Gyerekjáték

– mondják sokszor a köznapi beszédben, ha valamiről azt a hatást akarják kelteni, hogy könnyű. – Hát az semmi, gyerekjáték, meg lehet csinálni! Ha azonban komolyabban belegondolunk a mai gyermekjátékokba, és itt nem a mozgásos játékokra utalok (amelyek szintén megérdemelnének egy eszmefuttatást), hanem az üzletekben vásárolható, rengeteg színben és formában pompázó, százezer funkciót betölteni akaró játékokra, melyek arra hivatottak, hogy lekössék a gyerekek figyelmét, kifejlesszék érzékszerveiket, hosszabb távon (esetleg) neveljék valamilyen hatás kapcsán. Mert a hatás megvan, és szinte azt is mondhatjuk, hogy gyereket játékáról… Eszembe jut egy jelenet, egyik moldvai utazásom alkalmával, mikor egy négyéves gyerek az utasokra lövöldözött a vonaton. Újdonsült puskájával, melyet a mamától kapott, ezt játszotta. Rendre kinyírta az utasokat. – Te-am omorât! – kiáltotta, mikor eléd állt, és sorozatot lőtt a melledbe. Voltak, akik szórakoztak a játékon, sőt olyanok is, akik bekapcsolódtak (ültükben elvágódtak, mímelve, hogy meghaltak), ám a többséget zavarta a több mint egy órán át tartó éktelen puskaropogás, hangzavar. Anyuka viszont ezalatt nem zavartatta magát, rá se szólt a csemetére, vagy meg se gondolta, hogy esetleg zavarhat másokat, szelíden fejtette a keresztrejtvényét, és süket volt a megjegyzésekre. Szerencsére leszálltak puskástól egy óra ropogtatás után (no comment). Sokszor ajándékba jön a játék, s ajándék lónak ne nézd a fogát… – tartja a mondás, de a haját, illetve a sörényét nézheted, s csodálkozhatsz, hogy rózsaszín vagy lila. Rózsaszín a lovacska is, vagy a kis póni, elemes, nyerít is egészen érdekes hangon, láttam már ilyent is. Nagy népszerűségnek örvendenek az elemes játékok, mert hangokat hallatnak, s érdekes módon a gyerekek kedvelik is valamennyit. A kérdés csak az, hogy mennyire élethűek, mennyire utánozzák a valóságot, vagy mennyire teremtenek kinézésükkel, formájukkal egy másik valóságot a gyerekben (ismert példa a lila tehén a csokiról, vagy a darázsderekú Barbie baba, amelyet annyira átörökölt a divat, hogy a tévésztárok mai napig utánozzák a kinézését). Rohanó, eredménykényszeres világunkban az érződik, hogy a kisgyerekeknél is már sok szülő (tisztelet a kivételeknek) nagy elvárásokat támaszt. Dicsekszenek az anyukák (élettani ismeretek hiányában), kinek a gyereke áll fel hamarabb, vagy van aki már 4 éves korában idegen nyelvre akarja taníttatni, s a játékok is ezt tükrözik agyonzsúfolt forma- és színvilágukkal. Minél több funkciót betölteni, minél jobban és hosszabb ideig lefoglalni a gyerek figyelmét. Az eredmény pedig legtöbb esetben pont a fordítottja, hogy ezeket a játékokat hamar megunják, érdeklődésük kimerül, és valami olyant keresnek a környezetükből, ami egyszerűbb és természetesebb, lehetőleg alakítani is lehet. Nem akarok nosztalgiázni, gyerekkorom rongybabáira gondolva, vagy azokra a játékokra, melyeket testvéreink, szüleink, majd mi magunk csináltunk. Ma mindent készen kapnak a gyerekek, ám hála egyes játékkészítőknek, olyan játékok is megjelentek, amelyeket természetes anyagokból készítenek, és melyek alakíthatók, formálhatók, de amelyek korántsem olyan népszerűek, mint nagy zajt keltő, sok funkciót betöltő műanyag társaik. Lássunk akkor most egy olyant, amelyet katicabogárnak tituláltak (én inkább horrorkaticának nevezném). Ez a szerkentyű is műanyag, gurul, és formájában, méreteiben úgy fest, mint egy tengeralattjáró. Sárga feje van, melyre a mosolygó internet matrica van rajzolva, piros potrohán négy fehér pont. Szárnyai felemelkednek, mikor gördül. Három pár láb helyett félkör alakú akasztók, más-más színűek. Első bal oldali lábhelyettesítő félgömb alakú, világoskék, közepében fehér gombon sárga csillag. Ezt ha megnyomod, a katica zongorázik, s közben görög előre. Másik első lába narancssárga félgömb, tetejében zöld fogaskerék, ez nem zongorázik, csak ott van. Második bal oldali lába: narancssárga félkörös akasztó, rajta három zörgős karika, zöld, fehér és rózsaszín. A jobb oldali lábhelyettesítő szintén akasztós, de citromsárga félkör, rajta pedig sárga-lila-fehér zörgőcskék. A bal hátulsó, egy műanyag gömb, átlátszó, mint az üveg, benne sokszínű műanyag gömböcske zörög. A jobb hátulsó két lila kar között forgó, fele sárga, fele zöld labda. Amikor elindítod, a ráakasztott zörgentyűk egyszerre mind működésbe lépnek. Itt a vége (végre), fuss el véle. Nem is lenne baj ezzel a multifunkcionális, sokszínű zörgentyűvel, hisz ha meggondoljuk, nem is riasztó, csak át kellene nevezni valami másnak, formája után, mondjuk holdkompnak vagy ten-geralattjárónak, de semmiképpen sem katicabogárnak. 

Bogdán Emese