Gyengül a civil szféra

Válsághelyzetben a nemkormányzati szervezetek

Egy jól működő demokratikus társadalomban fontos szerepük van a civil szervezeteknek, ugyanis kiegészítik, támogatják a kormányzati intézményeket, esetenként sikerül hamarabb reagálniuk bizonyos – külső körülmények miatt előállt – helyzetekre, rugalmasabban kezelnek olyan kérdéseket, amelyek közelebb állnak a lakosok elvárásaihoz, illetve  szakkonzultációval egészíthetik ki a hatóságok által javasolt elképzeléseket, terveket. Elméletben. Mert sajnos nálunk a gyakorlat helyenként mást mutat. 

A Marosszéki Közösségi Alapítvány 2011-ben jött létre több Maros megyei civil szervezet társulásával, azért, hogy elsősorban pénzforrásokat mozgasson meg, kezeljen és ajánljon fel más nemkormányzati szervezeteknek terveik megvalósítására. Az alapítvány ügyvezető igazgatója Gál Sándor, vele beszélgettünk a szervezet folyamatban levő projektjeiről, jövőbeni terveiről. 

– Nehéz időszakon vagyunk túl, és a válság még nem ért véget. A koronavírus-járvány óvintézkedései leállítottak mindenféle közösségi tevékenységet, majd a megszorítások megszüntetése után, alighogy fellélegzett a társadalom, kitört az orosz–ukrán háború, amelynek következménye az egyre mélyülő gazdasági válság, ami szintén befolyásolja a közösségi életet. Miként maradt talpon e nehézségek ellenére a Marosszéki Közösségi Alapítvány? 

– Talán annak is köszönhető, hogy a vírusjárvány alatt is működtünk. A szigorú zárlat idején függesztettük fel a tevékenységünket, miután enyhültek az óvintézkedések, igyekeztünk – a szabályok tiszteletben tartásával – megszervezni a munkát. Online hirdettük meg a már hagyományossá vált adománygyűjtő kört, amelynek célja, hogy különböző civil szervezetek projektjeire – versenytárgyalás formájában – támogatásokat gyűjtünk. Megszerveztük a hagyományos Bikeathont is, a kerékpáros adománygyűjtést. A járvány idején elmaradt ugyan a Critical Mass biciklis felvonulás, de igyekeztünk megtartani a rendezvényeinket, hogy ne szakadjon meg a folytonosság. Sajnos, amikor végre 2022-ben fellélegeztünk volna, kitört az orosz–ukrán háború, és ez újabb feladatok elé állított. Bekapcsolódtunk az ukrán menekültek megsegítését célzó gyűjtésbe. Sikerült 230.000 lejt gyűjteni, amit a MuresHubon keresztül átadtunk a menekültekkel foglalkozó Suryam Egyesületnek. A hatóságokat meglepte a menekülthullám, így kezdetben a civil szervezetek jobban mozgósították az erőforrásokat. Mi májustól augusztusig szerveztük meg a gyűjtést. A támogatási programot a közösségi alapítványok föderációja is felkarolta. Az OXFAM-on keresztül országos szinten erre a célra 800.000 dollárt bocsátottak a civil szervezetek rendelkezésre, ennek egy részét mi osztottuk ki. 

– Tudomásunk szerint az alapítvány számos civil szervezetet támogat különböző projektjeik kivitelezésében. Hány szervezet jutott 2022-ben pénzforráshoz a Marosszéki Közösségi Alapítványon keresztül?

– Még nem összesítettük a pályázatokat, eddig 47 különböző kezdeményezést támogattunk kisebb-

nagyobb összegekkel. Ez jóval több, mint az előző években, köszönhetően többek között annak, hogy a Lidl áruházlánc elindított egy országos támogatási programot, és a ránk eső összeget a kezelésünkre bízta. Egyelőre ebből Csíkszeredában oktatási és környezetvédelmi projekteket támogattunk, ugyanezt 2023-ban Szovátára vonatkozóan is meghirdetjük valamikor tavasszal. A pályázati keret 250.000 lej, a hozzánk érkező pályázatokat a mi csapatunk bírálja majd el. Ezenkívül tavaly márciusban szerveztük meg az adománygyűjtő kört, ahol három projektre sikerült pénzt megmozgatnunk, összesen mintegy 20.000 lej értékben. Tavasszal és ősszel szerveztük meg a Bikeathont Tekerj egy jó célért! jelmondattal. Ez jó kezdeményezésnek bizonyult, a benevezők a részvételi díjjal és az általuk megítélt hozzájárulással különböző szervezetek által benyújtott programokat támogatnak. A tavaly mindkét alkalommal 10-10 projektet karoltunk fel. Tavasszal 35.000, ősszel 10.000 lejt gyűjtöttünk össze. Az utóbbi emlékezetes rendezvénynek bizonyult, mert mindkét nap zuhogó esőben tekertek a benevezők, ezért jóval kevesebben jöttek el, mint tavasszal, de így is sikerült véghezvinni az akciót. 

