Ebben a választásokat megelőző gyorstalpaló kampányban feltűnően kevés szó esett az egészségügyről, helyi szinten is eltörpült a téma az utak, a biciklisávok, a parkolók, a közművesítési tervek, a beruházások és egyéb hasonlók mellett. A nagypolitikában még nagyobb csend honol, a politikusok nem nagyon „piszkálják” az egészségügyi témákat. Valamiféle kényszertől hajtva szerdán Alexandru Rafila egészségügyi miniszter megnyilvánult. Nagy „felfedezést” tett, rájött, hogy vannak olyan kórházak, „amelyek kevés orvosi szolgáltatást nyújtanak, és ezért a bevételeik éppen csak fedezik a fizetéseket”, korlátozott a humán erőforrás (mit tesznek az orvoselvándorlás megállításáért?), nincs elég felszerelés, és hiányoznak a fogyóanyagok. Aztán megállapította, hogy a kórházi ellátás újragondolására és a járóbeteg-ellátás, az egynapos kórházi ellátás fejlesztésére lenne szükség, mert „a modern technológia erre lehetőséget kínál”.
A modern technológia azonban sok pénzbe kerül, nekünk pedig szűkösek az anyagi lehetőségeink, és ezt a miniszter is sajnálkozva jelenti ki. Hogy ilyen körülmények közt az állami kórházak jó minőségű szolgáltatásokat kínálnak a betegeknek, elég nehéz elhinni, a tárcavezető viszont azt is tudja, hogy „más egészségügyi intézmények” ezt biztosítják a pácienseknek. A magánszféra erősödik, az állami egészségügyi ellátórendszer gyengül. Míg pár éve, főként az imagisztika terén, jobb körülményekkel, jobb ellátás biztosításával növelték előnyüket a magánkórházak, nem lévén szakorvosi, technikai hátterük, hagyták a komplex, nagy műtéteket az állami egészségügyi rendszernek. Ez is változik, egyre több magánkórház fejleszt, ruház be a technikába és a humán erőforrásba. De még mindig nem áll készen a sürgős, életmentő, komplex – és tegyük hozzá: igen költséges – beavatkozások elvégzésére. Az államnak, úgy vélem, kutya kötelessége a helyzetét konszolidálni, erősíteni az egészségpiacon, az állami egészségbiztosítást fizetőknek nem zsebből kellene finanszírozniuk az alapellátásukat.
Kicsi reménysugár, hogy Alexandru Rafila szerint a 27-ből 20 kórháznál „rövidesen” elkezdődnek a helyreállítási programból finanszírozott munkálatok, a többi azonban késésben van. Hogy a „rövidesen”-ből mikor lesz valami, csak tippelni lehet. Hogy akkor, amikor azt mondta, hogy „új pénzekre” van szüksége az egészségügynek, mert „a havi egymilliárd euró soknak tűnhet, de abszolút értékben ez alig 40 százaléka az uniós átlagnak”, mire gondolt, nem tudni. Arra mérget lehetne venni, hogy a védelmi fejlesztésekre hamarabb kerülnek „új pénzek”, mint az egészségügy korszerűsítésére.
A miniszternek igaza van: valóban újra kellene gondolni a kórházi és a járóbeteg-ellátást. Alapjaitól.
