2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Gondolatok a pjongcsangi téli olimpiáról

  • 2018-02-14 15:52:04

Nézem az olimpiát. Nonstop nézem, ki sem kapcsolom a tévét. Több csatornán is követhetők a versenyszámok, 15 sportág 102 versenyszámában.

Nézem az olimpiát. Nonstop nézem, ki sem kapcsolom a tévét. Több csatornán is követhetők a versenyszámok, 15 sportág 102 versenyszámában. Elcsodálkozik az ember, hogy mennyi új sportággal gazdagodott az olimpia az utóbbi 5-10 évben, és az emberi képzelőerő és kreativitás mennyi akrobatikát vitt be a téli sportokba. Ezekben a sportokban minden a vízzel, illetve a víznek egy módosult halmazállapotával, a jéggel, a hóval van kapcsolatban. Havon, jégen csúszkálnak, siklanak, ugranak a versenyzők a legkülönbözőbb módon. Itt minden mozgásforma, mint általános jellemző, az egyensúly függvényében történik. Változatos, szemet gyönyörködtető, a fizikai törvényekkel sokszor megmagyarázhatatlan – és nem is veszélytelen – mozgástevékenységeket láthatunk két héten át a dél-koreai Pjongcsangban. Ez a város a szervezés mintapéldája, gyönyörű létesítmények, szemet gyönyörködtető megnyitó, -15 fokon is mosolygós, kipirult arcú emberek integetnek a felvételeken. Minden rendezvényen tele lelátók, emberpróbáló futamok, hajmeresztő mutatványok, jó hangulat. Mindent meg szeretnék nézni, a biatlon, a sífutás próbáit, a skiatlont, a lesiklás számait, a szánkó, bobszámokat, a hódeszka (snowboard) akrobatikus mutatványait, a szöktetésekkel teli akrobatikus sít. A curling (jégteke) nem vonz annyira, de a jégkorong már közelebb áll hozzám. Váltogatom a csatornákat, most látom, hogy a síugrásban a nők is versenyeznek. Gyorskorcsolyázóként minden távot meg szeretnék nézni, hosszú pályás és rövid pályás (short track) futamokat 
egyaránt. Közben telefonálunk Balló Gézával, volt csapattársammal, aki mindenben olyan tájékozott, hogy utolérni nem lehet. Ő mindent tud: évekre leosztva minden eredményt, minden rekordot számontart. A gyorskorcsolya szerelmese maradt. Most is mondja, melyik futamon ki az esélyes. Elgondolkozunk, mennyire elkülönült a két gyorskorcsolyasport, teljesen más szabályokkal, de mindkettő látványosan szép. A hosszú pálya 500, 1000, 1500, 3000, 5000, 10000 méteres távjait mai napig uralják a hollandok, norvégek, németek, az északiak, gyönyörűség nézni, szinte úsznak a jégen. A rövid pályás short tracknek is nevezett korcsolyában többen rajtolnak egyszerre, és előfutamokban sorsolódik ki a döntőn való részvétel, itt a keletiek (Korea, Japán, Kína) az ászok, de a magyarok is szépen előretörtek. Mennyi taktika, gyorsaság, ügyesség szükséges, hogy megmaradj a pályán, a milliméternyi pengeélen, hogy el ne akasszanak, ki ne sodorjanak, hogy ki ne dobjon a centrifugális erő a kanyarokban. A korcsolya is rövidebb itt, és cipőrésze is módosult, a célnak megfelelően. Nem tudom elhessegetni azokat a gondolataimat, melyek a romániai gyorskorcsolyához kötnek, és melyek már csak emlékek, mert a hazai hosszú pályás gyorskorcsolyasport teljesen megszűnt, s helyét átvette a short track, mely csak pár városban tartja magát. 
