A havasok és hegyvidékek madarai (28.)

Partifecske (Riparia riparia) 

12 cm. 

A legkisebb európai fecske. A hátoldala földbarna, a hasoldala fehér. A mellén barna keresztszalag látható. A farka enyhén villás. Csoportosan jár élelem után. Ahol alkalmas helyet talál, ott telepesen költ. A rovarokat a víz felett vadássza. Libegő röpte nem olyan  nyilalló, mint a füsti fecskéé. 

Szárazon ejti a „csrip” hangsort, riasztó hangja rövid „pritt”. Halkan csicsereg. 

Élőhelye: tavak, folyók, nyílt területek. Nagyon kedveli a telepes fészkelést. Meredek folyópartokba, elhagyott homokbányák oldalába vájja fészkelőüregét 80-140 cm mélyre. 

Egyéni élményeim: már 14-16 éves koromban megismertem ezt a finom kis madarat. A marosvécsi várkastélynál fennebb, úgy 2 kilométerrel, magas, meredek a folyó bal partja kb. 200 méter hosszúságban. Ott fészkelt vagy 30 család. A 17-18 éves fiúk benyúltak a fészkelőüregbe, és bizony kihúzták a fészekalját mindenestől. Akkor láttam apró fehér tojásaikat. Szegény szülők felettünk sírdogáltak, mert látták, hogy illetéktelenek nyúltak a fészkükbe.

Herman Ottó Tompa Mihálytól, a Küzdés című verséből idéz: 

„Mint a földre szállni félő partifecske,/ Fáradtan fészkéhez tér meg éjszakára.” Tompának kedves folyója volt a Sajó, annak partjai helyen-közön szakadékosak, ott figyelte meg ezt a szelíd, picike madarat. 

Sarlósfecske (Apus apus)

16 cm. 

Hosszú szárnya sarló alakú. Rövid farka villás. A tollazata barnásfekete, a torka fehéres. Röpte villámgyors és változatos. Szinte egész napját a levegőben tölti. Sarlósan merevített szárnyon siklik. Reszkető szárnycsapásokkal hasítja a levegőt. Költés idején nagyon hangos. A hangja éles, átható vijjogás. 

Élőhelye: tornyok, épületek rései közt, sziklafalak repedéseiben, löszfalak üregeiben fészkel. 

Szováta közelében, a Vármező fölötti Kis-Kaca nevű havasi fennsíkon, 1350 m magasságban id. Zöldi László erdész több nyáron át figyelte változatos életét. Íme az erdész vallomása: „Kicsi-Kacában én csináltattam  istállót a húzató lovaknak. A sarlósfecskék benn az istállóban raktak fészket. Ezen a 13 hektáros fennsíkon mindent megtaláltak, ami az életükhöz, a költésükhöz kellett. Sokszor figyeltem ezeknek a magaslatot kedvelő  fecskéknek a nagy sarlós szárnyát. Ezen a mezőn  tehenek is legeltek, legyek szaporodtak, röpködtek, a fecskék azokból sokat fogtak. Ha zord időjárás köszöntött a fennsíkra, a sarlósfecskék az épület  egyik végében húzódtak meg, máskor rendszerint alacsonyan röpködtek. Minden évben ott költöttek, amíg az épület megvolt”.

Havasi  sarlósfecske  (Apus melba)

21 cm. 

Szárnyfesztávolsága 53 cm. Jóval nagyobb, mint a sarlósfecske. Tollazata világosbarna, fehér hasoldalán széles, barna mellsáv. Röpte, viselkedése hasonló a sarlósfecskééhez. Gyakrabban siklik lefele. Csapatosan jár. A hangja vijjogó. A fészkelőhely körül vijjogva köröz. Kedveli a magas, sziklás helyeket. Romániában a Kárpátok gerincének több szakaszán vannak 1700 méternél magasabb sziklás, szakadékos  helyek.  Ezek között a legregényesebb,  legzordabb részeket, csúcsokat választja, de a tengerparti szirteket is kedveli. 

A számos romániai havas csúcs közül hadd említsek meg néhányat, mert kedveli őket a havasi sarlósfecske: a Fogarasi-havasok 2543 méteres Moldoveanu és a 2535 méteres Negoiu csúcsát. A Bucsecs-hegységben a 2507 méteres Omu csúcsot, a Kelemen-havasokban a 2100 méteres Pietrosu csúcsot. 

Összeállította: 

Márton  Béla