Legtöbb olvasónknak most a nemrég elhunyt erdélyi költő, Kányádi Sándor szép verse jut eszébe: Halottak napja Bécsben. Az általunk használt alcím azért sem plagizálás (szellemi alkotás eltulajdonítása), mert egészen másról szól: egy évente megismétlődő marosvásárhelyi virágvásárról, ami egyre gazdagabb, és így időben is egyre jobban kiterjed, hiszen ebben a magyar–román városban még a halotti megemlékezés is egy hét különbséggel történik.
Azt hiszem, nyugodtan leírhatom, egyfajta érzelmi, lelki hatalommá nőtt a halottak napjának megtartása – egyénileg, családilag vagy akár rokoni közösségben, és idővel gazdagodik is, amint az egyik temetővel kapcsolatos mondás jelzi: minden halottal szegényebb lesz az élet, és gazdagabb a temető. Nekünk pedig gazdag temetőink vannak, mert ismert nevek vagy névtelen sírok távoli és közeli múltunk kőbe zárt emlékeit őrzik. A temető történelmünk tárgyi értékmegőrzője, s így a halottak napja ezt a múltidézést színesíti, szépíti. Már rég túl vannak a vallásfelekezetek azon a vitán, hogy katolikus vagy protestáns hagyományra épül. Mindenféle vallási vagy más vita értelmetlen, mert e divattá vált szokás úgysem állítható meg, s korunk halottak napjának virágos temetői, a határon túlról hazaérkezők sorai egy belső vágy, egy lelki emlékezés, örök honvágy külső, látványos, virágos megélése.
Örök vita az is, hogy szép-e egy temetés, a temető? A temetésnek, a temetőnek megvan a maga sajátos, semmi mással össze nem hasonlítható hangulata, de ilyenkor – halottak napja tájékán – szép a temető. Szép, mert legtöbben letakarítják, kitisztítják halottaik sírhelyét, és ahol rend van, ott még a temető is szép. Szép a temető, mert virágba és gyertyafénybe borul 400 évi küzdelmünk, kitartásunk kézzel fogható emléke, s ilyenkor még az őshazát kereső székely fasori szobra körül is gyertyát gyújtanak, pedig neki ebben a városban nincsenek vér szerinti leszármazottai. Halottak napján vannak lelki rokonai, hogy a Dardzsilingig eljutott székely se maradjon árván.
És szép a főtér is halottak napján; olyan, mint egy jól sikerült színes festmény, ahol a színek mögött sírhelyek látszanak, cserepes krizantémok illatába belevegyül a gyertya fénye, s amikor elindul ez a színes virágtenger a temető felé, régi arcok tűnnek fel az emlékezés tárházából, és akkor a temető szomorúsága elviselhetőbbé válik: szép helyen pihennek elment szeretteink. Ezért szép halottak napján a főtéri virágvásár.
