2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Gonzalo Fernández de Córdoba, a diadalmas hadvezér

  • 2015-12-03 14:39:17

  • MTI

Ötszáz éve, 1515. december 2-án halt meg Gonzalo Fernández de Córdoba y Aguilar spanyol hadvezér, az egyesített fegyvernemek taktikájának bevezetője, akinek reformjai egy évszázadra biztosították a spanyol katonai fölényt Európában. 
 Egy spanyol arisztokrata család második fiaként született 1453. szeptember 1-jén. Mivel a rangot és a címet bátyja örökölte, előtte csak az egyházi vagy a katonai pálya maradt nyitva, s az utóbbit választotta. Tizenhárom évesen került a kasztíliai udvarba, ahol a IV. (Tehetetlen) Henrik király halála után, 1474-ben kitört örökösödési háborúban a király féltestvére, Izabella oldalára állt. A királynő sikerrel védte meg trónját fellázadt nemesei, az őket segítő franciák és portugálok ellen, Córdoba több alkalommal kitüntette magát a csatákban. Izabella Aragóniai Ferdinándhoz ment feleségül, amivel létrejött az egységes Spanyol Királyság.
 A két katolikus uralkodó a reconquista, az Ibériai-félsziget felszabadításának betetőzéseként 1480-ban az egyetlen, még mór uralom alatt álló terület, a granadai emirátus ellen fordult. Córdoba a tíz évig tartó, ostromokkal, rajtaütésekkel és ütközetekkel teli hadjáratban hadmérnöki ismeretekre is szert tett, és elsajátította a gerilla-hadviselést. Mivel megtanulta az ellenfél nyelvét, tagja volt a Granada végső megadásáról tárgyaló küldöttségnek is, a győzelem után szép birtokot kapott. A spanyolok 1492. január 2-án vonultak be az Alhambra várába, Boabdil, az utolsó emír szabadon távozhatott Marokkóba. A mórok megtarthatták vallásukat, vagyonukat, de a kikeresztelkedésre nem hajlandókat 1502-ben – akárcsak tíz évvel korábban a zsidókat – kiűzték Spanyolországból.
 A mór hatalom megdöntése és Amerika felfedezése után megerősödött Spanyolország nemcsak a tengerentúlon terjeszkedett, az európai nagypolitika színpadára is kilépett. Az 1494-ben kirobbant itáliai háborúk első évében VIII. Károly francia király 25 ezres seregével akadálytalanul masírozott végig a félszigeten, s elfoglalta Nápolyt. Kasztíliai Izabella ötezer katonát küldött az elűzött Frigyes nápolyi király segítségére, Córdoba vezetésével. A hadvezér első csatájában még vereséget szenvedett a nyomasztó túlerőben lévő ellenségtől, de aztán a calabriai hegyekbe visszahúzódva nagyobb ütközet megvívása nélkül, a granadai háborúban tanultakat hasznosítva felmorzsolta a franciákat, akik 1498-ban hazavonultak. Frigyes hálából hercegi címet adományozott Córdobának, a nép pedig attól kezdve csak „El Gran Capitán” (a nagy kapitány) néven emlegette.
 Córdoba 1500-ban a velencei hadak támogatásával elfoglalta a törököktől a jón-tengeri Kefalónia szigetét. 1503-tól ismét a Nápolyi Királyságban harcolt, ismét a franciák ellen, miután XII. Lajos felrúgta a spanyolokkal kötött megállapodást Nápoly felosztásáról. Már bevált taktikáját alkalmazva először kerülte a közvetlen összecsapást, ellenfele utánpótlási vonalait támadta. Az erősítés megérkezése után Cerignolánál csatát erőszakolt ki, és mindvégig védekezve megverte a háromszoros túlerőben lévő franciákat, majd fél évvel később Garigliano mellett a szokatlan téli hidegben hajóhidat építve kelt át a megáradt folyón, és éjszakai rohammal győzte le az ellenséget. Nápoly ezzel spanyol fennhatóság alá került, s 1713-ig a spanyol korona része maradt.
 Aragóniai Ferdinánd a diadalmas hadvezért nevezte ki a Nápolyi Királyság első alkirályának, de egyre féltékenyebb lett rá népszerűsége miatt. Izabella 1504-ben bekövetkezett halálával Córdoba elvesztette támaszát az udvarban, s 1507-ben visszahívták. Ezután már nem kapott új feladatot, „a nagy kapitány” 1515. december 1-jén halt meg Granadában.
 Córdoba a hadmezőn szerzett tapasztalatait hasznosítva dolgozta ki a korabeli hadviselést forradalmasító taktikáját. A gyalogos katonákat arquebusnak nevezett, kezdetleges muskétákkal szerelte fel, és a nagyobb hatékonyság érdekében – az addig megszokottól eltérően – erőit nem együtt, hanem a gyalogságot, a lovasságot és a tüzérséget külön-külön, de összehangoltan küldte harcba. A győzelem után az ellenség teljes megsemmisítésére törekedett, kitartóan üldözte a vert seregeket. Ő hozta létre az egy évszázadig szinte legyőzhetetlen spanyol gyalogságot, amelynek tábornokai keze alatt nevelkedtek, s szinte minden konkvisztádor őt tartotta példaképének.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató