A prefektúrán számoltak be tegnap többek között a megyei egészségbiztosítási pénztár első negyedévi tevékenységéről.
A prefektúrán számoltak be tegnap többek között a megyei egészségbiztosítási pénztár első negyedévi tevékenységéről. Hangzatos bevezetőben tájékoztatott az intézmény egészségvédelmi programjairól, ezek finanszírozásáról, garantálva a biztosítottak hozzáférését az egészségügyi alapcsomagban meghatározott szolgáltatásokhoz. Az egészségügyi pénzalap felhasználását tekintve a biztosítottak jogait egységesen, méltányosan és diszkrimináció nélkül védik. A felsorolásban szerepelnek a szolgáltatók, a vidéki és városi egészségügyi ellátókra vonatkozó adatok, az új szolgáltatókkal megkötött szerződések, az egészségügyi ellátásban stratégiákat kidolgozó bizottságok és a többi… Az is kiderült, hogy az orvosi hiányszakmák listája hosszú: a megyében nincsen elég sürgősségi szakorvos, epidemiológus, patológus, labororvos, radiológus szakorvos, altatóorvos, intenzív terápiás szakorvos, palliatív jártasságú, különböző szakterületeken dolgozó szakorvos, újszülöttgyógyász, sebész. A beszámoló része a pénzügyi fejezet is, amely már kissé valóságosabbnak tűnik. A lényege, hogy nincs elég pénz az ún. „méltányos és nem diszkriminatív ellátásra”. Az ingyenes laboratóriumi vizsgálatokat egy-egy hónapban 4-5 napon át biztosíthatják csupán, kevés pénz jut a fogászati ellátásra, a képalkotó eljárások többségét zsebből fizetik a betegek, az előjegyzéskor alig lehet időpontot kapni. Megnőtt a marosvásárhelyi sürgősségi kórházban és a nagyobb klinikákon ellátott betegek száma, és az a baj, hogy „a pénz nem követi” az alapcsomagban, a minimális szolgáltatáscsomagban eszközölt változtatásokat, sem a szolgáltatások számának növelését vagy minőségének javítását. Vagyis Bukarestben döntenek, a végrehajtáshoz viszont nem rendelnek elegendő forrást. Az is fontos megállapítás, hogy a szerződésbeli értéket jóval meghaladták bizonyos egészségügyi szolgáltatások esetében. A rendelkezésre álló pénz azonban nem elég ezek költségeinek fedezésére. És ez minden évben így van.
Az világos, hogy a pénz sosem elég az egészségügyben, no de azért nem lehet a nadrágszíjat túlságosan meghúzni, valahogy csak figyelembe kell venni a rendszerben bekövetkező változásokat, a betegszám növekedését, a demográfiai adatok, a betegségtípusok alakulását stb. Ha a számadatokat nézzük, a 2016-os értékekhez képest 2017-re kevesebb vagy éppen annyi pénzt irányoztak elő az egészségügyi ellátásra, mint tavaly. Fájdalmas, hogy a rehabilitációra továbbra is nulla lej jut, a fogászati ellátásra alig csurrantják-cseppentik. A laborvizsgálatoknál sem vették figyelembe, hogy az igény egyre nagyobb, a tavalyihoz képest csak 97,34 százalékos költségvetést irányoztak elő. A külföldi, amúgy sem túl nagyvonalú gyógyellátásra a tavalyi költségeknek a 18,87 százalékát tervezték be, az orvosi segédeszközök költségeire leosztott pénz a tavalyi 84,7 százaléka.
Év végéig persze még változhat a helyzet, tartalékalapok, költségvetés-kiegészítés előfordulhat, látványos számokra azonban naivság lenne számítani. A megyei biztosítóház mindenesetre, ha finomkodva is, de meghúzta a vészharangot. Csak meg kell hallani. A prefektúrán és Bukarestben is.
