Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Életünk állandó változás, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, melynek mi vagyunk az irányítói. Ha valamit nem jól teszünk, nem helyesen gondolkodunk, ha az állandó változás mellett tetteinkben, gondolatainkban „rögzültté” válunk, megbetegszünk. A betegségeket genetikai örökségünk is nagymértékben befolyásolja, de a megbetegedés formájának, helyének több lehetősége is van életünkben. A technikai fejlődés során van egy terület, mely nemhogy fejlődne, de jelentős pusztító mechanizmusát érezzük nap mint nap. A természeti környezettől mint éltető tiszta elemtől való elfordulást, a környezetszennyezést és önmagunk mérgezését jelenti. Lelkiségünket is folyamatosan szennyezzük, mérgezzük (irigység, frusztráltság, önimádat, beképzeltség, gőg), és mindez komoly akadálya lelki érésünknek, fejlődésünknek, sajátos egyéni küldetésünk beteljesítésének. Ilyen táptalajon szellemiségünk gyerekcipőben jár.
Az ősi kínai jin – jang elv mellett, mely az energia minőségét jelöli, szem előtt kell tartanunk, hogy ezen energiák áramlását gondolkodásunk és lelkiségünk minősége határozza meg. Éppen ezért a fizikai test betegsége a helytelenül áramoltatott energia megnyilvánulása testünkben. Szervezetünk több millió sejtje végzi állandóan feladatát, bennünket szolgálva, észrevétlenül. Érzékeink tudomást sem vesznek róla mindaddig, amíg a homeosztázis (a belső környezet állandósága) egyensúlyban van, és biztosítja szerveink normális működését. A test nem betegedhet meg, hiszen nem rendelkezik önálló döntési szabadsággal, csak tükrözi „tulajdonosa” mindenkori tudati állapotát.
A tüneti kezelés, mely az okok figyelmen kívül hagyása mellett a megbetegedést tüneteiben, illetve azok megszüntetésében fejti ki, helytelen. A gyógyulni vágyót, ha kéri, igényli, segíteni kell, hogy felismerje az okokat, de igazán és tartósan, eredményesen csak a beteg gyógyíthatja meg önmagát. Ez a gyógyítás, gyógyulás biokémiája. A tudat hat a testre, a test jelzései visszahatnak a tudatra. A betegség maga kényszerítő erőt is hordoz önmagában: a gyógyulás kényszerét mint lehetőséget a fejlődésre. A választás viszont rajtunk áll szabad akaratunk szerint. Sokszor nem halljuk meg a betegség üzenetét. Ilyenkor az élet keserű piruláit kóstoltatja meg velünk. Ha vevők vagyunk üzenetére, minőségi változásokon mehetünk át. Amikor nem vagyunk képesek tartani az ezáltal nyert energiaszintet, újabb betegség lesz osztályrészünk. Tehát sajátos fejlődésünk útján a betegség üzenetének a megértése a továbblépésünk záloga. Ennek következtében a betegség a pirulák szedésével múlik el, a tudati szintre való eljutás, megértés, integrálás helyett újra megbetegedünk. Valakire egész életen át tartós meghűlés, másra emésztőszervi, ismét másra ivarszervi megbetegedés jellemző. A „csak” gyógyszerszedés hárítás is egyben. Sokan nem is akarnak változtatni helyzetükön. Érzelmi szinten a legnagyobb ellenség a félelem, annak összes következményével. Aki fél, aki nem hisz, az fejlődésre képtelenné teszi önmagát. Az embernek tudomásul kellene venni, hogy az egészsége megőrzéséhez, illetve betegsége meggyógyításához mind fizikai, mind szellemi, mind lelki szinten elvégzendő feladata, fejlődési lehetősége van. E három szint gyógyulásának egyik segítői lehetnek a gyógynövény alapú gyógynövények. Zárszóként fontos tudni, hogy az egészség nem állapot, hanem folyamat, mely megfelelő életmóddal javítható.