Gyerekcipőben jár a közös európai hadiipari politika
A német–francia EADS és a brit BAE-Systems fúzióját célzó tervek kudarca újból rávilágított arra, milyen távol vannak a politikai valóságtól azok a fogadkozások, amelyek szerint mélyebb európai együttműködésre van szükség a hadiiparban – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
A német–francia EADS és a brit BAE-Systems fúzióját célzó tervek kudarca újból rávilágított arra, milyen távol vannak a politikai valóságtól azok a fogadkozások, amelyek szerint mélyebb európai együttműködésre van szükség a hadiiparban – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Alexander Weis, az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) korábbi főnöke a német újságnak nyilatkozva rámutatott: az európai államok minden egyezsége és megállapodása ellenére, amely szerint a hadiipar területén egyre inkább közösen akarnak fellépni, nincs érdemi előrelépés ezen a téren.
Sem az EU-tagállamok tavaly elfogadott szándéknyilatkozata, amelynek értelmében fegyverzeteiket a „pooling and sharing”, vagyis a csoportosítás és megosztás jegyében fejlesztik, sem a NATO-nak a „smart defence” (okos védelem) melletti kiállása nem hozott érdemi előrelépést – állítja Weis. Mindkét címszó mögött inkább „politikai lózungok húzódnak meg, amelyeknek tartalma máig roppant homályos” – fogalmazott az egykori EDA-igazgató a patinás hadtörténeti és hadtudományi kiadó, a Mittler-Verlag Berlinben rendezett stratégiai tanácskozásán.
Példaként említette, hogy az EU nemrég a pooling and sharing címszó alatt vonta össze mindazokat a projekteket, amelyekben egyes tagállamai már évek óta együttműködnek – részben az EDA segítségével, illetve annak ösztönzésére. Ide tartozik például a helikopterpilóták kiképzését szolgáló európai program, amely 2008-ban kezdődött vagy a tengerek fölötti ellenőrzésben zajló együttműködés programja.
A pooling and sharing koncepciója – amelynek „szülőanyja” szintén az EDA volt – ráadásul elsősorban a katonai együttműködésre vonatkozott, vagyis a nemzeti haderők közös tevékenységére és meglévő fegyverzeteik összehangolására. Az uniós tagállamok politikai együttműködésének, tehát fegyverek és berendezések közös fejlesztésének vagy a katonai képességek egymás közötti felosztásának viszont változatlanul nincsenek meg a politikai feltételei – mutatott rá Weis. Ezen az európai pénzügyi válság által kiváltott takarékossági kényszer sem változtatott.
Weis kiszámította, hogy az uniós tagállamok védelmi költségvetéseinek összege 2007 és 2010 között tíz százalékkal csökkent (abszolút számokban 194 milliárd euróra). Ugyanebben az időszakban viszont nem mutatkozott érdemi előrelépés a hadiipari együttműködés terén.
Az új fegyverrendszerek és katonai berendezések kifejlesztését és beszerzését célzó közös európai megoldásoknak továbbra is gátját képezi a „nemzeti önzés” és – Weis szavaival – a „vezető szerepre támasztott tolakodó francia igény”.
