A gyermek nyelvtanulása
Sok szülő számára a gyermek első szavai (melyeket egyéves kora körül ejt ki) jelentik a nyelvi fejlődés első, valódi bizonyítékát: a gyermek "beszélni kezdett", mondják.
Sok szülő számára a gyermek első szavai (melyeket egyéves kora körül ejt ki) jelentik a nyelvi fejlődés első, valódi bizonyítékát: a gyermek "beszélni kezdett", mondják. Ez a felfogás azonban figyelmen kívül hagyja az első évben végbemenő jelentős fejlődést: enélkül nem jelenhetnének meg az első szavak sem. Három területen kell bekövetkeznie fejlődésnek: a hangadásban, a beszédészlelésben és az interakcióban.
A születés és a tizenkettedik hónap között a csecsemő hangadási képessége hatalmas változáson megy keresztül, és több fejlődési szakasz különböztethető meg: az első szakasz a születést követő nyolcadik hétig tart, amikor megjelennek az elsődleges biológiai hangok.
Az első hetekben a csecsemő hangjai közvetlenül biológiai állapotát és tevékenységét tükrözik. Az éhség-, fájdalom- vagy kényelmetlenségérzet okozta sírást és kiabálást reflexes hangadásnak nevezik. A lélegzés, az evés, a kiválasztás és az életműködés más testi tevékenységei vegetatív zajok sokaságát hozzák létre: a szopás, a nyelés, a köhögés, a böfögés hangjait. A csecsemő reflexes sírását alaposan tanulmányozták.
A normális „alapsírás” egy másodperces lüktetések rövid szünetekkel tagolt sorozatából áll. A hangszalagok erősen rezegnek, és a hangmagasság minden lüktetés után hirtelen leesik.
A hangminőség az a magánhangzóéhoz hasonlít.
Ebben az életkorban nem könnyű világosan elkülönülő funkciókat tulajdonítani a sírásoknak. Az éhség és a fájdalom okozta sírást általában nem lehet egymástól megkülönböztetni, bár a fájdalom okozta sírás gyakran görcsösebb és eltérő ritmusú. A kényelmetlenségérzetből fakadó sírás rendszerint rövidebb (fél másodperc), és rövid sorozatokban fordul elő. A vegetatív zajok még rövidebbek (negyed másodperc), és több mássalhangzószerű hangot tartalmaznak. E korai hangoknak még nincsenek nyelvspecifikus tulajdonságaik. Van azonban néhány, a későbbi beszédéivel megegyező sajátosságuk. Légáramlási mechanizmus állítja elő őket, a hangadásnak
ritmusa van, a hangszalagokat használva különböző hangmagasságok jönnek létre: ezek mind a későbbi beszéd alapvető jellegzetességeihez tartoznak.
A második szakasz (8-20. hét): a gőgicsélés és nevetés megjelenésének időszaka.
A hatodik és a nyolcadik hét között kezd el a csecsemő gőgicsélni, általában nyugodt állapotban. A gőgicsélés hangjai a sírással párhuzamosan fejlődnek, fokozatosan egyre gyakoribbak és változatosabbak lesznek, ahogy a gyermek reagálni kezd anyja mosolygására és beszédére. A gőgicsélés csendesebb, alacsonyabb hangfekvésű és dallamosabb, mint a sírás. Rendszerint egy rövidebb, magánhangzószerű hangból áll, melyet egy, a száj hátsó részében képzett mássalhangzószerű hang előz meg. A gőgicsélés hangjai között sok az orrhang. Később a csecsemő összefűzi a gőgicsélő hangokat, gyakran tíz vagy több hangot is egy alkalommal.
A hangsorokat a gyermek nem ritmikusan ejti, és még hiányoznak az egyértelmű hanglejtéssémák. Néhány sorozat (például ga és gu) azonban már hasonlóságokat kezd mutatni a későbbi szótagokkal. A negyedik hónap táján aztán
megjelennek az első torokból képzett kuncogások és nevetések is. A gőgicsélés időszakában a csecsemő próbálgatni kezdi a beszédhangok képzéséhez szükséges tevékenységeket: vízszintesen és függőlegesen is mozgatni kezdi a nyelvét, és ezzel összehangolva használja a hangszalagokat. Gyakoriak lesznek az ajakmozgások és a nyelvnyújtogatások, ami egyfajta utánzás lehet. A harmadik szakasz (20-30. hét) a játékos hangadás kezdete, amelynek hangjai biztosabbak és hosszabbak, mint a gőgicséléséi. A legtöbb szegmentum hossza meghaladja az egy másodpercet, és sűrűn ismétlődő mássalhangzó + magánhangzó sorozatokból áll. A szegmentumok hangfekvése rendszerint magas. Igen sokféle hangzóminőség észlelhető a hangadásokban, többek között a száj különböző részein képzett orr- és réshangok. E hangok megjelenési sorrendje egyénenként nagyon eltérő lehet, s a tevékenység középpontja ezen szakaszban gyakran változik: az egyik nap mondjuk leginkább a nyelvcsappal képzett (uvuláris) hangok hallhatók, egy másik napon pedig ajakhangok (labiálisok). Idővel a hangok hosszabb sorozatokban kapcsolódnak össze, s így létrejönnek az első gagyogó megnyilatkozások.
Az időszak tevékenységei elsősorban gyakorlásul szolgálnak, aki azonban figyelt már meg ilyen korú csecsemőt, láthatta, hogy egyúttal rengeteg örömöt nyújtanak szülőnek, gyereknek egyaránt.
A téma tárgyalását a Nyelvünk következő számában folytatjuk.
Forrás: David Crystal: A nyelv enciklopédiája
