnak, tönkhöz nőttek vagy néha kissé lefutnak a tönkre. Tönkje is lila, kissé deres, szálas, hengeres vagy a bázis felé kiszélesedő, alján nemezes micéliumfonadékkal. Húsa vastag, tömör, lila, az idősebb példányoknál barnásan világoslila. Kellemes illatú, nyersen kellemesen savanykás ízű. Hasonlít ehető rokonához, a lila tönkű pereszkéhez (Lepista personata), viszont annak csak a tönkje lilásan csíkozott, fák körül, de világosabb, füves helyen terem. Kalapjának és lemezeinek színe szürkés drapp, húsa is drapposan világosszürke.
Lila hagymatönkű pókhálósgomba (Cortinarius traganus) Termőhelye és ideje megegyezik a lila pereszkéével. Kalapjának és tönkjének színe is hasonló, lemezei viszont nem lilák, hanem eleinte okkeresen barnák, később rozsdabarnák, tönkjén mindig megfigyelhetők a felszakadozó rozsdavörös burokmaradványok, amelyek a fiatal gomba kalapját pókhálószerűen kötik a tönkhöz. Ezek a bélyegek az összes pókhálósgombafajra jellemzőek.
A szakirodalom több pókhálósgombafajt sorol az ehetők közé, de például a mérges pókhálósgomba (C. orellanus) a legsúlyosabban mérgező gombák közé tartozik, a legtöbb pedig nem ehető. Még a gombaszakértőnek sem könnyű meghatározni a családon belüli fajokat, ezért azt tanácsoljuk a kedves olvasónak, hogy fogadja meg a néhai marosvásárhelyi gombaszakértő, Málnássy László intelmét, és csak akkor szedjen ehető pókhálósgombát, ha azt már tökéletesen ismeri, vagy ha lehetősége van a gyűjtött gombát szakellenőrrel átvizsgáltatni.