Számos, egykor közismert, a gyógyászatban népszerű és gyakran alkalmazott növény, növényi rész ma már alig ismert vagy éppen teljesen ismeretlen.
A segesvári gyógyszertári múzeumban látható az a 19. század elején készült henger alakú faedény, amelynek latin nyelvű felirata FABAE TONCAE, magyarul tonkabab. Erdélyben ez a növény, illetve a termése ma jószerével ismeretlen, bár Európa néhány országában az utóbbi években, évtizedekben egyre ismertebbé válik, cukrászati különlegességként, krémek, csokoládék, desszertek összetevőjeként. A tonkabab összetett aromája egyaránt idézi a vaníliát, a keserűmandulát, a fahéjat és a szegfűszeget. Mondják, hogy aki egyszer megkóstolja, biztosan keresi a következő alkalmat rá.
A pillangós virágú növények csoportjába tartozó, hatalmasra növő tonkafa Dél-Amerikában őshonos, az Orinoco-medencében – Brazília, Venezuela, Francia-Guyana államokban –, és nagy mennyiségben termesztik a nyugat-afrikai Nigériában. A tonkafa neve is Dél-Amerikában volt ismeretes, de a világ más tájain kumarufának is nevezik. A fa hüvelyes termésében található az értékes mag. Termőterületein a tonkababot úgymond „mágikus” tulajdonságai miatt is tisztelet övezi.
Két-három évszázaddal korábban élt elődeink a tonkababot vágyfokozó, bódító, depresszióellenes hatása miatt használták. Hatóanyagát, a kumarint az 1830-as években azonosították és állították elő kristályos formában először. A kumarin véralvadásgátló, vízben nehezen, alkoholban könnyen oldódó anyag. Nagyobb mennyisége az emberi szervezetben súlyos véralvadási zavarokat, májkárosodást okoz. 1950-ben végzett kísérletek nyomán, biztonsági okokból tiltották meg világszerte a tonkabab használatát. A későbbi években (1970 után) pontosabb és megbízható kutatási eredményeknek köszönhetően a legtöbb országban lekerült a tiltólistáról. Kis mennyiségben (2 mg/1 kg élelmiszer) a legszigorúbb előírások is engedélyezik használatát. A tonkabab élelmiszeripari alkalmazása kumarintartalma miatt az Egyesült Államokban jelenleg is tiltott.
A kumarin véralvadásgátló anyag származékait kumarinoknak nevezzük. Ilyenek például az acenokumarol és a warfarin. Ezeket a gyógyászatban mélyvénás trombózis, tüdőembólia esetén kezelésként és megelőzésként is alkalmazzák. Ezenkívül szívritmuszavarok, vérrög-kialakulás megelőzésére, műtétek esetén a vénás trombózisok megelőzésére, szívinfarktus után szokták adni, rendszeres (!) véralvadékonysági vizsgálat mellett. Nem szabad szedni kumarinokat vérzés, vérzékenység, terhesség, szoptatás alatt. Bármilyen mellékhatás megjelenését jelezni kell a kezelőorvosnak.
Napjainkban a tonkababot az élelmiszeripar, a parfüm- és dohányipar hasznosítja. Európában a kumarint előzetesen nagy koncentrációjú alkoholos oldatban, majd rumban kivonják a fa terméséből. Ezután az immár ráncos tonkababot kiszárítják, őrlik, aprítják és csomagolják. Az így nyert – meglehetősen drága – fűszert aprósütemények, piskóták, kalácsok, csokoládék, torták, fagylaltok, üdítőitalok, rágógumik ízesítésére használják. Cukrászati különlegességként krémek, desszertek összetevőjeként egyre ismertebbé válik.
Többszöri forrázást, áztatást követően teát is készítenek belőle, amelynek immunerősítő, depresszióellenes, vágyfokozó hatást is tulajdonítanak.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
