Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A kegyeletsértés akkor kezdődött, mikor a város „elvtárs” vezetői a ferences rendiek templomának és rendházának eltüntetése végett a Nemzeti Színház elhelyezését a barátok kertjébe javasolták. Ez a gondolat helytelen volt városrendezés (városkép) és közlekedés szempontjából.
A város akkori vezetőinek (szószólóinak) csak a templom és a csatlakozó rendház eltüntetése volt a fontos. A terület szabaddá tétele végett (a műemlék jellegű épületrészekre vonatkozóan) a római katolikus püspökség beleegyezésére volt szükség. Hogy az megszerezhető legyen, Radó Kálmán, a Tervezőintézet igazgatója csalafintasággal jelen sorok íróját mint műemlékekkel foglalkozót akarta elküldeni Gyulafehérvárra, hogy bizonyítsam be, hogy a templom és a rendház nem műemlék épület. Az igazgató elvtárs telefonon hívott le a szobájába, s elmondta nekem óhaját. Természetesen ellentmondtam, magyaráztam a két épület műemlék értékét, s azok lebontásával a főtér zártsorúságának megbontott jövőbeni kinézetét. „Na jó, akkor más megy Gyulafehérvárra” – hangzott a válasz. Úgy is történt, egy nem szakértő párttagot küldött a püspökségre, s én maradtam a továbbiakban a nehézségekkel.
A színház épülete rosszul elhelyezve felépült, s megbontották a főtér évszázados képét, a térhez egy teret kapcsoltak, zavaros beépítéssel.
A színház épülete ellen semmi megjegyzésem nincs, de fordított elhelyezéssel – a főhomlokzata, a bejárata az Iskola utca felé kedvezőbb lett volna, mint véleményezte sok vendég városrendező építész.
Immár két éve, hogy a Színház téren dolgoznak, a tér színes kerítéssel van elhatárolva, s a járókelők keresik a bejutási lehetőséget a célponthoz (színház, üzletek, kávézó, lakások).
Keresztes Gyula