Hat kazánház, kétezer fogyasztó maradt a rendszerben
2012-10-05 15:22:07
- Menyhárt Borbála
A marosvásárhelyi tanács döntése értelmében a tizennégyből hat lakónegyedbeli kazánházat (a kövesdombi 1-es, 2-es, 4-es, a Tudor negyedbeli Brassó utcai 1-es, valamint a meggyesfalvi 1-es és 2-es) fog üzemeltetni a Locativ Rt., amelyekhez a becslések szerint több mint 2 ezer fogyasztó tartozik.
A marosvásárhelyi tanács döntése értelmében a tizennégyből hat lakónegyedbeli kazánházat (a kövesdombi 1-es, 2-es, 4-es, a Tudor negyedbeli Brassó utcai 1-es, valamint a meggyesfalvi 1-es és 2-es) fog üzemeltetni a Locativ Rt., amelyekhez a becslések szerint több mint 2 ezer fogyasztó tartozik. Viszont ez a szám sem vehető készpénznek, ugyanis továbbra is naponta többen szereltetnek kis kazánt. A többi nyolc kazánház esetében a lakók kevesebb mint fele maradt a rendszeren, ezért döntöttek a bezárás mellett. Hogy a rendszeren maradt családok mire számíthatnak az elkövetkezőkben, erről Csegzi Sándort, Marosvásárhely polgármesterének a tanácsosát kérdeztük.
– A Locativ Rt. átvette a kazánházakat. Milyen fázisban van jelenleg a távhőszolgáltatás újraindításának a folyamata?
– A második tanácsi határozatot követően kevesebb mint harminc nap alatt sikerült a céget bejegyeztetni, a megfelelő szervek által engedélyeztetni, ahhoz hogy szolgáltató lehessen, holott ez bárhol a világon minimum fél évig elhúzódó folyamatot jelent. Jelenleg a Locativ megköti a szerződéseket a tulajdonosi társulásokkal, viszont ezt most egy új formában kellene lebonyolítani, úgy, hogy sikerüljön lebontani a szerződésbe foglalt felelősséget a fogyasztói szintre. Ez többek között azért fontos, mert ily módon a fogyasztónak is folyamatosan rálátása van a realitásokra, nem egy leosztott számot lát, hanem a valós számokat.
– Mennyire biztos a megmaradt kétezres fogyasztói létszám?
– Ahol még „tömegesnek” nevezhető a rendszeren maradás, az a vízszintes elosztású rendszerben lévő fogyasztók kategóriája, például a Kövesdombon, a Brassó utcában. Ezekre lehet alapozni. Tudom, hogy a városlakók tudatában az önkormányzat nem fizetése okozta ezt a helyzetet, de valójában a fogyasztók számának a megfogyatkozása vezetett ide. És ez nem idén júniusban kezdődött, hanem a kilencvenes évektől. Az Energomurnak is az volt a fő gondja, hogy mindamellett, hogy óriási befektetések, korszerűsítési kezdeményezések történtek, csökkent a fogyasztók száma, 50 ezerről 30 ezerre, aztán 17 ezerre, most pedig kétezernél tartunk, de a mai körülmények között ez sem egy biztos szám. És ki kell mondani, hogy gondot jelentett az is, hogy a szerződések tulajdonosi társulások szintjén voltak kötve, és ki kell mondani, hogy a társulások elnökei, tisztelet a kivételeknek, nem kezelték kellő felelősségtudattal ezt a helyzetet. Egyrészt akkor, amikor a gigakalória-értékek számolásánál, tehát a leosztásnál nem tartották be azt a törvényes előírást, hogy a lépcsőházszintű fogyasztásnak a 30 százalékát, függetlenül attól, hogy hányan vannak a rendszerben, az összes lakrész között osszák le. Akkor is, ha a húszból öten voltak a rendszeren, húszfele kellett volna elosztani a harminc százalékot. Ezt nem tették meg, hanem megterhelték ezzel is azt az öt lakót. De volt olyan eset is, hogy egy család maradt a rendszeren. Tehát szerintem mindenki számára világos, hogy ilyen körülmények között zömében a szociális esetek maradtak, olyanok, akiknek nem volt pénzük, hogy a rendszerből kiszálljanak.
