Bolyai János ma 200 éve, 1823. november 3-án, Temesvárról keltezte azt a levelet, melyben közölte édesapjával, hogy sikerült megoldania a mindkettőjük által (sőt a korabeli európai matematikusok által) jó ideje boncolgatott paralellák rejtélyét:
„…olyan fenséges dolgokat hoztam ki, hogy magam elbámultam, s örökös kár volna elveszni; ha meglátja Édesapám, megismeri; most többet nem szólhatok, csak annyit: hogy semmiből egy új, más világot teremtettem; mindaz, valamit eddig küldöttem, csak kártyaház a toronyhoz képest”.
A zseniális gondolatoknak, a világot előrevivő eszméknek megvan a saját útjuk. Függetlenül attól, hogy megalkotójukat rajongva ünnepli környezete és könyvtárnyi méltatást írnak munkásságáról, vagy el nem ismerten éli le életét, és egyetlen ember kíséri ki őt a temetőbe. Ezek a gondolatok továbbgyűrűznek, a tudomány saját dinamikája szerint, más, csendben gondolkodó és alkotó tudósok agyában megteremtik a megfelelő szinapszisokat, és tovább alakulnak, formálva a világot, amelyben élünk. A Bolyai-elmélet megalkotásának hatalmas tudományos jelentősége van, bizonyára méltatják ezt ma hírneves matematikusok hírneves egyetemeken. Viszont nemcsak a nemeuklideszi geometria megszületését ünnepeljük ezen a napon, hanem a kreatív gondolkodás győzelmét, a keretek közül való kilépés bátorságát is. A mindenkori túllépést saját komfortzónánkon és környezetünk komfortzónáján, azoknak az új világoknak a megalkotását, amelyeket nem feltétlenül ért a körülöttük levő társadalom. Ünnepeljük a mindennapos munkát, amely eljuttat a felismerés pillanatáig, azt a keserves, kitörlésekkel és újraírásokkal teli több száz oldalt, amelynek nyomán megszületett/megszületik az „új világ”.
Sok helyen koszorúznak ma, beszédeket mondanak és tudományos ülésszakokat tartanak. Bár elismerem ezek jelentőségét, emellett legfontosabbnak a kutatóintézetekben, egyetemeken, iskolákban, múzeumokban folyó, mindennapi „ünneplést” tartom. Ezért is jó érzés a Bolyai Múzeum gondozójaként dolgozni, hiszen mi itt nap mint nap „megkoszorúzzuk” Bolyai János munkásságát, amikor bemutatjuk a múzeumot és a Bolyai-elméletet a világ minden részéről érkező érdeklődőknek; amikor kiszolgálunk a Bolyai-kutatóknak az olvasóteremben az itt őrzött több ezer oldalnyi Bolyai-kéziratból, vagy amikor az online térben hozzáférhetővé tesszük ezeknek az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság által digitalizált másolatát. Ünnepeljenek velünk az év bármelyik napján, jöjjenek el a múzeumba, nézzék végig a két Bolyai után maradt emlékeket, olvassák Bolyai Jánosra emlékező bejegyzéseinket a Teleki Téka Facebook-oldalán!
Az évforduló tiszteletére a páncélszekrényben őrzött Temesvári levelet november 3. és 10. között kiállítjuk a Bolyai Múzeumban.
Lázok Klára
