A havasok és hegyvidékek madarai (17.)

Csilpcsalp füzike; Fítisz füzike; Sárga fejű királyka; Tüzesfejű királyka

Tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus)

Csilpcsalp füzike (Phylloscopus collibita)

Testhossza 11 cm. Élénk kis madár. A hátoldala olívbarna; testalja sárgásfehér, enyhe citromsárga árnyalattal. Hasonlít a fitisz füzikére, de a 2. kézevezője rövidebb.

Éneke: a „csilp-csalp, csilp-csalp” hangsor ismételgetése.

Hívó hangja: „hiüd, viüd”.

Fészkét rendszerint a föld közelében bokorra, szederindák közé vagy a földre rakja.

A Kárpát-medencében a leggyakoribb faj. Inkább a ritkás erdők alacsonyabb fáin él. Lehatol délre a Himalája nyugati részéig, Anatóliáig és Algériáig.

Afrikából és a Földközi-tenger környékéről március végén érkezik meg. Rovar még alig van, ezért a vizek felett szitálva szúnyogokat fog. Számos madarász a „cilp-calp, cilp-calp” hangsort rögzítette. Innen ered a neve is.

Spanyolországban az éneke gazdagabban tagolt hangsor.

Egyéni megfigyeléseim: 1990. április első napjaiban a szovátai Kerekdombon figyeltem fel sajátos hangjára. Igyekeztem megközelíteni azt a virágzó somfát (Cornus mas), amelynek egyik ágán „saját himnuszával” köszöntötte az ezerarcú tavaszt. Éneke elhallatszott 50 méterre is, de az apró madárka sárgás testoldalát csak messzelátóval vettem észre. Teljes beleéléssel küldte a hangsort a Szováta-patak csillámló fodrai, hullámai felé. A következő években mindig a rügyező bokrok felé sétáltam, és újra hallhattam cilp-calpokból épített énekét.

Fítisz füzike (Phylloscopus trochilus)

11 cm-es. Németországban és Finnországban sok ezer család él. Az éneke lágy és panaszos jellegű; emlékeztet az erdei pinty (Fringilla coelebs) énekére; áprilistól kezdve heteken át hallható. A fészkét magasabb bokrokra, Afrikában pedig nádcsoportokra építi. Egész Európában előfordul.

A tollazata sárgább, mint az előbbié, de a nyár végére megváltozik, s így színe szerint nem is tudjuk eldönteni, melyik füzikét láttuk. Csak éneke hallgatásáról tudjuk megállapítani, hogy különbözik a csilp-csalp füzikétől. Éneke tiszta és dallamos, halkan kezdődik, majd felélénkül, végül gyengülő hangsorral zárja.

Szórványosan előfordul Közép- és Kelet-Erdélyben is.

Sárga fejű királyka (Regulus regulus)

Csak 8 cm hosszú. A legkisebb madarunk. Apró és kissé zömök. A feje tetején élénksárga sáv virít, kétoldalt fekete szegéssel. A hím feje teteje narancsszínű, a tojóé világosabb. A fiatalok fején nincs sárga sáv. A háta olívzöld; a testalja sárgásfehér; az oldala zöldes. A viselkedése a füzikéére hasonlít. Miután a fiókái kirepültek, csatlakozik a cinkecsapatokhoz.

Éneke: finoman hangzó „szi-szi-szit”. Ezt csicsergés követi. Ősz idején halkan, lágyan csicsereg, máskor meg finoman hangzik lelkes éneke: „zi-zihü-zihü-zihü”. A fenyőtűk ezrei eltakarják a pici dalnokot. Ezt ő nem bánja, mert fontos munkát végez, építi, alakítja csésze alakú fészkét. A tojó 8-10 sárgás tojást helyez zuzmóval bélelt, finoman szőtt fészkébe.

Tibetben 5000 m tengerszint feletti magasságban is otthonosan mozognak ezek a madarak. Spanyolországban a bükk- és tölgyerdőkben fészkelnek. Költési idő után az alacsony bokrokat is átvizsgálják.

Tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus)

Testhossza csupán 8 cm. A sárga fejűtől csak fehér szemöldöksávja és fekete szemsávja különbözteti meg. A hátoldala valamivel zöldesebb; az alsó oldala fehérebb. Fejtetősávja élénkebb, mint a sárga fejű rokonáé. A fiatalok feje tetején nincs sárga szín. A fehér és fekete szemsávjuk halványan látszik. Hívó hangja a sárga fejű királykáéhoz hasonló, de halkabb: „zi-zi-zi” – ejti szavait szaporán. Lehet, hogy más nem is hallja, csak a fenyőtűk sűrűjében lakó kormosfejű cinke, meg a bohókás búboscinke. Finom hangjaira mintha megélénkülne a zuzmó ezüstös zöldje és a csillagmoha puha, zöld kárpitja.

Nem ragaszkodik nagyon a fenyvesekhez. Az alacsony aljnövényzetben is fészket rak, sokszor indák közé építi fejlett ízléssel szőtt, keskeny bejáratú fészkét.

Összeállította: Márton Béla