2022-ben eldöntöttük, hogy létrehozunk egy speciális biztonsági alapot az alapítványnál, amelynek célja a különböző megnyert támogatások előfinanszírozása, az önrész biztosítása és az alapítvány készpénzkészletének biztosítása azokban az esetekben, amikor több projekt fut párhuzamosan. Különleges alkalmakkor a szervezet ideiglenes működését is ebből az alapból fogjuk finanszírozni. Erre 150.000–200.000 lejt különítenénk el. 

– A Marosszéki Alapítvány több éve felvállalta az alternatív közlekedési eszközök népszerűsítését, és ezért több kezdeményezéssel, konkrét tervekkel rukkolt elő. 

– A Mures Mobil mobilitási program keretében többször megszerveztük a Bringaakadémiát, ahol a gyerekeket oktatjuk a kerékpáros – és nem csak – közlekedési szabályokra. A Bikeathon is ennek az eszköznek a népszerűsítését segíti elő, ajánlottunk reggelit a város különböző pontjain a kerékpárral közlekedőknek, és sorolhatnánk tovább a példákat. Szorgalmazzuk a kerékpárutak létesítését elsősorban Marosvásárhelyen, és azt is elismerem, hogy sokkal türelmetlenebbek vagyunk ezen a téren, mint ahogy az elképzelések valóra válnak. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy a hatóságok nem hangolják össze ezeket a terveket, a papírra fektetett elképzelés nem felel meg a terepen levő helyzetnek. Az előző polgármester a kampányhajrában előterjesztett egy kerékpárúttervet, amely a Poklos-patak mentén haladt volna. Kérésünkre a helyi tanács nem fogadta el a projektet, hiszen úgy gondoltuk, több helyen javításra szorul. Egyrészt nem volt tisztázva, hogy a patakmeder, illetve a part egy része kinek a tulajdona – a városé vagy a Román Vizek ÖV-hoz tartozik? Lejártuk az útvonalat, és a helyszínen azt láttuk, hogy például a Tudor negyedben, a gyógyszergyár mögött nem lehet a parton továbbhaladni, erre is megoldást kell keresni, vannak helyek, ahol a tervezett nyomvonalra garázst építettek, ezeket le kellene bontani, és sokan azt is kifogásolták, hogy túl keskeny mind a kerékpár-, mind a gyalogossáv, és emiatt balesetveszélyes. Nem értettünk egyet a biciklikölcsönző kihelyezésével sem. Nem ellenezzük, sőt támogatjuk ezt a módszert, csak nem látjuk értelmét beüzemeltetni, ha nincs erre megfelelő kerékpárút-hálózat a városban. Ezeket a javaslatokat benyújtottuk. Aztán jött a váltás. Soós Zoltán kampányprogramjában is szerepelt a Poklos-patak menti kerékpárút kiépítése. Nemrég újra terítékre került, hiszen a helyreállítási alapból is finanszírozható a  kivitelezése. Az erre előkészített és benyújtott projektet nem láttam, nem tudom, hogy figyelembe vették-e a javaslatainkat. Még mindig nem tudjuk, hogy a nagyobb útkereszteződéseknél – Poklos-patak, Dózsa György utca – miként folytatják a kerékpársávot, és számos más kérdés is felmerülhet még. 

– Nemrég sikerült városi mobilitási fórumot szervezni, amelyen részt vettek a civil szervezetek mellett a különböző hatóságok, döntéshozók képviselői is. Született-e valamilyen konkrét döntés a megbeszélést követően?

– A találkozónak az volt a célja, hogy működjünk együtt a mobilitási tervek kidolgozásában, kivitelezésében, népszerűsítésében részt vállalókkal, legyen egy állandó párbeszéd, amivel a civil szervezet javaslatait is figyelembe véve javítanak a konkrét terveken, elképzeléseken. Ezért javasoltuk a városi mobilitási terv kivitelezését megfigyelő bizottság létrehozását, akár havi találkozókkal. Javasoltuk az országos hálózatot is magába foglaló, peremtelepülésekre kiterjedő kerékpárutat kidolgozó mestertervet. Elhangzott az is, hogy a háromméteresnél szélesebb járdákon hozzanak létre a gyalogosokkal közös kerékpársávot is, amivel főleg az iskolába igyekvők kerékpárforgalmát tennék biztonságossá. Kértük, hogy jelezzék a biciklisek számára veszélyesebb szakaszokat, útkereszteződéseket. Továbbá egyes utcákban kerékpársávok kijelölését javasoltuk. A januárra tervezett fórumon bemutatjuk a Brăila – Eminescu – Mărăşti – November 7. útvonalra tervezett biciklisáv-javaslatot. 