– A gigakalória árát illetően mire számíthatnak a rendszeren maradó családok?
– A gigakalória esetében azt az árat visszük tovább, amellyel zártuk az E-Star-os időszakot, vagyis 231 lej marad a számlázási ár, egyelőre, és a különbséget, függetlenül attól, hogy mennyi lesz az, az első hónapban az önkormányzat kell fedezze. De hozzá kell tennem, hogy megrendeltünk egy megvalósíthatósági tervet, ami a konkrét mai helyzet alapján beszámol majd a tanácsnak, hogy mit javasolnak az adott helyzetre megoldásként. És ennek függvényében meg kell fogalmaznunk a következő időszak stratégiáját, és erre kell majd számításokat végezni. Előre látható, hogy az árak csak növekedni fognak, ezért muszáj lesz jól körvonalazni azokat a körzeteket, ahol megmarad a fűtés. Nyilván elsősorban tekintettel leszünk azokra a kazánházakra, ahová tanintézetek tartoznak, de minden valószínűséggel a pontszerű fűtési rendszerek jelentenek majd megoldást ott, ahol a tömbházlakók úgy döntenek, hogy rendszeren akarnak maradni. Ahol megvan a tömbház szintű kazánház, például a Săvineşti negyedben, az ANL-s tömbházakban, ott gyakorlatilag csak a gázfogyasztást, illetve egy minimális felügyeleti, kezelési költséget kell megfizetni, és remélem, hogy ezek lesznek a pozitív példák a rendszer működésére.
– Mi történik akkor, ha az elkövetkezőkben további fogyasztók döntenek úgy, hogy leválnak a rendszerről?
– Megtiltani nem lehet. A tanács két alkalommal hozott döntést, az egyik, amely tiltaná a leválást, a másik változat az volt, hogy kelljen fizetni a leválásért, hogy ebből a veszteségeket pótolni lehessen. Mindkettőt a prefektúra még akkor elutasította, tehát más kényszerítő erő a rendszerben maradásra nincs. Ez a veszély természetesen fennáll, de mi annyit tehetünk, hogy tájékoztatjuk a lakosságot, hogy értsék meg, a fő problémát a folyamatos leválások jelentik. Nem lehet, hogy a teljes rendszert folyamatosan közpénzből támogassuk, hiszen akkor felháborodhat a lakosság másik fele, hogy őket miért nem támogatjuk.
– Tudomásunk szerint tanintézetek is tartoznak a bezárásra ítélt kazánházakhoz. Közeleg a fűtési idény, ezek esetében milyen megoldásokat találnak?
– Remélhetőleg egy hónap alatt elkészül a megvalósíthatósági tanulmány, és akkor dől el, milyen végső megoldást találunk, addig, ha el is kell indítani egy kazánházat emiatt, az iskolákat mindenképpen fogjuk fűteni.
– Sokan igazságtalannak érzik, hogy azok a kis jövedelmű lakók, akik a melegvíz-szolgáltatás felfüggesztése után ugyan, de már leváltak a rendszerről, elesnek az 1816 lejes gyorssegélytől.
– Tudomásunk van róla, viszont erre nincsen lehetőség, ugyanis visszamenőleg nem lehet alkalmazni egy határozatnak az előírásait, a számlákat visszamenőleg nem lehet elszámolni. Új helyzetek is kialakultak, például előfordul, hogy idős néni eltartási szerződést kötött, tehát van egy tulajdonos, de az idős asszony az, aki élete végéig lakik a lakásban, ő kell állja a költségeket. Olyan helyzet is van, hogy albérletben lakik kis jövedelmű idős, vagy gyermekét egyedül nevelő szülő. Ezekkel kapcsolatosan ma még nem tudok választ adni, ezeket a tanács kell elemezze és döntést hozzon a következő ülésén.
