Olvasom a hírekben, látom a tévében a jelentéseket arról a sajnálatos eseményről, amely nemrégiben történt a szomszédos országban. A hír mondhatni – és sajnos – banális, ám ha a körülményeit, pláne a következményeit nézzük, nem az. Egy autóbalesetről van szó, amelyben három gépkocsi volt érintett Szerbiában, nem messze – mindössze tíz kilométerre – a román határtól. A balesetben érintett három jármű közül kettő hazai autó, utasai egy táncversenyről tértek haza. Az egyik autóban utazott a versenyt aznap megnyerő nyolcéves kislány és a szülei, a másik autóban ugyancsak a versenyen részt vevők és hozzátartozóik, míg az autók előtt haladt a tánckart szállító autóbusz. A baleset körülményei nem világosak, annyi bizonyos, hogy egy adott pillanatban egy részeg szerb sofőr által vezetett gépkocsi áttért a szemközti sávba. Az elöl haladó autó sofőrje ki tudott térni az ütközés elől, a másodiké már nem – ebbe csapódott bele a szerb által kormányzott (?) gépkocsi. Az ütközés következtében a táncversenyt megnyerő kislány és harmincéves édesapja elvesztette eszméletét, a szerb elmenekült (később elfogták).
Ami e balesetet különösen szomorúvá és megdöbbentővé teszi, az a hatóságok reagálása. Az érintett kislány édesanyja a hazai mentőket hívta, a mentőszolgálat azonnal ki is küldött két autót a helyszínre. A mentőszolgálat tudatta a határrendészettel, hogy két autó bevetésre indul, a határ román oldalán félre is állították a forgalmat, és szabad előremenetelt biztosítottak a mentőautóknak, ám a szerb oldalon megállították őket. Az egyik autóban ülő orvosoknál nem volt útlevél, így nem engedték tovább őket. Amint azt az orvos nyilatkozta, könyörögtek nekik, lediktálták a személyi számukat, mégsem voltak hajlandók a két mentőautót átengedni. Végül majd félórányi feltartóztatás után voltak szívesek útjukra bocsátani őket. Ameddig a mentőautók a helyszínre értek, a kislány és édesapja meghalt.
Persze, van hivatalos magyarázat, miszerint ilyen esetben a célország hatóságai egyáltalán nem kötelesek átengedni a rohamkocsit; vagy hogy ez csak az adott ország kérésére történhet; az adott orvosi cselekményeket az adott országban is engedélyezni kell; az orvosok követték el a legnagyobb hibát, mert nem volt náluk személyi igazolvány, és ez mind igaz. De ha humánus oldalról közelítjük meg a dolgot, ha csak egy picit is belehelyezzük magunkat annak az édesanyának a helyzetébe, aki haldokló férje és leánya mellett hiába várja a mentőket (majd megtudja, hogy azok milyen okból nem érkeztek meg), és akinek tehetetlenül végig kell néznie pár bürokrata határőr istenkomplexusa miatt a halálukat, akkor egyrészt örülhetünk annak, hogy az ország nyugati határain (végre) megszűnt mindennemű ellenőrzés, másrészt elgondolkodhatunk azon, hogy vajon ilyen esetben a törvény van érettünk, vagy mi vagyunk a törvényekért?
További kommentár, azt hiszem, felesleges.