Reméljük, hogy sikerül jobb belátásra bírni azokat az intézményeket, hatóságokat, amelyek különböző – többé-kevésbé indokolt – okok miatt kifogásolják egyes helyeken a kerékpársávok létesítését. 

– Ismerjük el, hogy ameddig nem biztonságos a kerékpáros közlekedés, addig minden erőfeszítés ellenére kevesen mernek bringázni, főleg csúcsforgalomban, amikor a gépkocsik között kell lavírozni. Egyik lehetőség a tömegközlekedés használatának népszerűsítése lenne.  

– Több utcában felmértük a forgalmat, és javaslatokat tettünk, azt sem tagadhatjuk, hogy a polgármesteri hivatal igyekszik tehermentesíteni a forgalmat. Véleményünk az, hogy ameddig nem létesítenek autóbuszsávot, ahol a járművek akadálytalanul közlekedhetnek, kevesen választják a buszt a saját gépkocsijuk helyett. Ha busszal is ugyanannyi idő alatt lehet bejutni a város pereméről a főtérig, mint személygépkocsival, akkor senki sem ül fel az előbbire. A buszsáv kiszámíthatóbbá teszi a járművek közlekedési időpontját, és amennyiben a menetrend szerint járnak majd a buszok, remélem, mind többen választják a buszozást. 

– A nyáron közlekedésmérő eszközt szereltek a Kárpátok sétányi gyaloghídra (fotó). Milyen céllal készült a felmérés?

– Arra voltunk kíváncsiak, hogy hányan használják ezt a hidat, ugyanis az a tapasztalatunk, hogy nagyon sokan kerékpároznak a Maros töltésén, és ez jó példa lehet arra, hogy a folyópartot is bekapcsolják egy esetleges kerékpárútba. A felmérés szerint naponta mintegy 500-600-an kerekeznek erre. Reggel és délben nagyjából ugyanannyian lépték át mindkét irányban a mérőműszert, ami azt jelenti, hogy elég sokan jártak munkába és vissza kerékpárral. Késő délután is nagyobb lett a forgalom, ez igazolja, hogy sportolásra, kikapcsolódásra is sokan használják a part menti útvonalat, illetve a hidat. Szorgalmaztuk, hogy szélesítsék ki, hiszen nem tud egymás mellett elhaladni a kerékpáros és a gyalogos. A híd az Aquaserv tulajdona, így az esetleges beruházást a vízszolgáltató kell elvégezze. Tudomásom szerint jelenleg készül az erre vonatkozó terv. 

– Milyen nagyobb akciót kezdeményez idén a Marosszéki Alapítvány? 

– A gazdasági helyzetre való tekintettel nem tervezünk többet, mint amit meg tudunk valósítani, folytatjuk a korábbi rendezvényeinket. Amint említettem, március elején szervezünk egy újabb adománygyűjtő kört. Tavasszal lesz a Swimathon, hiszen ez az utóbbi időben elmaradt, természetesen lesz tavaszi és őszi Bikeathon. Egy újabb kampányt is indítanánk. A Bringázz az iskolába, bringázz a munkába! kezdeményezéssel szeretnénk a jelmondatba foglaltakat népszerűsíteni. Meghirdetjük a Lidl-pályázatot, folytatjuk a Stiinţescu oktatási projektet. 

– Csökkent-e az adakozási, adományozási kedv a válság miatt?

– Az igazi kihívás a civil szervezeteknek az, hogy megtartsák az adományozókat, támogatókat. Az a tapasztalat, hogy két-, háromévente újabb ötletet, projektet kell kitalálni, mert egyes kezdeményezések kifulladnak. Sajnos nálunk gyenge még a civil szféra. A civil szervezetek számára a legnagyobb kihívást a fenntartási költségek előteremtése jelenti. 

– Vannak-e önkéntesek? 

– Az önkéntesek megszólításának titka, hogy fenn tudjuk tartani az érdeklődésüket egy-egy téma, projekt iránt. Ha keresünk embereket, találunk.  Azért is említettem, hogy gyenge a civil szféra, mert nem sikerül elég erőforrást megmozdítani azért, hogy a szervezetek alkalmazottait javadalmazzuk. Csak úgy lehet szakszerű egy civil szervezet, ha alkalmazottakkal dolgozik. Azok a szervezetek, ahol sikerült így megszervezni a tevékenységet, és megfelelő erőforrást biztosítani erre, fennmaradtak. Jó lenne, ha a támogatásokra vonatkozó jogszabályt még civilbarátabbá tennék a döntéshozók. Mindemellett a közgondolkodáson, a felfogáson is változtatni kellene, mert a rendszerváltás után eltelt 33 év alatt sem érte el a civil szféra azt a társadalmi megbecsülést, amely a tőlünk nyugatabbra levő országokban tapasztalható.