A rossz gazdálkodás és a felelőtlenség rányomja bélyegét a romániai korcsolyaszövetségre. Eddig, ha szerényen is, de képviselve voltunk egy-két résztvevővel a világversenyeken, ma már ez is emlék, a műkorcsolya is az amatörizmus szintjén mozog. Most épp a jégtánc rövid programot nézem, melyben szigorú szabályok érvényesülnek, térképezett szinkron mozdulatok, a tökéletes összhang a zenével, a legkülönfélébb koreográfiákkal, gyönyörű mezekkel. Gyönyörű látvány. Minden kűr külön élmény. Az ember elgondolkozhat, hogy a produkciókat művészetként vagy sportként értékelje-e, szerintem mindkettőként, hiszen a műkorcsolya minden ága, egyéni és páros, vagy tánc, vagy akár kűr formációban határeset. Amennyire sport, legalább annyira művészet is. Azon is elgondolkozhatunk, hogy a könnyed mozgással végrehajtott gyönyörű kombinációk (melyek óriási élményt nyújtanak) mögött mennyi munka áll. Mennyi önfeláldozás, s amiről kevés szó esik, mennyi szakember együttes munkája fémjelzi! Mindannyian ott kellene álljanak a dobogó mögött, érmesük hátánál a díjazáson is. Az edző, a pszichológus, a menedzser, az orvos, a nutríciós szakember, a masszőr és még sorolhatnám. És itt nemcsak a műkorcsolyára gondolok, hanem bármelyik sportágra, mely ilyen szinten nyújt teljesítményt. A nagy harc az idővel, egyévi felkészülés pár századmásodpercért. Elérzékenyülünk, mikor a díjazáson nyakukba akasztják az érmeket, ám nem gondolunk arra, hogy mi van egy nemzetközi eredmény hátterében, mennyi tudomány, robotmunka, lemondás, ráfigyelés, törődés alapozza meg. Minden sportolónak, aki viszi valamire (és annak is, aki nem viszi semmire, de elszántan űzi) áldozatos életvitel, emberfeletti munka áll a háta mögött. Pontos időben kelni, feküdni, speciális előírásoknak megfelelően táplálkozni, rendszeresen orvosi vizsgálatokat végezni stb. Mértéktartás, az egészség állandó szinten tartása, a terhelés az edzések függvényében. Ha ezeket figyelembe vesszük, egy élsportolónak szinte nincs is magánélete, csak külön életvitele van, melyhez teljes egészében hozzááll a családja s az egész környezete. 
Mennyi munka, kín, fájdalom, lemondás, sérülés, műtét áll a szép eredmények, könnyű mozdulatok mögött. (Jevgenyij Pljuscsenko, az egyéni férfiműkorcsolya-számok világklasszisa, többszörös olimpiai bajnok műtéteinek számát 20 körülire taksálták.) Érdemes azon is elgondolkodni, mikor szinte hihetetlen eredmények születnek, hogy meddig emelhető még az emberi teljesítőképesség határa? Mennyi munka, tudományos kutatás, technika, taktika, felszerelés, pszichotréning stb. szükséges a még jobb eredményekhez? Ezt taglaltuk Balló Gézával, a 70-es évekbeli gyorskorcsolyás csapattársammal a versenyszámok, nagyszerű futamok alatt. Nézem az olimpiát, váltom a csatornákat, s az az érzés hatalmasodik el bennem, mintha a nemzetek közötti háborúk itt képviseltetnék magukat más formában, kitartó harcban, magas szintű felkészülésben, igazságos megmérettetésben, élénk színekben, tele energiával, lelkesedéssel. Megmosolyogtató számomra, hogy mennyire összekeveredtek a nemzetek: a keletiek nyugatra, a kínaiak, japánok Amerikába szerződnek, a versenyző abba az országba igazolhat le, ahol a legjobb feltételeket biztosítják a felkészülése érdekében. Nézzük a jég és hó magas bravúrjait, megéri rászánni az időt! 
Bogdán Emese

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató